Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Semper audacter (Jausz V.)

391 kai ellátott állításokat, hogy praecedens eset nem volt, hogy a tanári karnak és egyházkerületi elnökségnek nincs joga ily esetekben intézkedni, vagy, hogy az ő szavai szerint — „csakúgy sutyomban" intézkedett ? Ha azt az „elvi kérdést"-t tartotta volna a Tisztelendő úr a fődolognak, és azt az intézetet, melyet oly „rajongó szeretettel" ölel keblére, csak annyira méltatta volna, hogy néhány „Értesitő"-jét megnézze, azt találta volna, hogy az 1862/63 —1888 89 tanévekben hat III. és két I. évfolyambeli theol. hallgató — ma kiváló tagjai a lelkészi karnak — magántanuló volt. — Az értesítőkben ki van téve, hogy „priváttanuló volt" vagy „nevelőnek ment s mint magántanuló tesz vagy tett szigorlatot." — Hogy mennyire nem törődött Ön a tulajdonképeni kérdéssel, eléggé mutatja a felhozott praecedens esetek közül az utolsó, az, hogy egy III-ik évfolyambeli hallgató ugyanazon évben volt magántanuló, amikor On a 11-ik évfolyamba járt; az értesítő statistikai kimutatásában megtalálja. Ezek után pedig nemde én vagyok az, aki puszta feltevés alápján állit? Csak mindig — merészen! Ama priváttanulók ügyében pedig a tanári kar az egyházker. elnökségnek javaslatot tett és az döntött — a szokásjog alapján. — Ha ezt Solcz ur el nem ismeri, alighanem a maga jogainak biztosítására is még sok §-t kell alkotni. — De nem kivárnia Solcz úr §-t. ha csak azt az általános jogi elvet ismerné, mely természetesen egyházi törvényeinkben is többször kifejezésre jut, (44. §. i, 87. §. t. 114. S. t. 150. §. ff.) hogy: minden egyházi testület határoz és intézkedik minden e testületet érdeklő oly ügyben, amely más testület vagy hatóság határkörébe nem tartozik. — S most én kérem Solcz urat, idézzen ő §-t arra, hogy (nem tekintve most a szokásjogot) a tanári karnak egymagának nem volna joga ily ügyben határozni és intézkedni ! Solcz úrnak a magántanuló beiratkozására vonatkozó jogi következtetéseit megvilágosítani fölösleges nek tartom arra nézve, aki a magántanulói intézményt s az analog rendelkezéseket csak némileg is ismeri. — A lelkész úr azonban azt állítja, hogy azon theol. hallgató „propter formám" nyújtott be folyamodványt ! — S ő nem szokta állításait légből kapni! Semper audacter! A theol. magántanulói intézmény elvi kérdését én is igen megvitatandó dolognak tartom, de ismétlem, hogy Solcz urat erre vonatkozó egyéni nézetem úgy sem érdekli, s hogy mindenkinek jogábban áll, vagy a felvetett elvi kérdéshez megoldás végett hozzászólani, vagy pedig a kérdéshez fűzött vádakat melyek a kérdezőnek szive szerint való fődolgok, mint alaptalanokat visszautasitani. Én az utóbbit választottam, mert ha Solcz ur annyira szükségtelen nek tartja a kérdésnek még a felszólalás előtt való tanulmányozását, semmiféle sikert az ily aránytalan eszmecserétől nem várhatok. — Még akkor sem, ha az ilyen nézet nyilvánitást „a legjobb akarat inspirálta" volna; bár ez esetben legalább a tapasztalt jóakarat kárpótolná az embert a joggal várható, de nem nyert okulásért. Azonfölül számos oly kérdésre tér ki Solcz ur melyeket lehetetlen csak ugy per tangentem eldönteni; az ítélet hamar megvan, de az aztán csak annak tetszhetik, aki maga alkotta. — Ilyen a sajtó szerepének kérdése, ág. hitv. ev. (a „hitvallás" itt van) egyházunkban. Az ág. hitv. ev. ker. sajtó szükségességét én ugyan nem oly módon bizonyítanám, hogy a prot. sajtó egyik legérdemesebb munkását megtámadjam, mivel professor, hozzá még — Kálvinista ! — Sem nagyobb szerepet nem kivánnék neki azért, mert multunkat tagadnók meg elhanyagolásával. — Csak tagadjuk meg e tekintetben bátran a multat, nem bánjuk meg! De mindenesetre azt várnám e sajtótól, hogy szellemében evangyéliomszerübb, hangban előkelőbb és Ítéleteiben igazságosabb legyen az Ön czikkeinél. Csak nemrég került kezembe a soproni néppárti lap egy száma, melyben az egyik czikk az evangélikusok némely, Önt is érdeklő viszonyairól nyilatkozik. — Higyje meg, Tisztelendő ur, nem volna nehéz kimutatni az On és ama névtelen néppárti iró czikkének lelki rokonságát, különösen egyes levélbeli nyilatkozatok kihasználásában. Ha pedig Tisztelendő ur azt állitja, hogy az olyan néppárti czikkek nem vehetők figyelembe, gondolja meg, hogy saját soraira is kimondja az ítéletet és nincs joga nyilt kérdésre választ kérni még kevésbbé várni. A theol. tanároknak hallgatóikkal való érintkezését Solcz lelkész úr most már azért is látja szükségesnek, hogy a magán érintkezés alkalmával felépítsék azt, amit „a hitromboló kritikai irány tudományos ismertetése által szükségszeruleg rontanak a kathedráról," megmagyarázván például, „miként vonta kétségbe Baur János evangéliumának hitelességét, vagy hogyan támadja, teszem azt, Harnack az Apostolicum örökké igaz tartalmát". — Hát már csakugyan nem messze volna az az idő, amelyet Strauss K. ur örömmel várt és igy jellemzett: „A varga műhely a dolgozó szoba és a hol az ember azonkivül még a legbiztosabban van megóva a tudomány benyomulása ellen, manapság jobban készítenek elő a prédikátori hivatalra, mint az egyetemek és semináriumok ; vallásos idióták és theologiai autodidakták, a pietista összejövetelek elöljárói és szónokai, ezek — a jövőnek lelkészei" ? ! És még Solcz ur követel több theologiai tudományt! Risum teneatis! Nem, tisztelemdő ur, az olyan theologia lehet „pápista", lehet rabbinikus theologia, de soha, soha sem evangelikus; és az ön íze szerint való „strucctheologia" nem hiten, hanem a Bauer és Strausz daczára örökké megálló evangéliumban való hítetlenségen alapul. Hozzá még ön jól tudhatná, hogy az a tanár, aki Bauer nézetét, és az aki Harnack újabb támadásait ismertette, tették ezt meggyőződésük szerint való czáfolat kíséretében és tette az első az evangéliumok történetében, ahol minden hozzá értő szerint elkerülhetetlen és tette a második egyik halgatójának közvetlen kérésére. — Ez a tény és a