Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Nógrádi egyházmegye közgyűlése

330 illőkkel, hogy a kerület tegyen lépéseket a nyugdij mielőbbi életbeléptetéséhez és biztosítsa tanárait, hogy állásuknak megfelelő nyugdijat kapjanak?! Csuda-e, ha ez ellen épen a lelkészek felszólaltak, a kiknek ezen indítványt felkarolniok és életbe léptetését sürgetniök kellett volna?! Nem folytatom tovább s nem akarom még a többi meg nem gondolt harczot jellemezni. Ez is elég annak a sajátságos hangulatnak jellemzésére, mely valósággal fogva tartotta a lelkeket s igen sokakat elriasztott a felszólalástól. Ha oda haza magokba szállva, visszagondolnak egyesek a gyűlésen történtekre, könnyen átláthatják, hogy rossz úton járnak, mert ily módon elriasztani lehet ugyan az embereket a ker. gyűlések látogatásától, de megkedveltetni azokat és komolj'an tanácskozni bizonyára nem s legkevésbé lehet az egyház építésén valamit lendíteni. Lelkésztársaimnak türelme fogytán van, a jövőtől való félelem s a szerencsétlen viszonyok, melyekbe az országos gazdasági válság folytán kerültek, tűrhetetlenné s elviselhetetlenné tette a helyzetöket; ámde ezen bajokon csak higgadtan s kellő megfontolással tett intézkedések által lehet segíteni. A hol higgadtság hiányzik, ott az ingerült kedélynek minden lépése vészthozó lehet. Azért ne veszítsük el a jövőbe vetett bizalmunkat s hitünket, mert ha ennek a sokat szorongatott egyházunknak százados martyriumot sikerült átélnie, a jelenlegi anyagi viszonyok, anyagias gondolkozás és ziláltság sem döntheti meg. — Sursum corda! Zempléni. A nógrádi egyházmegye rendkívüli közgyűlést tartott f. évi október l-jén Losonczon. A gyűlés főtárgya az egyházmegyei elnökségre beadott szavazatokról szóló jelentés és Beniczky Árpád orsz. képviselőnek egyházmegyei felügyelői hivatalába való igtatása volt. E körülmény, s a kérdés : vájjon megmarad-e az egyházmegye régi, érdemes esperese Svehla János továbbra is e hivatalban, melyre újból, iuamár ötödízben megválasztatott, kiváló érdeket kölcsönöztek a gyűlésnek, a melyet csak fokozott B a 1

1 i k Frigyes püspöknek, mint megválasztott b.-gyarmati lelkésznek az egyházmegyei gyűlésen első ízbeni megjelenése. A közgyűlés felette látogatott volt; megjelentek a püspökön kivül Laszkázy ker. felügyelő és S rét er Alfréd orsz. képviselő is. A közgyűlést megelőzőleg a losonczi egyház presbyteriuma üdvözölte az ezen egyház kebelében most először megjelenő püspököt mint a testvérváros Balassa-Gyarmat egyházának lelkészét, a ki az üdvözlést a legszívesebben fogadta. Felhasználta ez alkalmat a losonczi egyház külküidöttsége a jelenlevő kerületi felügyelőnek, úgy szintén Svehla János esperesnek üdvözlésére is, utóbbit a legőszintébb ragoszkodás hangján kérvén az ősz losonczi egyházfelügyelő Búsbak Adám — arra, hogy ne hagyja el kitűnően betöltött helyét e válságos időben. Délelőtt 11 órakor vonultak a közgyűlés tagjai és nagyszámú érdeklődő közönség a templomba, hol a főesperes buzgó imával megnyitván a gyűlést, legelsőbben szívélyes Istenhozott-ot mondott Baltik püspöknek s mint az e. m. közgyűlésnek hivatalánál fogva legújabb tagját szokászerüleg bemutatta őt. A püspök hosszabb beszédben válaszolt, kifejtve, hogy őt a kerület érdeke vezette midőn az első, lelkészi meghívást, melynek