Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Megnyitó beszéd (Gyurátz F.)

Tizenharmadik évfolyam. 24. sz. Pozsony, 1895. évi Junius 15-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. f Elönzetési A ár : Egész évre . 12 kn. félévre « n negyedévre . « „ l Egy szám ára : *24 flr. J /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZZY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Megnyitó beszéd. (Ladányi.) — Hol keressük az Isten országát. III. (Sass János.) — Tárcza vége. (Payr Sándor.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. Megnyitó beszéd. A dabronyi evang-. gyülekezet közgyűlésén az 1895. évi május 23-ik napján es per esi látogatás alkalmával tartotta nt. Gyurátz Ferencz, esperes. A „Zsidókhoz" irt levélben (10 r. 23 v.) azt olvashatjuk : „Megmosván testünket tiszta vizzel, tartsuk meg a mi reménységünknek tántorgás nélkül való vallását, mert igaz az, a ki Ígéretet tett." A tiszta vizzel való megmosás alatt Pál apostol az újjászületés fürdőjét, a szent keresztséget érti, a mely által az újszülött az ég felé, a tökéletesség hónába vezérlő ösvényre lép. „Tartsuk meg a mi reménységünknek tántorgás nélkül való vallását." M i a vallás az érző keblű halandóra nézve? A vallás egy láthatatlan mégis erős kötelék, a mely a mulandóság porából az embert odaköti az örökkévaló lényhez, a ki a szeretet kútfeje, maga az Isten. Akár palotában, akár kunyhóban lakjék az ember, tapasztalja, hogy a földi élet harcz a bölcsőtől a sirig; hogy ezt a harczot megvivhassa becsülettel s még a sirpartról is reménynyel 'ekinthessen az enyészet homályába : azért kell utitársul fogadnunk a vallást. A vallás a siralom völgyében egyedüli vigasztalónk, a bánat idején elvezet az értünk földre szállott Jézushoz, aki azt mondja: „Jöjjetek én hozzám, a kik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztlak titeket." A kinek nincs vigasztalója, pártfogója széles e világon, a ki mellől régen sirba dőlt a hü támasz, a ki felé testvér, rokon karja nem tárul, a kinek szive a fájdalom nyilától sebezve meg-megremeg, a kinek nincs senkije, a ki előtt feltárhatná bánatát, . . . annak számára ott a hűséges útitárs, a vallás. Ez törli meg vérező homlokát angyali szerető kezével s úgy vigasztalja : „Ne gondold, hogy Istentől elhagyattál, jövel, imádkozzál" s midőn a vallás biztató szavára elzeng egy éneket, elrebeg egy imádságot, úgy érezi, hogy Istennek angyalai járulnak lefelé s oldozzák ki a gond kötelékeit, a melyek szivét facsarják, úgy érezi, hogy midőn imádkozik : legyőzi a földi bajt s oszlatja a földi gondot. Látja maga előtt a Megváltót, kezében az ürömpohárral, vállán a nehéz kereszttel a mint int: „A kt akar én utánam jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és kövessen engemet." S érezi a szenvedő, hogy ez a könyektől ázott út az az ösvény, a melyen a Krisztus előttünk ment. Bán, gondon igv tanit győzni a hü útitárs: a vallás. A régiek azt hitték testvéreim az Urban! hogy láthatatlanul egy angyal jár az élet mezején s tömlőbe szedi a bánat könyeit s felviszi a Mindenható trónja elé, a ki az igaznak könyeit visszafizeti a boldogság igaz gyöngyeivel. Ez az angyal, a ki tömlőbe gyűjtögeti a bánat könyüit: a vallás, a mely segítségül hivja az Urat; ez az angyal a hit, a mely a Jordán mellett kétségektől hányatott Jákób ajkán ily vallomást fakaszt: „Nem, én einem bocsátlak tégedet, mig meg nem áldasz engemet" mire az Úrangyala azt felelte : „Ne félj, győztél, diadalmaskodni fogsz ott, a hol emberek lesznek, mert diadalmaskodtál az Isten ellen is. Egy fegyverünk van az ég ellen, az imádság, a melyet forgat a hit." Ezt hangoztatja a szenvedő felé, a pusztában összeroskadó Illés prófétához intézett emez angyali szavakat: „ Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van." A vallás elmaradhatlan útitárs. Méltán utal reá a nagy apostol, „mert igaz az a ki Ígéretet tett." Nélkülőzhetlen útitárs a vallás; a ki ennek karjain halad, az ismeri a maga emberi czélját, az tudja, hogy a bölcseség kezdete az Isten félelme. A vallás vigasztal, biztat ma is, ez szebb, boldogabb jövendőnk biztos záloga. Mivel a vallás a becsületnek, az erénynek őre, méltán mondjuk a boldogság nélkülőzhetlen feltételének. S minden szülő csak akkor munkálja igazán gyermekének javát, ha nemcsak arra van gondja, a mi a szemnek hizeleg, hanem gondja van az egy szükséges dologra is, gondja van arra is, hogy a vallásban gyermekének lelki örökséget adjon. Az a gyermek, a ki a szülői háztól