Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egy kis pillantás a jövőben (Guggenberger)

158 nézni, a receptió nagyon is másodsorban jön. — Ezért mondom, kár és igazságtalan dolog azt a „nyúlbőrt" emlegetni és a receptiótól a keresztyénséget félteni. A mi pedig a felekezetnélküliséget illeti, bát én vagyok olyan rövideszű ember, hogy nem birom megérteni, hogy keresztyén embert a keresztyén vallás ne tudjon többé kielégíteni és ezért ő szükségét érzi annak, minden egyházi kötelékből kilépni és magának vagy okosabb és jobb vallást kifundálni, mint a milyet a Megváltó alapitott, vagy pedig várni, mig olyan vallás jön, mely ő neki tetszeni fog. De bár erősen ragaszkodom azon meggyőződésemhez, hogy Krisztus Urunk igazi tanához legközelebb áll az evang. keresztyén egyház és nem tudok magamnak magasztosabb igazságot képzelni, mint a mely az evangyélium egyszerűségében le van téve, mégsem merném a türelmetlenek példáját követni és azt mondani, hogy: „az üdv csak nálunk van" és ezért az én Istenemre és a Megváltómra bizom Ítéletet mondani a felett, hogy a sokféle keresztyén egyház közül melyik hát az ideális katholikus egyház ; annyiban azonban hiszem, hogy én is megértettem a mi Üdvözítőnket, hogy az a legvallásosabb ember, ki őt minél jobban megérteni és követni törekszik. Ezért ismétlem, nem értem azt, kinek még az is kevés, mit Krisztus Urunk tanit és követel. Bár ott volnánk már, hogy azt mondhatnók: megértettük őt és követjük is. Es most törvényben mondják ki azt, hogy a sok felekezeten kivül, mely már ugy is van, épitsünk még egy házat, melybe azok menjenek lakni, kik maguk csinálnak maguknak vallást, a felekezet nélküliek felekezete ? Midőn egy Deák Ferencz, egy báró Eötvös József, egy Horváth Boldizsár 1868-ban összeültek a felett tanakodni, hogy vallás dolgában mi lesz jó az országnak, abban állapodtak meg, hogy van ez országban éppen elég különféle egyház, egyikhez tartozzék tehát kiki az országban. A kit ennyi szabadság sem elégit ki, azt nehéz lesz kielégíteni, mert az nem a szabadságot, hanem a „nihilt" akarja. — Haladtunk mi azóta annyit, hogy ez az alap már nem elég? hogy ezen máinem férnek el az ország polgárai? Az 1894. évi liberálismus szembeszáll az 1868-iki überalismussal és azt mondja: én vagyok az igazi szabadelvűségés te mai napság már reactio számba mégysz. Csáky gróf, volt cultusminiszter, a kinek fenkölt gondolkodását minden elfogulatlan ember el fogja ismerni, nem rég kifejtette egyik beszédjében, hogy e reform intentiója nem az, hogy vallástalanságra csábítsa az embereket, hanem az, hogy a tényleges állapotok elől a törvényhozás ne hunyjon szemet. Mert tényleg ugy van, hogy képződtek itt olyan sekták, melyek, a mint pl. a baptisták, nazarénusok, egyik nálunk elismert keresztyén egyházhoz sem akarnak tartozni és kiknek vallásügyi viszonyait eddig a szolgabirák vagy egyes vármegyék, vagy egyes ministerek úgy a hogy rendezték. Tegye meg azt inkább a törvényhozás, most igy jobb lesz, Legyen hát jobb. De igen nagy lesz a különbség a mostani viszonyok közt és azok közt, melyek az uj törvény nyomán fognak támadni, azt nem nehéz előre látni. — Kétféle szempontból nézik a dolgot a reform védői és ellenzői. A védők a lelkiesméreti szabadság nevében szólnak, mely nem engedi meg, hogy valaki olyan egyházhoz tartozzék, melyhez tartozni nem akar vagy ha ugy tetszik neki, hogy ő neki semmiféle vallás sem kell, ő ezt ne tehesse. — Az ellenzők abból a szempontból indulnak ki, hogy jó lesz-e az államnak ? Utalnak azon országokra, a hol ezt már megpróbálták és meg is adták az árát és azt mondják : minek felgyújtani a házat azért, hogy lássák: leég-e — midőn a szomszéd ezt már megpróbálta és háza le is égett? Nem jó a tűzzel játszani. — Mások utalnak arra, hogy ezt elbirja a gazdag ember, de nem a szegény és miután mi sem tetszik az embereknek jobban, mint a „nem kell fizetni" elve, sietni fognak a vallással úgy sem törődök elhagyni azon közösséget, melyben papot fizetni, templomot építeni, iskolákat fentartani kell és lehet-e ennek más eredménye, mint a népnek teljes elvadulása? Azután még, ha annyira felkapjuk egyszerre az egyénnek szabadságát a vallás dolgában, miért nem vagyunk következetesek és miért nem hangoztatjuk az egyéni szabadságot más téren is, mint az anarchisták, kiknek a közösség és annak érdeke semmi, kiknek nemcsak Isten, pap és vallás nem kell, hanem nem kell nekik se fejedelem, se minister, se vármegye, se szoigabiró de még községi biró se? Melyik részen van az igazság? Ugy hiszem erről már nem szükséges nálunk vitatkozni, mert mint Csiky Sanyi mondta „majd elválik". — Ez a reform hozzá tartozik a többihez és divattá vált — legalább sok embernél — a szabadelvűséget igy érteni. Meglesz tehát, bár mint erőlködjék a felsőház többsége. A protestáns ember bizonyos határig el fog menni, odáig, a hol a szabad gondolkodás még igazán gondolkodás és még nem egyszerű elvadulás. Hisz Luther is erősen hangoztatta a leikiesméret szabadságát — Rómával szemben; de mikor aztán a parasztlázadás a szabadságot végletekig vitte és ugyan oda jutott, a hová ma a socialisták törekesznek és a parasztok ő rá hivatkoztak : türelemre intette őket, és midőn a parasztok erről tudni nem akarván, féköket vesztették: kitört belőle az indulat és azt mondta : üssétek őket agyon mint a v k t. Bizonyos határig tehát a protestáns ember az eszmével el fog menni, de a legkevesebb, a mit ő is követelni fog az lesz, hogy a törvény soha ne engedje meg, hogy bárki a vallási szabadság őrve alatt egy krajczár hasznot is kereshessen. Ha a törvény azt szigorúan kimondja és a mi a fő, a végrehajtás azt i rgalmatlanúl keresztül is viszi ; akkor legalább a visszaéléseknek gát lesz vetve. De azért, kivált a mi egyházunkra nagy és kemény munka vár és e munka oroszlánrészét mi pa-