Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Gyűléseink előtt

166 tartotta attól, hogy hálóját más ember tavában kivesse, azon hiszemben, hogy ezzel a katholikus klérust kielégítik és engedékenységre birják (mintha a kath. aspirátiót mással mint „mindennel" kielégiteni lehetne !) kitörölték a törvényből és helyébe tették a „szülők szabad elhatározását". Hogy ezt a szabadságot úgy gondolta a kormány, mint mi értjük az világos : de hogy a mi embereink a kath. klérust ebben támogatták, ez oly bizalom volt, melyre aligha nem a „bánom" fog következni. Én legalább, és hivatkozom a történelem tanúságtételére, a kath. szabadelvűségben nem bizom és — sok más emberrel együtt — nem tudok mást a jövőben látni, mint a reversalis vadászatot a régi szellemben. Igaz, nem azokra lesz az Írásba foglalás bizva, kiknek kezében ez valamikor volt, de hogy milyen lesz az azt megelőző „befolyásolás", ahhoz nem kell sok prophetia. Miután azonban ez már most törvényesség formáját fogja magára ölteni, eljön ránk nézve is az intenzivebb cselekvés ideje. Bujkálni, a vénasszonyok háta mögé bújni, fondorkodni és Isten dolgaiba avatkozva örök kárhozattal fenyegetni, nem a mi kenyerünk : de igen is szivökre beszélni a mi hiveinknek, figyelmeztetni őket szent vallásunk parancsára és arra, mivel tartoznak maguknak és őseik emlékezetének, szóval a Jézus Krisztusnak, ez jövőre még szükségesebb lesz, mint eddig volt. Általában véve — ugy hiszem — éppen nem fog ártani, ha prot. embereinket ne csak arra tanitsuk, hogy vallása miatt gyűlölni, üldözni nem szabad senkit sem, sőt hogy jobban áll nekünk a türelmetlenség; de e türelmességnek ott van a határa, hol a közönyösség kezdődik és a protestáns egyháznak mindig ez volt a legveszélyesebb ellensége. E veszély ellen dolgoznunk, a közönyt meleg ragaszkodássá változtatni soha sem volt szükségesebb, mint ezután lesz és ezért jó lesz az apostollal tartani, ki azt mondja: legtöbbet saját hicfeleinkkel". Hogy ez több munkát ád, mint a vasárnapi prédikálás és a többi egyházi funktiók, az bizonyos, de eddig sem csak ez tette a prot. papot és jövőre még kevésbé. Ostromnak lehetne mondani, mivel szemben állunk. Es a felekezetnélküliség ezt erősebbé fogja tenni. Igazi protestáns fegyver ellene csak az evangeliom, de az evangeliom nemcsak a szószékről, hanem ajkainkon a cura pásztoráléiban és tetteinkben, az életben is ! Hát még ha eljön a „néppártnak" is igazán cselekvő órája ! — Szidják azt a lapokban és veszedelmet jósolnak éppen azok fejére, kik azt vezetik. Ezeknek ugyan nem fog ártani, majd sajnálják magukat, ha kell; de annál jobban kell vigyáznunk nekünk. Eleinte szintén bevallották, hogy tisztán a kath. érdekeket akarják szolgálni s kivált választásoknál azon törekedni, hogy más mint kath. ember ne választassék, ha pedig ilyen nincsen, az esetre — és ez is jellemzi őket — a más vallású candidátüsok közül csak azt ígérik támogatni, ki a kath. érdeket szolgálja. Az ultramontánoknak nem szokott az ilyen őszinteség természetük lenni, hamar igazítottak is egyet a köpenyen és kihagyták a „néppárt" elnevezés előtt a „kath." jelzőt. Mintha igy kitörölhetnék a világ szemét. Hát ha a kath. egyház a maga érdekeinek megvédésére külön pártot szerez a maga hivei közt, ez az ő dolga; de mi nem követhetnénk el nagyobb hibát, mint azt, őket támogatni. Lehetnek közülünk és vannak is, kik a hirtelen előrántásokban okos és üdvös reformokat látni nem bírnak, de az általuk nem jónak talált egyházpolitikánál még sokkal rosszabb politika volna az: a néppárttal kezet fogni. Ez nekünk soha sem lehet szövetségesünk, mert soha sem volnánk más a kezében mint eszköz — ma, melyet holnap összetörnének. — Csodálkoztam is nem régen, midőn egy választás alkalmával egy lutheránus felügyelőt a kath papok élén lehetett látni. Az igazi néppárt és ezen néppárt közt akkora különbség van, mint a színarany és talmiarany közt. Talán nem tévedek nagyon, midőn azt mondom, hogy a hamis próféták igen fognak buzgólkodni a mi híveink kőiül is és sok édes beszéddel őket táborukba csalogatni. Természetes dolog, hogy én nem ezen vagy azon a politikai irányra gondolok, de igen is gondolok arra a befolyásra, mely az egyik esetből a másikra nézve származik, gondolok arra, hogy a mi hiveiuk és ezen néppárt közti minden, bár csak ideiglenes kapocs is, a mi egyházunknak csak ártalmára lehet. E tekintetben is tehát úgy látom a jövőt, hogy abban jobban, mint valaha, kopogtatni fog ajtónkon az intő szózat : „Tartsd meg a mi nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat". Igy látom én a jövőt, Megengedem, hogy lesznek, kik velem ellenkező véleményen vannak és ezt bizonyosan meg is tudják okolni a maguk szempontjából. Tisztelem mindenkinek meggyőződését, de élek a magam véleménynyilvánítási szabadságával is. Egyben azonban azt hiszem egyet értünk mindnyájan, abban, hogy soha sem volt több okunk szemünk előtt tartani a nagy költő mondását : „Non oves sunt propter pastorem, sed pastor est propter oves." Guggenberger. Gyűléseink előtt. Nemsokára elérkezik a g) ülésezések ideje, kisebbnagyobb körben jönnek majd össze megint egyházi életünk tényezői, hogy számot adjanak és számot vegyenek egy esztendei sáfárkodásról, hogy intézkedjenek azon folyó administratio ügyekben, melyeket önkormányzatunk gyűléseinkre hárít. Gyűléseinknek meg van azon jó tulajdonsága, hogy szétszórt helyzetünkben összehoz évente legalább egyszer azokkal, a kiktől gyakran nagy távolság által elválasztva ugyanazon czélért, különböző munka közben, nem egyszer saját erőnkre vagy erőtlenségünkre utalva küzdünk az Úr szent országában. Kedvező alkalom bizonyára az egyházi élet magasabb fokozatán nyilvánuló