Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - A rangfokozatos előléptetés kérdéséhez (Spannagel J.)

'230 egyliáz követeli. A többség, mely eddig méltatlanul tűrni volt kénytelen, hogy egy fanatikus töredék akna munkájáért őt is a pánszlávizmus gyanújával illessék, A beteg ág vagy meggyógyul, vagy lemetszi az okos kertész ollója. Az egész törzs épségét ne veszélyeztesse. . . . Dr. Bakonyi Lajos. A rangfokozatom előléptetés kérdéséhez. Több érvet a rangfokozatos előléptetés mellett felhozni, mint már ezen becses lapban több izben, részint önálló czikkekben, részint védelemként közölni bátorkodtam — ezennel nem igen szándékom. A ki a közlött érvekkel be nem éri — az legyőzhetlen ! Ha csekélységem a rangfokozatos előléptetés érdekében mégis ismét szót emel, csak azért történik, mivel önvédelmen kivül, röviden kimutatni kivánom, hogy ezen becses lap m. évi 45-dik és f. é. 26-dik számaiban „Szabad választás kérdéséhez" irt czikkekben a tisztelt szerző Sass János által harczba vitt érvek szintén a rangfokozatos előléptetés mellett szólanak, támadásai pedig visszaháramlanak a szerzőre. Egyáltalában a szép czikkek irója azt a benyomást tette rám, mint azon ember, a ki mentegetőzni kezd, de mennél inkább teszi, annál inkább fonódik bele hibáiba olyannyira, hogy kedvem volna a tisztelt szerzőnek azt mondani, a mit egyszer Häckelnek, a híres jénai materialistának mondott valaki, midőn annak „A hangyáknak csodálatra méltó keresztény kötelességérzetéről" írt czikkét olvasta: „Uram, mindaz Önnél megfoghatlan öncsalódás, vagy tudatos álbölcseség-e Ne érezze magát a tisztelt szerző sértve, mert elég jogom volna a tisztelt szerző ellen egy kis ellenvádat emelni, mivel a szerző már többször keményen vádolta azokat, a kik a rangfokozatos előléptetés mellett küzdenek ; de a jó gondviselés, vagy a tisztelt szerző szerint, fatum, úgy hozta magával, a mint mondám, hogy azok a vádak mind a tisztelt szerzőre háramlanak vissza. Az „Ev. Egyház és Iskola m. é. 45. számában S. J. a rangfokozat mellett küzdőknek az önérdek vádján kivül azt mondja: „Hódolva korunk reális irányának, meg nem értve korunk haladó irányát, okosabbak akarván lenni őseinknél." Csekélységem a tisztelt szerző vádjait mind, mint a szerzőre vonatkozó vádakat, visszautasítja ; csak egyet nem : „Okosabbak akarván lenni őseinknél." Bizony okosabbak, mert a ki az előrehaladásnak embere, az tisztelheti őseinket; de arra törekszik, hogy okosabb legyen őseinknél, mert ellenkező esetben nem érti haladó korunknak irányát és azt lehetne neki mondani, hogy „hátrafelé" halad ! Sass Jánosnak pedig inkább azt mondanám saját szavaival : „okosabbak" és jobbak akarván lenni a magyarhoni reformátusoknál és a némethoni protestánsoknál, a kik a rangfokozatos előléptetést már behozták; pedig sem okosabbak, sem jobbak nem vagyunk magyarhoni református testvéreinknél, sőt akkor sem volnánk, ha igaz is volna, hogy test véregyházunk a nazarenizmusnak nagyobb tért nyit a mi egyházunknál. Ag. hitv. ev. magyarhoni népünk csak akkor tarthatna nagyobb autonómiára igényt a magyar reformátusoknál és a német protestánsoknál, lia azoknál miveltség tekintetében magasabb fokon állna ! Ep. úgy lehetetlenség nékem, hogy a már többször említett tarthatlan, természetellenes és igazságtalan állapotokat, a melyek a szabad választásnak eredményei és a melyek fölött épen ezen okból helvét hitvallású testvéreink már régen elénekelték „halotti éneköket" „gondviselés" vagy inkább fatum

1) gyanánt fogadhatnám el, a mint azt Sass János tőlünk szintén kegyetlenül kivánja. Lehet azonban, hogy lesznek olyanok is, a kik a legégbekiáltóbb természetellenességet és igazságtalanságot ezentúl is gondviselés gyanánt elfogadni és imádni óhajtják — a mit nem is csodálok, mert: Hast du weder Gleist noch Willen, Dann bist du gar leicht zu stillen ! Legújabban Sass János ezen becses lap 26 dik számában: „Az autonómiának határai" czikkemről azt írja: „Szükségtelen bizonyítgatni, hogy az autonómia határait a végtelenségig kitolnunk nem szabad.

Ä Dehogy szükségtelen, mert a szabad választás involválja épen a határtalan autonómiát ! „Szabad választás" és „határtalan autonómia" fogalmuk szerint összeesnek. Ha Sass János korlátozott választásra gondol és szabad választásról ír, akkor szükségtelen szabad választásról czikket írni, mert én V2' 1 3 szabadválasztást nem ismerek, mivel szokásom szerint minden fogalomnak végconsequentiájával is beszámolok; azért levont következtetésem, miszerint jelenleg se lévén a választás teljesen szabad, mert qualificatióhoz, fizetéshez és az esperesi jelöléshez van kötve, egészen helyes ; mert a tisztelt szerző szavaival élve „a nép szive, kedve szerint nem választhat", pedig mit törődik a nép a lelkész qualificátiójával, tehetségével, jellemével, buzgóságával ? Épen azt az egyet nem veti a nép mérlegre, a mit kellene, t. i. a lelkész charismáit, mondja Farkas Géza kitűnően! Továbbá azt irja Sass János: „Hiszen arról Írjunk, hogy egyházunk és az illető gyülekezetünkre nézve melyik nagyobb baj: az-e, ha a gyülekezet az egyenlő (?) képzettségű jelöltek közül a fiatalabbat választja, vagy az, ha a szeretett, tehetséges, de fiatal lelkészt a törvény korlátai folytán mellőzni kénytelen s azon idősebbek közül köteles választani, a kiknek egyike sem felel meg az ő igényeinek, vagy a kik egyikét sem ismeri." Hát a fiatal jelölteket jobban ismeri a nép? Talán csak a kisasszonyok ismerik jobban ! Azt hiszem, a nép egyik jelöltet sem ismeri ; ezen okból is már szükséges a választási jogot korlátozni. A mire a tisztelt szerző fent idézett szavaiban felszóllít, arra Farkas Géza már válaszolt és csekélységem is a 13. számban Ezen szavak csak azokra vonatkoznak, a kik a fatalismust elfogadják. Jóllehet, hogy Sass János fatalismusban nem hiszen; de ő a dolgot úgy adta eló'! Különben rossz állapotok ellen küzdenünk kell, akár honnan származnak azok 1