Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - Theologiai tanáraink

Tizenharmadik évfolyam. 18. sz. Pozsony, 1895. évi Május 5-án. E VANGELIK US EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár : F.gész évre . . . 12 kn. fétévre ... G „ negyedévre. 3 n Egy szám ára: 24 flr. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TESZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön GO flr. Tartalom : Theologiai tanáraink. (Egy pap.) — Tanítóink s a vallásoktatás. (Farkas Gejza.) M e k r o 1 o g. — Belföld. — Vegyesük. — P a 1 y á z a t o k. — „Uj katalmaskodások " (Farkas Gejza.) — Theologiai tanáraink. Az egyetemes papi értekezlet muH évben Budapesten tartott alakuló gyűlésén több felszólalás után azt a határozatot mondotta ki, miszerint a theol. intézetek tanárai csak azon esetben lehetnek az egyetemes papi értekezletnek tagjai, ha egyúttal felszentelt papok is. f E határozat, míg egyrészről teljesen jogos és természetes, addig mási észről tagadhatatlanul visszás helyzetről tanúskodik. Jogos és természetes, mert a papi értekezlet tagja nempap nem lehet s mert ott, a hol a lelkészekkel és általán a lelkészkedéssel szorosan összefüggő ügyekről van szó, a tanácskozásokba fel nem szentelt egyén, bármilyen állásban legyen is, döntőleg be nem folyhat. Ámde másrészt nagyon visszás az, hogy theol. tanárok, kik a lelkészeket képezik, nevelik, irányítják : nem érvényesíthetik tudományukat, tapasztalataikat, egyházuk iránt érzett szeretetüket akkor, midőn az általuk nevelt lelkészi kar a saját s egyházuk ügyeiről tanácskozik. Azért valóban a helyzet kétségtelenül visszás. S ennek megszüntetésére kell törekedni, annál inkább, mert nem is nehéz, de annál természetesebb mód kinálkozik reá. Sokszor és sok oldalról felmerül a panasz, hogy a theologiai intézeteken nem adnak gyakorlati helyes nevelést a theologusoknak. Kifogásolják, hogy csak a száraz tudományos kiképzésre fektetik a súlyt s ez által megnehezítik úgy a gyakorlati életbe kilépő theologusoknak, mint az őket alkalmazó lelkészeknek helyzetét. Nem lehet czélom most e vádak alaposságával s jogosultságával közelebbről foglalkozni, csupán minden félreértés kikerülése végett azt kivánom megjegyezni, hogy meggyőződésem szerint túlságos sok tudományt senki sem sajátíthat el s hogy kellő tudományos készültséggel a lelkészi hivatallal járó bármely teendőt sokkal könnyebb elvégezni, mintha a gyakorlat bármennyire meghaladja az elméleti ismereteket. Meggyőződésem, hogy a theologián a szigorúan tudományos irány is helyén való, mert csukott szemmel tisztán senki sem láthat, de a gyakorlatiasabb képzés érdekében nem a tudományos irány megszorítását tartom kivánatosnak, sőt azt egyenesen károsnak Ítélném. A theologiák ellen felhofni szokott vádak magukban rejtik azt a, magam sem mondom, hogy rosszalható kifogást, mely szerint a theologiák tanárai, bár szintén theologiát végzett, de részben sohasem lel kémkedett s így az egyházi élettel a maga valóságában nem ismerős férfiak. Hogy ez állapot megszüntetése sokban megváltoztatná a theologiák s általában a lelkészképzés irányát, az kétségtelen. A külföldi theologiai tanárok legtöbbje éveken át lelkéázkedett s így tudományát a gyakorlati lelkészi foglalkozás követelményeivel összefüggésbe hozhatja. Es ez helyesen van így, sőt csakis így van helyesen. Aki lelkészeket nevel, maga legyen előbb lelkész. Az élet maga állítja fel ezt a követelményt, mert hiszen minden foglalkozásnál ez a foelv. S ez természetes is. Nem szükséges itt sem a hosszas fejtegetés, sem a szélesebb magyarázat. Elméletileg határozni meg, mi és mennyi szükséges egy lelkésznek, mit és mennyit lehet a gyakorlati életben érvényesíteni, nem lehet. Aki maga is tapasztalásból, vele való foglalkozásból ismeri a teendőknek és tudnivalóknak azon körét, melybe mást belenevelni akar, csak az felelhet meg igazán hivatásának. A régiek nagy papokhoz mentek tanulni s kétségtelen, hogy tanításánál Jézusnak is tekintélyt szerzett az, hogy rabbi volt. Luther, Kálvin, Zwingli