Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Tárcza - A pozsonyi ág. h. ev. Lyceum történetéből (Markusovszky)

121 îàitiâ, A pozioaji ig. hitv, evang, Lyceum történetéből Az egyház és iäkola gyors fellendülése, szervezete. Templom- és iskolaépítés. (Vége.) Benső öröm és édes megelégedés töltötte el a hiveket, midőn templomukat elvégre készen állani látták, istentiszteletre rendesen oly nagy számmal gyülekeztek ö>sze, hogy a templom, mely 4—5000 hivőt is magába fogadhatott, mindég zsúfolásig telve volt és sokan még álló helyet sem kapván távozni voltak kénytelenek. A hitbuzgóság növelte az áldozat készséget : a gazdag a maga aranyait, a szegény a maga filléreit önként vitte az Ur oltárára, hogy Isten örök igéje hirdetésének minél szilárdabb hajléka legyen. Az egyház „veteményes kertje" az iskola is mindinkább szűkké vált, az egyház javára nevelendő csemeték gondozására. A hivek páratlan áldozatkészsége csakhamar előteremtette az eszközöket melyekkel az ifjúság nevelésére alkalmas és czélszerü épület emeltetett. A templom mögött fekvő ház, mely az egykori Armbruster-féle háznak egy része volt és mely már 1616 óta iskola helyiségnek szolgált, lebontatott és helyére diszes iskolaépület emeltetett szorosan a templomhoz. Az épület magában foglalt 8 tágas tantermet, egy iskolai színházat, több mellék- és lakó helyiségeket a tanitó személyzet számára. Az épület emelése körül legjobban buzgólkodott Szegne r András, városi biró és az ev. egyház és iskola inspectora. Az épület 1656ban november 30-án avattatott fel. A felavatás emlékére Szegn er András érmet is veretett, melynek aversa a trójai falovat ábrázolta, a mint a görög hősek belőle kiszálnak : reversán pedig ezen felirat állott: INAVG. GYMN. POSON. EV. F. FEST. ANDR. M D CL VI. E felavatás évfordulóját még ma is megünnepli a lyceum ifjúsága a jóltevők emlékére rendezni szokott hálaünneppel. Azonban az épület a nagy számmal befogadásra jelentkező tanuló ifjúság miatt csakhamar szűknek bizonyult és toldásáról kel let gondoskodni. E toldaléképitkezés az 1665. és 1666. években foganatosíttatott oly módon, hogy még egy emeletet építettek reá és az udvari helyiséget is kiépítették és a már teljesen kész épület bejáratába következő márványra vésett felirat illesztetett, mely még ma is ott látható: Anno Christi MDCLVII. XIV Januarii Schola haec ab inclito ac prudentiss. liberae regiaeque hui civitatis senatu. In honorem divini nominis. In frugalem iuventutÍ8 institutionem et educatiunem tum patriae commodum constituta, introducta et Jesu Christo salvatori nostro dicata consecrata est. Post vero anno Caristi MDCLXV et XVI curiis eius partim mutatis partim ampliatis tum conolavibus adiacentibus superne coaedificatis ex collectíone contributioneque ecclesiae evangelicae germán, nationis restaurata et firmata est Nobili et praestantiss. viro Rudolpho Maurach senatore fabricae piaefecto. Az épitkezés azonban itt sem folyt zavartalanul. 1667-ben szükségesnek látszott a francziskanusok kertje felől az iskola épületéhez egy mellékhelyiséget építeni. Az épitkezés egész nváron át folyt, és már meglehetős magasságig ért. Ekkor rosszakaratú besúgók hamis jelentést tettek róla a királynak, mire legfelsőbb parancsra a további épitkezés betiltatott. A betiitó parancsot szeptember hó 7-én egy kath. lelkész és egy világi megbízott adta át a városi tanácsnak és ez közölte az evangelikus gyülekezettel. A királyi leirat azért tiltotta be az épitkezést, mivel a város költségén történik és mivel az épület formája közelről nézve nagyon gyanús. Mind a városi tanács mind az evang. egyházgyülekezet siettek a királyi felséget felvilágosítani, hogy informatioi helytelenek, az építkezéssel azonban abban hagytak. Ekkor a pozsonyi vár parancsnoka utasíttatott, hogy behatóan vizsgálja meg ezen kérdés alatt levő helyiséget és a várparancsnok beható vizsgálat után konstatálta, hogy az semmi egyéb mint egy — árnyékszék. Alig készült el az iskola e fényes csarnoka, a fáradhatlan buzgalmu Szegner András máris uj épitkezésre gondolt. A pozsonyi evangelikus hivek jó nagy része német anyanyelvű volt, ezek számára készült a Szent Háromság temploma, melyet a köznép német templomnak nevezett el. De mint már emiitettük a hivek között nem csekély számmal voltak magyarok és a vallásukért való üldözés miatt Cseh- és Morvaországból ide költözött csehek és morvák is. Ezek már kezdettől fogva önálló gyülekezetet alkottak annyiban, hogy külön lelkészük volt, ki felváltva magyar és cseh nyelven tartott istentiszteletet, egyebekben azonban a német hivekkel mindenben közösségben voltak. Istentiszteleti helyiségükül egy magántulajdont képező magtárféle helyiség szolgált, mely a városház melletti kis utcza végén a városi kőfal közelében állott. E helyre Szegner András 1658 ban egy magyar- tót templom és torony építését tervezte. A templom költsége szintén közadakozáshói gyűlt össze, melyhez legtöbbel maguk a pozsonyi evangélikusok járultak. Igy egy polgár magára vállalta az oltár elkészíttetését, egy másik polgár a torony három harangját öntette, egy özvegy asszony a lakatos és üveges munkák költségét viselte stb. Sopron, Kőszeg, Ruszt városok is jelentékeny összeget adományoztak. Az épitkezés oly gyorsasággal folyt, hogy már 1658 deczember havában a templom toronyostul együtt készen állott. Szegner egyik éjjelen felhuzatta és a közelebbi karácsonyi ünnepeken megszólaltatta, mely tettéért később több társával együtt Bécsben mintegy 25 napi fogságot szenvedett s a harangoknak jó sokáig el kellett némulni. E templom tornyával együtt nagy szálka volt a római katholikusok szemében. A dologról legfel-