elfogadásával a kerületek arányosítása végleg rendezhetővé vált, hahozás nélkül elfogadta, s utalva az előkelő állásra melyet a nógrádi egyházmegye úgyis mint a kerület elnökségének immár székhelye, úgyis mint a legtöbb egyházzal bíró, a kerületben elfoglalt, és rámutatva végül arra, hogy valamint egykor fontos szereppel bízatott meg ezen egyházmegye az alföldi lutheranismus érdekében, úgy most a felföldre való tekintettel vár rá missió. Rátérve a gyűlés kitűzött tárgyaira, a szavazásról szóló jelentést vette örömmel tudomásul, a mely szavazásnak ismert eredménye, hogy esperesül Svehla János, felügyelőül Beniczky Árpád lettek megválasztva. Most az uj'felügyelő beigtatása következett. Küldöttség ment érte s vezette őt, éljenzés között, a gyűlés színhelyére. Fényes díszenagyarban ott állott az ifjú felügyelő dalias alakja az oltár előtt, honnan Svehla esperes, a felügyelőnek régi atyai barátja, intézett hozzá tartalmas, szép, mélyen meginditó beszédet. Megemlékezett a beszédben a fontos feladatról, mely ma egy egyházmegyei felügyelőre vár ; megnyugvással emelte ki, hogy a most megválasztott felügyelő, mint régi hithű protestáns család derék sarja, mint édes fia Beciczky Gyulának, a ki egyházmegyénknek szintén felügyelője, érdemes és szeretett vezére volt, de saját kiváló tulajdonainál fogva is, hivatva, van e feladat betöltésére; végül felteszi a kérdést: hajlandó-e a felügyelői hivatalt elvállalni? Az igenlő válasz elhangzása után leteszi az uj felügyelő az esküt, elfoglalja a társelnöki széket és megtartja székfoglaló beszédét. E beszéd, mely felölelte az egyházi téren manapság aktualis összes kérdéseket, a legkedvezőbb benyomást tette s a legélénkebb helyeslés-nyilvánulásokra adott alkalmat, főleg ama pontjai, melyekben feladatának az egyes egyházakkal való közvetlen megismerkedést, a békés szellemben való munkálkodást, a poliikának az egyházba be nem engedését jelenti ki. Miután még Búsbak Adám losonczi felügyelő mint a felügyelők nestora, Laszkáry pedig mint a kerület felügyelője üdvözölték volna az uj felügyelőt, a beigtatási aktus hivatalos része véget ért. Következett egy más, az egyházmegyére nem kevésbbé fontos aktus. Svehla János az ujon választott esperes arra kérte, nagyon kérte a gyűlést, ne kívánják tőle a nagy, korára való tekintettel talán elviselhetlen áldozatot, hogy tovább vigye — 15 esztendei espereskedés után — e hivatalt, lemondott. Nem teljesítette a gyűlés kérését, nem fogadta el lemondását. A frenetikus bizalomnyilvánitásnak, a sürgető kérésnek, a biztató marasztalásnak, melynek kifejezést maga a püspök adott, csakugyan teljes lehetetlenség volt ellenállni. Engedett a pressiónak, mely bizony erőszaknak is beillett, s ha nem az érdemszerezte szeretet őszinte nyilvánulása lett volna, még ama fontos egyházérdekek tekintetbe vétele mellett is, melyek Svehla maradásával egybekötve vannak, talán-talán elitélhető is lenne. Mert elvégre sem jogos dolog valakitől erejét meghaladó áldozatot követelni. No de Svehla meghozta ez áldozatot. Az Isten áldja meg érte! A közgyűlés tagjainak öröme a legmagasabb fokra hágott, midőn a felügyelő mint elnöktársát üdvözölte a népszerű, mindenkitől becsült és szeretett esperest. A lelkészek részéről Yladár Viktor fejezte ki örömét az esperes maradása felett. •