Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - A legújabb testamentom (Stettner Gy.)

151 À legújabb teitamentom. E lapok olvasói előtt a czím nem szorul magyarázatra. Annyi figyelmet a theol. akadémia volt igazgatójának búcsúbeszédében elmondott testanunoma mindenesetre megérdemelt, hogy három hóuap elmultával el ne felejtsük, hallgatásunkkal el ne temessük. Tisztelem, becsülöm mindenkinek egyéni meggyőződését. De vannak testületi meggyőződések is, a melyeket az egyénnek respektálnia kell, a mig az illető testületnek tagja. Az egyetemes keresztyén egyháznak ily sarkalatos testületi meggyőződését hitvallásunk e szavaiban látom kifejezve: Hiszek a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött fiában, mi Urunkban. Ágost, hitvall. evang. egyházunknak k ez a testületi meggyőződése. Ezzel meg fog állani Rómával és bármi néven nevezendő felekezetekkel szemben. E nélkül nem fog megállhatni, bármennyire hangoztassa is a „protestantismus", a „lelkiismereti szabadság", a „tanszabadság" „magasztos elveit." Ágost, hitvall. evang. egyházunk érdekében mi lelkészek csak úgy működhetünk áldásosán, ha egyéni meggyőződésünkkel is az egyház testületi meggyőződésének sziklaalapján állunk. Egyházunk érdekében nem állhat egy olyan theol. akadémia fenntartása, a mely az egyház testületi meggyőződését megingatni, értelmében megváltoztatni, értékében leszállítani törekszik. A közeledő egyházmegyei és egyházkerületi gyűlések — hitem szerint — e kérdést (ha ugyan kérdés) komoly megfontolás tárgyává teendik, a mi esetleg a theol. akadémiára nézve kellemetlenségeket vonhatna maga után, melyeknek talán jó volna idejében elejét venni. Bár e lapok szerkesztője az iráut sem nyilvánosan, sem pedig magán úton velem szemben nem nyilatkozott, azért mégis határozott és kétségtelen tudomásom van a felől, hogy ő úgyis mint a theol. akadémia tanári karának tagja, nem áll a legújabb pozsonyi testamentom alapján, de igenis velünk együtt (mert én sem állok egyedül) a biblia és a keresztyén egyház uj testamentomának alapján. Az akadémia uj igazgatója az „Urálióban" a legújabb testamentom szerzőjét, mint egy „theol. iskola" megalapítóját kiemelte ugyan, de miután egy szóval nem említi, hogy ő maga is ezen uj iskolának hive volna, hajlandó vagyok hinni, hogy ő is velünk egy alapon áll ; ugyanezt feltételezem az akadémiai tanári kar többi tagjairól is. Mindazáltal időszerűnek vélném, lia a theol. akadémia határozottan nyilatkozuék az iránt, vájjon az ág hitv. evang. egyház akadémiája akar-e lenni és maradni, vagy pedig — a legújabb testamentom örökségét átvévén — általános vallásbölcseleti theóriák kísérleti intézetévé kiván-e átalakulni. Stettner Gy. * * * Lapunkban való közlés czéljából beküldött ezen felszólalást sem okom, sem jogom visszatartani. Azonban meglévén győződve arról, hogy tanártársaim mindegyike elég ember arra, hogy magáért megfeleljen ott, a hol kell s az előtt, a ki jogosan felelősségre vonhatja őket : magam részéről néhány általános megjegyzésre szorítkozom. Hogy mi akar lenni a magyarhoni ág. hitv. ev. egyházegyetem theologiai akadémiája, az nem függ a tanároktól, hanem magától a fentartó és kormányzó testülettől, mely az akadémia szervezetének harmadik irányelvében kimondja: „A theologiai akadémián egyházunk hitelveinek megtartása mellett, teljes tanszabadság biztosíttatik." Ha tehát az akadémia iránt érdeklődő, akár egyes hitsorsosunk vagy lelkész, akár egyes testület, legyen az gyülekezet, egyházmegye vagy kerület, arra a meggyőződésre jutna, hogy a theol. akadémia egy vagy más tanára nem szolgálja hiven „egyházunk hitelveinek megtartása mellett" evang. közegyházunk szent ügyét : teljes szabadságában áll az akadémiát igazgató hatóságnál jelentést tenni, a mely, meg vagyok győződve, tudni fogja kötelességét. De azt, hogy minden egyes kifogásra vagy támadásra a theol. akadémiai tanári kar, akár egészében, akár egyesei mintegy hitvallásra kényszeríttessenek, azt, úgy hiszem, a komoly gondolkodású beküldő sem fogja kivánni. Hiszen támadnak minket folyton a „Cirkevné Listy", a „Hajnal", sőt az „Egyházi Szemle" is erősen készül nekünk rontani. Azonban, legalább én részemről, nem reagálok az ilyen támadásokra. Nem, azért, mert én az én Uramon és ágost. hitv. ev. egyházamon kivül magam felett semmi birót el nem ismerek, másrészt nem, mert egyházunk élettörténete nekem azt a tanúságot szolgáltatja, hogy Strausz Dávid, Renan, Schwalb, stb. együttvéve nem ártottak egyházunknak annyit, mint a dogmatikai vitatkozások, melyek egymással szembe állítják az egy téren munkálkodni hivatott férfiakat, a kik bizony-bizony véleménykülönbség mellett is az Üdvözítőnek szerelmében megtalálhatnák az egyesítő pontot. Azon a koron is túl vagyok már, melyben az odamondogatás bátorsága erénynek tűnik fel. — Jelszavam : igazságot szeretetben, kitartást munkában, tűrni tudást szenvedésekben. Különben theologiai akadémiánk hallgató termeinek ajtai nyitva vannak. Bárkit is igen szívesen látunk akkor, mikor tanítványaink előtt vallást teszüuk hitben való meggyőződésünkről s legkevésbbé sem látjuk szükségét annak, hogy még külön „nyilatkozatokban" elégítsük ki, megengedem: a jó akaratuak kíváncsiságát. Meg lehet győződve arról, hogy nagyon jól tudja mindenikünk, mily Ítélet előtt kell megállania és komolyan számol magával. Meg fogja azonban bocsátani Nagytiszteletű Ur, ha bizonyos tekintetben csodálkozásomnak adok kifejezést. Ügyanis igaz az, hogy az én kedves, tudo-