Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Tárcza - A pozsonyi ág. h. ev. Lyceum történetéből (Markusovszky)

152 rnányos törekvéseélt, meggyőződésének komolyságáért s férfias nyíltságáért tisztelt volt kartársam Schneller István úr, mint theol. akadémiai igazgató, nyolcz esztendőn át, minden iskolai év kezdetén és befejeztével tartott beszédeiben ép oly leplezetlenül tárta ki álláspontjának egyes vonásait, a mily összesítve adta azt testámentomában. S mi történik? Egész hosszú nyolcz év alatt Nagytiszteletűséged nem talált időt és módot arra, hogy magával a végrendelkezővel állott volna szóba, hanem most, midőn körünkből távozott s hozzáférhetlen állásban vagyon tartja jónak a theol. akadémiának jelen tanáraitói számon kérni az eltávozottnak hatását az egyes kartársakra. Ezekhez legyen szabad hozzátennem, hogy oly tudományos differencziák, a milyenek a tudomány életében felmerülnek, ép úgy nem intézhetők el egyszerű ujságczikkel, mint közgyűlési határozattal ; az eretnekítés pedig még eddig czéllioz sohasem vezetett. Az akadémia új igazgatójának tudományos álláspontját talán még sem lehet oly elrejtettnek és ismeretlennek mondani, hogy külön „nyilatkozatot" kívánhasson tőle. Csinos kötet az a „Pál apostol élete" és még csinosabbnak készül a nagy apostol leveleinek magyarázatában. I gy vagyok meggyőződve, hogy oly éles megfigyelő és a tudományban jártas férfiú, mint Nagytiszteletűséged, egyszerre tisztában volt az iránt, hogy mily szellemnek gyermeke, mily iránynak hive a tudományban az új igazgató. Hogy pedig a theol. akadémiát nem akarja az új igazgató vallásbölcseleti theoriák kisérleti intézetévé változtatni, kilátszik abból, hogy épen az ő kezdeményezésére a pozsonyi lelkészi és theol. akadémiai tanári kar egyesületté alakult meg a lelkészképzés gyakorlati oldalának ápolására, a mivel egyúttal közelebb liozatik a theol. akadémia az egyház életéhez. Ennyit rövid jellemzésül. Nem akarom azt állítani, hogy a németországi egyetemek fakultásai ellen meginddlt harcz babérai nyugtalanítják talán egyes igazhitű testvéreinket. De tény az, hogy, most ugyan még csak kéz alatt, de sok kifogásolni valójuk van egyeseknek theol. intézeteinkben, a theologusok képzésén általában s különösen a theol. akadémián. Ha valaki, mink, a theol. akadémia tanárai nagy hálával fogunk tartozni egyházunk vezérférfiainak, ha a mi gyengeségünket az ő erejükkel, a mi elégtelenségünket az ő lelkűknek gazdagságával egészítik ki s ha gyűléseiken azon módok és eszközökről fognak gondoskodni, melyek e czélra alkalmatosak volnának, nagy hálával fogjuk a támogatást fogadni. Támogatás helyett azonban támadás, sem az akadémia, sem hallgatóink, sem egyházunk ügyén nem segít. Trsztyénszky. táiiia. A pozsonyi ág. hitv. ev. Lyceum történetéből. Az iskola szervezete. Minő volt iskolánknak ez időszakbeli belső szervezete, erre nézve már utaltunk a Kilger meghivó levelében és a számára készült instrukcziókban, melyek szerint a pozsonyi evangelikus hivek a lauingeni iskola mintájára tervezett iskolát akartak felállítani. Ugy látszik azonban, hogy a Kilger után következett rectorok és tanitók, kik közül a legtöbben Strassburgból kerültek ide, iskolánkat a straesburgi iskola felé kezdték fejleszteni. Csak igy érthető az, hogy iskolánk ez időszakban az eredeti tervezet ellenére folyvást nyolcz külön osztályból állott. Az osztályok számítása felülről kezdődött, úgy, hogy a legfelső osztály volt az első (classis prima), a nyolczadik osztály (classis octava) pedig a legalsó. De szokásban volt az egyes osztályokat nemcsak sorrendjük száma után, hanem az egyes osztályokban tanitott főtantárgy után is elnevezni. Igy előfordulnak ilyen elnevezések is,: classis logica, classis rhetorika, classis poetica, classis syntactica, classis gratnmatica s igv tovább. A legfelső osztályban tlieológiai és bölcsészeti tudományokat, héber és görög nyelvet adtak elő és a tanulók disputácziókat tartottak. Azon tanulók, kik ezen osztályt elvégezték, egyetemen a „magister", sőt a „baccalaureatus" czimet nyerhették el. A 2— 6 osztályban a középkorban úgy nevezett „szabad művészetek" taníttattak : dialectica, rhetorika, poetica, grammatica, arithmetica, musica, a római irodalom és a történelem. A legalsó osztályban, a 7. és 8. osztályban, mely a mai népiskolát helyettesitette, olvasás, betüzés, a betűk megismerése, irás és vallás tanittatott. De csakhamar szükségesnek látszott ezen osztályt tananyagának nagy halmaza miatt megosztani, illetőleg belőle több csoportot a]akitani . Ilyen csoportot hármat találunk következő elnevezéssel: legentes, syllabas coliigen tes és alfabetae. Mindenik osztályban nagy gond fordíttatott az Isten igejének és az evangyéliumi hitnek tanítására. A tanulók kötelesek voltak délelőtt és délután templomba menni, a szent beszédet áhítattal meghallgatni és tartalmát másnap az iskolában a „conciones" alkalmával elmondani. A nyári időszakban hétköznap is jártak a tanulók a templomba reggel a tanitás megkezdése előtt. Urvacsorával évenként háromszor éltek, András napján, Nagy csütörtökön és Jakab napján. Megelőzőleg egy héten át mindenkor kellőleg előkészíttettek arra, hogy ezen szent sákrámentomnak méltó vendégei lehessenek. A tanitás nyelve a legalsó két osztály kivételével, hol a tanitás német nyelven folyt, a latin volt. Párhuzamosan a két alsó alsó osztálylyal magyariskola is volt a magyar gyermekek miatt, kik szintén nagy számmal voltak. Ezen magyar iskola fennállására egyrészt abból lehet következtetni, hogy ezen időszak tanitószemélyzete között gyakran előfordul „a magyar iskola rektora "-féle elnevezés (rector scholae Hungaricae), másfelől pedig az ezen időszakbeli iskolai törvények egy külön czikkelye, mely így hangzik: „In classem Hungaricam nemini pateat ingressus, sine praescitu rectoris." A magyar osztály 1672-ig állott fen és bérelt helyiségben volt elhelyezve. Az elméleti tudományok müvelésén és a Krisztus igaz tanainak hirdetésén kivül nagy gond fordítatott