Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Belföld - Templomszentelés Péterhegyen

14 P.-Szt.-Tornya Sámson Sz.-Szt.Tornya Bánfalva Csorvás T.-Komlós ... 1550 lélek 210 „ 1180 „ 1500 „ 1500 „ 8800 „ Összesen: 31980 lélek IV. Csanád-csongrádi esperesség : Nagylak 6800 lélek T.-Bánhegyes 2600 » M. Bánhegyes 130 » . Apácza 370 » Kunágota 180 » Mező-Kovácsháza 170 » Batonya 170 » Mezőhegyes 710 » Alberti 1100 » Ambrózfalva 1000 n Pitvaros 2600 n Makó 500 n H.-M.-Vásárhely 1000 n H.-M.-Vásárhely puszta 1200 n Szentes 570 V Csépa 80 n Szeged 350 n N.-Szt.-Miklós 350 r> Derékegyháza 220 n Mágocs 580 V Összesen: 20680 lélek. Ez a felosztás felelne meg egyházunk jövő fejlődésének. Ezt a keretet kitölteni dolgot ad, lelkesedést feltételez, áldozatot kövttel, de meg is érdemelné, s a közalap is bizonyosan segélyét nyújtaná a gyönge gyülekezetek fenntartásához. A gyöngéket fel kell karolnunk, az egyház, a közműveltség, a nemzet érdekéken. Lelkesedés nélkül nincs siker, küzdelem nélkül nincs diadal! Ne hátra nézzünk, hanem előre, bátran előre! Veres József. Kemény Mihály. a bizottság jegyzője. a bizottság elnöke. Templomszentelés Péterhegyen. A péterhegyi ev. gyülekezet decz. 28-án szenteltette fel szép uj templomát. A derék gyülekezet 1819-ben lett anyává, ekkor szakadt el t. i. Tót-kereszturtól s azóta az úr dicsőségének már harmadik hajlékot emelt, és pedig a mostani úgy külsőleg mint belsőleg, különösen a berendezést tekintve oly csinos, hogy az egész vidéken párja nincs. Az oltár és az oltárkép — mely ábrázolja Krisztus urunkat az Olajfákhegyén — oly gyönyörűen van kiállítva, hogy hozzá hasonló még nagyobb, gazdagabb városi gyülekezetekben sem található. Az egész templom körülbelül 15 ezer frtba került s e nagy áldozatot e szegény nép, melyről bátran el lehet mondani, ' hogy a legnagyobb részének most még mindennapi kenyere sincs, minden segítség nélkül, s saját erejéből hozta meg. Ezzel azonban még nem fogyott ki áldozatkészségéből, mert azóta is, hogy az uj templom fennáll s hirdeti a nagy Isten dicsőséget, mindenki még a legutolsó család is, tehetségéhez mérten önkéntes áldozatot hozott. — íme mire képes a vallásosság, és egynéhány buzditó szép szó ! A templomavatás advent 4-ik vasárnapján történt; de már a megelőző napon ünnepi szint öltött az egész templom környéke. A templom udvarán felállított zöld fenyők, a torony ablakairól lógó nemzeti zászlók, a nagy közönség a mely ünnepi ruhában föl és alá hullámzott s a folytonos mozsár durrogatás : mindazt jelezte, hogy örömünnepre készül a péterhegyi ev. gyülekezet. — Másnap reggel 9 órakor már együtt voltak a vidéki lelkészek s e vidéknek intelligentiája a lelkészlakban. 10 órakor megindult a menet a torony elé, a hol már oly óriási néptömeg gyülekezett össze az egész vend vidékről, hogy csakis a derék tűzoltók segítségével sikerült a rendet fenntartani. A főbejárat előtt a péterhegyi fiatalság énekelt magyarul s azután az épitő mester rövid beszéd kisáretéb&n átnyújtotta a templom kulcsát Szinicz Lajos alesperes urnák, a ki azt rövid de szép és lelkes beszéd kíséretében átadta Ter pl án Jenő péterhegyi lelkész úrnak, mint a kire e hely és a nyáj gondozása bizva van, s az utóbbi azután Isten nevében a templomot felnyitotta. A sokaság csakhamar megtöltötte a templom minden zugát, mely most szűknek bizonyult, de szűk lett volna még akkor is, ha kétszer nagyobb, téresebb lett volna. Rövid ének után Szinicz alesperes ur lépett az oltár elé, a megfelelő segédlettel és szép tartalmas beszéddel felavatta az uj templomot. Ezután Berke János tótkeresztúri lelkész ur olvasott epistolát, majd utána Kuzma István domonkosfai lelkész úr lépett a szószékre s magyar beszédben intette a híveket, hogy maradjanak meg szilárdan az ev. hitnél. Ezután Siftár Károly péterhegyi s. lelkész vend nyelven tartott beszédet I. Sám. VII, 12. V. alapján, figyelmeztetvén a híveket, hogy az uj templom azt hirdeti, hogy mindez ideig segítséggel volt nekünk az úr, azért hálát adunk neki ma, midőn örömnapunk van és benne bízzunk, ha beestvéledik előttünk. — Majd ezután Terpián Jenő péterhegyi lelkész úr lépett az oltár elé, rövid beszédben dicsőitvén az urat és annak jóságát e drága ajándékért s hogy az ünnepélyt szerencsésen befejezni sikerült ; de hálát adott továbbá azért is, hogy megengedte érni neki 25 éves papi működésének évfordulóját, mely éppen az napra esett. Erre azután megáldotta az egész gyülekezetet. — Végül Berke János tótkeresztúri lelkész úr keresztelt még egy gyermeket az uj templomban s azután a gyülekezet buzgó ének után szétoszlott. — Az ünnepély után a lelkészlakban összegyűltek a vendégek ebédre, s vig társalgás között együtt voltak d. u. 6 óráig, a midőn azonban biicsút kellett venniök a vendégszerető péterhegyiektől és haza sietniök mert e vidéken az a szokás, hogy karácsony előestéjén már mindenütt rendes isteni tisztelet van. — Az örvendő gyülekezet így magára maradt s azóta egyedül örül uj templomának, ez éleszti benne az áldozatkészség szikráját, s lelkesíti a, további kitartásra. — Az úr áldja meg és tartsa még sokáig e szegény gyülekezetet, hadd hirdesse a világ előtt mire képes az, a kinek szivét az erős hit lelkesíti a nemes küzdelemre.