Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Hol keressük isten országát (Sass János)

'190 fényes öltönyt, vagyont kapott, de istenfélelmet nem, az a gyermek nem lesz áldás a családra, az átka lesz önmagának, rabja nyomorult szenvedélyeinek. De áldott az az apa, az az anya, a kinek első gondja gyermekének keblébe oltani az istenfélelmet, Az a szülő nyugodtan bocsáthatja gyermekét az élet hullámos tengerére, vigasztalhatja a tudat: nincsen egyedül gyermekem, vele a lní kormányos, a Megváltó. S ha elszólítja a szülőt gyermeke mellől a halál angyala, nyugodtan halhat meg, nyugodtan mondhatja : ime én meghalok, de az Isten teveled lészen ha a gyermek szülője példáján megtanulta Istent szeretni, a szülőnek nem kell remegnie a késő vénségtől : felnőtt gyermek hálája melengeti hideg kebelét, hálás gyermek kér áldást fejére s ha meghal, koporsójára nemcsak a sir göröngye hull, hanem a hű gyermek szeméből a kegyelet könyje is. Áldás a vallás az egyénre, a családra, azért tisztelettel gondolhatunk arra a szent intézményre, az egyházra, a mely a hit virágait ápolja, neveli. Az egyház hűséges lelki dajkánk, kell, hogy ehez szivünk odaforrjon, hogy sem magasság, sem mélység, sem öröm, sem bánat minket ettől el ne szakítson. Erre int az elődök példája is. A mi egyházunk sokat ostromolt vár, mennyi köny és vér hullott el ennek védelmében, ki tudná azt megmondani? Mennyit kellett a hitbuzgó elődöknek tűrni, szenvedni, áldozni, hogy megvédhessék a Krisztus evangyéliomát s a lelki szabadság drága kincsét átadhassák örökségül a késő utókornak. Óh , ha erről itt megemlékezni nem akarnánk, magok a kövek beszélnének*) a ti megboldogult elődeiteknek hithűségéről . . . áldott legyen az ősök emléke, áldás még poraikon is. Testvéreim az Urban, kedves liiveim ! A mi az elődök előtt oly drága volt, a miért az apák küzdöttek, az anyák tűrtek, azt az utódoknak is szent kötelessége megbecsülni. Kijöttem, hogy lássam, miszerint nem aludt ki még a buzgóságnak az a lángja, a melynek lobogásáról beszél e gyülekezet története; kijöttem, hogy lássam, hogy a Krisztus evangyéliomáért lelkesedni, a mi egyházunk szertartásai szerint az Istent dicsőíteni az egyeseknek és a családoknak legfőbb lelki örömük és igaz békességük. Egyházunk feladatai közé tartozik őrködni a törvények és az egyház tanainak megtartása felett. Ezért intézkedett úgy, hogy az egyházi hatóság időnként meggyőződést szerezzen, emelkedik-e vagy lankad a buzgóság tüze? En a dabronyi szent gyülekezet körébe örömmel és jó reménységgel jöttem. Hivatalos téren volt alkalmam tapasztalni, hogy itt a rend, a törvények megtartása nincs szem elől tévesztve soha, azon reménynyel jöttem, hogy itt ékesen és jó rendben folynak mindenek, hogy az a tanúság, a mit innét elviszek — az egyházi felsőbbség előtt — elismerés leszen e szent gyülekezetre. Most nyilik először alkalmam üdvözölni az egyháznak új felügyelőjét Tekintetes Dr. Zelenka Lajos urat; fogadja legmelegebb üdvözletem kifejezését, *) A dabonyi templom közel 300 esztendős. hogy szerencsém van itt az egyházlátogatás alkalmával tisztelhetni, engedje reménylenem, hogy e gyülekezet egy hűséges támogatóját fogja sokáig üdvözölhetni benne s még az unokák is kegyelettel fogják emlegetni nevét. Ezek után a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom". Az esperes ur a közgyűlést a következő rögtönzött imádsággal zárta be. „Mindeneknek Ura, nagy Isten! Tőled száll alá minden jó adomány s tökéletes ajándék onnan felül az egekből. Hozzád emelkedik szivünk, hálánk lángja feléd lobog. Áldott légy Atyánk, a ki gondviselésed palástjával fedezted be egyházadat az üldözések viharai között és elhoztad a békésb idők révpartjára. Legyen neved dicsőítve azon áldásért, a melyet szentegyházad által reánk árasztottál. Kérjük Szentlelkedet, éleszd a buzgóságnak tüzét, tedd erőssé a ragaszkodást a Krisztus Jézushoz, legyen, maradjon a te áldásod gyülekezetünkön. Éljen az evangyéliomi testvérszeretet, erősödjék a békesség köteléke. Legyen áldásod minden családon: kicsinyeken és nagyokon, ifjakon és véneken. Maradjon velünk a te megáldó kegyelmed, őrizzen testi-lelki veszedelemtől, tartson meg a hitben és a Jó lelkiismeretben mind a mi boldog végünkig ! Amen. Közli : Ladányi. Hol keressük Isten országát, in. Midőn a lelkész híveinek lelki üdvéről gondoskodik, nincs akkor szemei előtt sem zsidó sem görög, nem korlátozza tevékenységét sem vagyoni, sem társadalmi helyzet, egyformán terjeszti ki figyelmét palotákra és kunyhókra. Ez idő szerint azonban a lelkészi karnak nemcsak az a hivatása, hogy egyes eltévelyedetteket az igaz ösvényre visszavezéreljenek s az igazokat a kísértők hatalma ellen megvédjék. Beteg az egész társadalom, a századok folyama alatt elkorhadt világrend összeomlani készül s ennek romjain az ujat felépíteni, ez a magasztos hivatás vár a lelkészi karra. Az erkölcsi állapot elfajulása elérte már alkalmasint a sülyedés azon legalsó fokát, melyen túl gyógyithatlan rothadásnak kellene beállani, ha az emberiség önfentartási ösztöne űj életerős szervezetek csiráit nem zsenditené meg. „A biin már rég eldobta az álarezot s az igazság ellen nyiltan visel harezot." A legjobbak, vagy legalább a kik azt a jelzőt igénylik, belenyugosznak az erkölcstelenség szabályaiba s úsznak az árral azon gondolatban keresve vigasztalást, enyhülést, megnyugtatást, miszerint a törvény ellen küzdeni lehetetlen. De érezhető egyszersmind az általalános sóvárgás, kiemelkedni e mély sülyedtségből. Óriási átalakulásoknak nézünk eléje, reformácziót sürget, óhajt, remél minden kebel, minden téren. És a kiknek vannak szemei a látásra, észlelhetik is jelenségeit, hogy a láthatáron a vallásosság hajnala dereng. „A tavasz megjő mezeinkre és min-