Evangélikus Egyház és Iskola 1895.
Tematikus tartalom - Nekrologok - Özv. Szulovinyíné szül. Dörfler Teréz
122 sőbb helyen jelentést tettek. Már 1659-ben január 3-án I. Lipót királynak egy leirata érkezett a városi tanácshoz, mely szigorúan megtiltja a templom épitésének befejezését és a harangok használatát. E tilalomra a protestánsok február 2-án azt válaszolják, hogy ők a vallás szabad gyakorlását biztosító országos törvényekre és királyi diplomákra támaszkodva építették fel templomukat. Erre a király február 14én másodszor megtiltja a templom tovább építését és a harangok használatát mindaddig, míg legkegyelmesebben máskép nem rendelkezik. E második királyi tilalomra a protestánsok márczius 23-án válaszolnak és önigazolásukra hivatkoznak az országos törvényekre, királyi diplomákra és az 1C46-ik vii országgyűlés V. törvén) czikkére, mely az ország összes rendeinek teljes vallásszabadságot biztosit a templomok, harangok és temetkezések szabad használatável együtt, továbbá a VIII. törvényezikkre, mely szerint az evangelikus templomok, parochiák és iskolák adómentesek. Erre a további zaklatások megszűntek és a templom építkezése még ugyanez évben befejezéséhez juthatott. Érdekes adatokat nyújtanak a lyceum kézirattárában még meglevő számadások ; a német templom építése, bele nem számítva a természetben begyült adományokat, mint épületfa, mész, tégla, fuvar stb. 22925 tallérba és 50 dénárba került. Ezen költségnek mintegy ötöd része külföldről gyűlt be. Mintegy 2000 forintot adtak az Ausztriából idemenekült száműzöttek. A többi összeg a hazából került. Egyik nagylelkű adakozó volt Illésházy György gróf. Maguk a pozsonyi hivek a legtöbbel járultak hozzá. Megvan még kézirattárunkban az a jegyzék, mely az egyes hivek adományait feltünteti, mely összegek fényesen hirdetik hitbeli elődeink buzgó áldozatkészséget. Az egyház és iskola javára tett adakozások legbőségesebben folytak be az 1653 — 59 években: ezekből épült fel a gymnasium épülete 15000 tallérral és mintegy 500000 drb. tégla adománynyal. A magyar-cseh templom költségeit ma már nem ismerjük, az adózásokról már fentebb szólottunk. Nem rekeszthetjük be e czikkünket anélkül, hogy hálás kegyelettel meg ne emlékezzünk iskolánk és a magyar-tót (cseh) templom épületének lelkes megalkotójáról Szegner Andrásról, Pozsony városa birájáról és egyházunk és iskolánk áldott emlékezetű főfelügyelőjéről. E tevékeny hitbuzgó férfiú 1596 körül született Pozsony-Szt.-Györgyön tekintélyes szülőktől. Iskoláit valószínűleg a pozsonyi evang. iskolában végezte, felsőbb tanulmányait pedig külföldi egyetemeken fejezte be, hol különösen történelmi tudományokkal foglalkozott. Majd hosszas tanulmányutazásokat tett nemcsak Németországban, de — a mi jellemző még napjainkban is — Törökországban és Európa keleti részeiben is. Miután bő ismeretekkel és tapasztalatokkal és nagyfokú műveltséggel megrakva visszatért szülőföldjére: Pozsonyban telepedett le és a nyilvános és közéletben jelentékeny szerepet kezdett vinni. Bőséges tanulmányait és gazdag tapasztalatait itt kezdte érvényesíteni. Mint a városi tanács tagja, majd a város bírája és később polgármestere elismerésre méltó érdemeket szerzett Pozsony városa közjólétének emelése és fejlesztése körül. Evangéliumi hitbuzgóságát hirdetik az evang. gymnasium és a magyar templom épülete, melyeknek létrehozását elsőben az ő érdemeinek kell betudnunk. E két épület ma is hirdeti Szegner András érdemeit. Igaz, hogy e két alkotása ma már nem a miénk ; elvette tőlünk jogtalanság, az erőszak, mely ily uton vélekezett Istennek tetsző dolgot cselekedni. De az eszme, mit e két épület alapkövébe Szegner lerakott, nem maradt meg a jogtipró hatalom kezén ez elvehetetlen jussunk marad, melyet a protestáns hitbuzgóság és áldozatkészség csakhamar uj életre keltett. Szegnerünk 1665-ben május 13-án hunyt el. Érdemeit jellemzően ecseteli Thomae Illés iskolánk ez időbeli rektorának emlékbeszéde, mely „Cupressus funera si ve Luctus gymnasii Posoniensis stb. t f czím alatt nyomtatásban is megjelent (L. Thomae életrajzát). Ezen emlékbeszédben Thomae Szegnerről mint a gymnásium megalkotójáról ezen szavakkal emlékezik meg: „Nulla erit tam ingrata fama, nulla tam incuriosa vírtutum aetas, nulla tam negligenter occupata eruditio, quae tanti nominis celebrationem ad se non pertinere arbitraretur. Nulla illuscescet nostro gymnasio festivitas, nulla posteris Musis celebritas instaurabitur, quam non insigniat honesta recordatio et venerabilis memoria eius viri, qui Palaestrae huic auspicium quodam modo commendavit." Közel harmadfélszázadnyi idő beváltotta e jósló szavakat. Szegner emléke ma is kegyeletünk tárgya. Hiszszük hogy a jövendő kor sem fogja őt elfelejteni. Markusovszky Sámuel, lyceumi tanár. ^ Özvegy Szulovinyiné szül. Dörfler Teréz. | Virág esőt hintettek virág vasárnapján az Ur útjára gyöngéd nó'i kezek, virág eső hullott nemeslelkű egyik elhunyt egyháztagunk koporsójára. F. április hó 6-án virágszombatján kísértük ki általános részvét között özvegy Szulovinyiné szül. Dörfler Teréz úrnőt az ölök nyugalomra, — s virág esőt hullatott az egyház e lelkes tagja a nagyszombati evang. egyházgyülekezetre megtévén azt összes ingó és ingatlan vagyona örökösének. A tanítványok elvesztették szeretett mesterüket, de e szomorúságukat csakhamar öröm váltotta fel: az Lr feltámadott. Mi is elvesztettünk az elhunyt úrnő személyében egy mestert a női erényeknek s a lángoló egyházszeretetnek egyik nagy mesterét, de szellemes, jótékonysága, örök időkre szóló nagyszerű alkotása velünk marad; ezekben ő feltámadott és újra él köztünk, s élni fog az idők végezetéig, s ez vigasztaló és felemelő egyaránt. Szulovinyi Mór özvegye szűl. Dörtler Teréz úrnő született Sopron városában 1828. évben, szülői odavaló
