Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Egyetemes egyházgyűlésünk

sőt Most még egy fontos kérdésnek eldöntése képezte a gyűlés tárgyát. Az alesperest és a másodfel ügyelőt az e. m. közgyűlés válaszsza-e, avagy az egyházak? A püspök véleménye szerint a zsinati törvények itt nem egészen világosak, de nem zárják ki, hogy a szóban forgó választási jog az egyházközségekre ruháztassák s ezért hadd válaszszanak ezek. Volt ugyan oly nézet is, mely a törvény szerint e választásra illetékesnek csakis az egyházmegyei közgyűlést tartotta, mégis a túlnyomó többség a püspöüi vélemény értelmében határozott, s nyomban felhívta az egyházakat, hogy alesperesre és másodfelügyelőre adandó szavazataikat nov. 15-ig küldjék be a kiküldött bizottság elnökéhez Pékár Lajos tamásii lelkészhez. Kimondta még a gyűlés, hogy a legközelebbi e. m. gyűlésen fognak majd az e. m. tisztikar többi tagjai megválasztatni. A gyűlés után az ujon választott felügyelő fényes lakomára hívta meg a közgyűlés tagjait, valamint Losoncz város és vidéke másfelekezetű vezéregyéneit, különösen az összes felekezetek elöljáróit, az előkelő díszszel restaurált városi szálló dísztermébe. £ lakomán száznál többen vettek részt. Felköszöntők, mint ily alkalmakkor szokás, nagy számban mondattak, legtöbb természetesen a házigazdára, kinek szívből kívántuk mindazt, a mire mint embernek és mint a közélet harczosánsk, főképen uj dí-zes és fontos állásában, szüksége lehet. Adja a jó Isten, hogy mind e kívánságok be is teljesedjenek rajta, az ő boldogságára és egyházmegye üdvére. —a— p. A dunántúli evang. püspökválasztásról. Feszült figyelemmel lestük a dunántúli evang. egyházkerület püspökjelöltjeire adott szavazatokat felbontó bizottság első tudósítását. A mitől féltünk, beteljesedett. Az első szavazás eredményre nem vezetett. A zsinati törvények szerint a két legtöbb szavazatot nyert püspökjelölt között pótválasztás lesz. Ha visszatekintünk az első választás lefolyására, azt mondhatjuk, hogy törvénytelenségeket egyik párt sem engedett ugyan meg magának, de még sem ment a választás oly simán, mint ily magas egyházi méltóság betöltésénél szükséges volna. Alig mult el a választás ideje alatt nap, hogy egyik vagy másik napi iap, alig bét, hogy egyik vagy másik egyházi lap czélzatos tudósításokat, meddő vitatkozásokat ne közölt volna. S valljon mi eredménye volt az ilyen czélzatos tudósításoknak s meddő vitatkozásoknak? Jó semmi esetre. Most következik a második szavazás. A helyzet annyival nyomottabb, mert két hatalmas párt áll egymással szemben, s mert az egyik püspökjelölt a saját személyét tekintve, visszalépne a jelöléstől, de a visszalépést az illető püspökjelölt pártja aligha fogja a legkisebb mértékben is fig3'elembe venni. Nem okoskodom a választások eshetőségei felett Nem igérek senkinek többséget. Más a czéiom. Mivel két hatalmas párt áll egymással szemben, mivel a korteskedésnek is beváló czélzatos tudósítások és meddő vitatkozások csak rontanának a helyzeten, mivel minden gyülekezet eléggé tájékozo t, azért én, a lelkészi karnak legkisebb, legigénytelenebb és legutolsó tagja, azon alázatos nézetemet vagyok bátor megkoczkáztatni : hogy szeretném ha mindkét prot. egyház összes sajtója teljesen várakozó álláspontot foglalna el a második szavazással szemben és semmiféle czélzatos tudósítást és vitatkozást előidézhető közleményt kinyomatásra el nem fogadna; óhajtanám továbbá, hogy az egyes gyülekezetek szavazataik eredményének nyilvánosságra hozásával ne siessenek, bizzák azt a szavazat felbontó bizottságra, mint egyedül illetékes fórumra ; végül kivánatosnak tartanám, hogy kerületünknek úgy világi, mint egyházi tagjai czélzatos tudósításokat, pro vagy contra irt czikkeket, se egyházi, se világi lapoknak be ne küldjenek. Várjunk türelemmel három-négy hétig. Akkor úgyis megtudjuk az eredményt. Nem szükséges elmérgesiteni a kedélyeket. Feltétlenül meg vagyok ugyan győződve, hogy a tekintélyes kisebbség igy is úgy is hódolattal fog meghajolni az előreláthatólag nem túlnyomó többség és az új püspök előtt, d^ egyházunk érdekében mégis károsnak tartarám a húr tovább feszítését. Szóljon ez jóbarátnak, ellenfélnek egyaránt. Ladányi Egyetemes egyház-gyülésünk f. hó 9-én Budapesten, a deák-téri templomban tartott istentisztelettel vette kezdetét, Az egyes előkészítő bizottságok ugyan már előbb kezdték meg üléseiket ; így a szabályrendeleti bizottság már f, hó 5-én a theologiai nagybizottság, az egyetemes papi értekezlet stb. pedig f. hó 8-án ülésezett. A gyűlésen megjelentek Baltik, Sárkány, Zelenka püspök urak. Fabinyi Theophil, Laszkáry Gyula, Radó Kálmán egyházkezületi felügyelő urak, továbbá br. Radvánszky Béla, koronaőr, br. Radvánszky János, br. Podmaniczky Géza, dr. Szontágh Miklós, göm. Szontágh Pál. dr. Pulszky Ágost, Győry Elek és Farbaky István főjegyzők stb. az összes esperesek és egyházmegyei felügyelők. A gyűlést br. Prónay Dezső, egyetemes felügyelő nag}

Tszabású beszéddel nyitotta meg, kiemelve a mi egyházi életünkkel szorosan ésszeforrott önkormányzatunkat, nem hagyva figyelmen kivül az egyházunk beléletében beállott uj változásokat sem, melyek az új törvények folytán következtek be, s igy az egyház most teljesen saját erejére hagyatva, híveinek lelki gondozására, erkölcsi életének ápolására ezentúl teljes buzgóságával keil hogy magát szentelje. Igy az egyház jövőjét és fejlődését ő nem félti a kívülről jövő támadásoktól, de csak akkor nem, ha a reformatio jelentőségét átérezve, annak szellemében továbbra is haladunk. Megemlékezett még az egyetemes felügyelő úr az uralkotó család és a nemzet gyászáról, s indítványozta, hogy László főherczeg halála alkalmából fejezze ki mély részvétét az egyetemes gyűlés. Ezek után bemutatja felügyelői jelentését, melynek folyamán élénken üdvözlik Zelenka Pált az újonnan megválasztott püspököt, Laszkáryt, a duuáninneni kerület felügyelőjét. Azután mély részvétét fejezte ki az egyetemes gvülés Karsay Sándor, az agg dunántúli püspöknek lemondása fölött; érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíteni határozták el; jegyzőkönyvbe igtatták Szentiványi Márton emlékét is. A napi rendre áttérvén, a jegyzőkönyvi tárgyak nyomán a theol. nagybizottság jelentését vették elő, melynek fVyamán élénk helyeslé-sel vették tudomásul, hogy a bizottság maga már tanácskozik azon módok fölött, a melyekkel a három theol. intézet egyesíthető volna. Ezután Böhm Károly igazgató úr a tanügyi bizottság jelentését mutatta be, melylyel a tanácskozás e napra v^get ért. (Folytatás köv.)