Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Czikkek - A cúria riadója

sulásáért. Szép és megható az emberiség hangulata, midőn a kivivott eszmék békés uralma alatt összhangzat-teljes nyugalommal, hangya-szorgalommal munkálkodik jóléte előmozdításán s csendesen, de szakadatlanul halad előre a tökéletesedés fokozatain. De napjainkban hiába keresek az emberek tettei mögött magasra törő eszméket, hiába keresem a békés munkálkodás jelenségeit. Ádáz harcz tiizeli az egyént minden fennálló rend ellen s e harcznak nincs egyéb czélja, mint az önzés tengernyi vágyainak kielégítése. Szived egész melegével óhajtanál szolgálni a közjónak, keresel tért erőid kifejtésére, hol hivatásérzettől áthatva munkálkodnál valamely eszme megvalósítására. Az emberek csudálkozva. idegenszerüen néznek reád, mintha nem e világból való volnál, s elég nyers hangon adják tudtodra, hogy óhajtásodról tanácsos lesz minél előbb lemondani. Az önkény nem tűri meg maga körül, kiknek más gondolatok hevítik kebelét. Vallás- és tiszta erkölcsünkért hordasz szivedben lelkesedni tudó érzelmeket. Gondolkodásaid, szavaid, tetteid elárulják az isteni törvények tiszteletét. Megvető gúnynyal találkozol uton útfélen, mint a kire a felvilágosodottság százada még nem terjesztette ki világosságát. Es a mellett kerülnek az emberek, mint a bélpoklost, mert hiszen tudniok kell, hogy az ő vallástalanságuk felett a te lényed, jelenléted kárhoztató Ítéletet mond, bárha emberszereteted annak soha hangot nem ad. Szeretet hatja át egész valódat s azt hiszed, hogy az, kiknek szivét ugyanazon érzelmek melegítik, kiknek egyenlő gondolkodásmódjuk vagyon, azokat kell, hogy az emberszeretet általános érzelmein kivül, benső vonzódás kapcsolja össze. Baráti kebel után áhitozol, kivel legszentebb érzelmeidet közölheted, kinek hű szivére borulva zokoghatod el fájdalmaidat, kinek szeretettől ragyogó szemei irányozzák gondolataidat s lépteidet, kivel szent kölcsönösségben élve küzdheted át az élet örömeit és szenvedéseit. Oh az embereknek más gondjaik vannak, mint pórias, langyos érzetekkel bibelődni. Lázas sietséggel halad a világ s vele haladnia kell annak, ki elmaradni nem akar. Nincs idő most szelid érzelmeknek szentelni perczeket. Érdekközösséget ismer ma csak a világ, ez helyettesíti a barátságot. A kit szellemi szükségérzet ösztönöz barátok keresésére, fagyos közönyt talál embertársai szivében. A társadalom e képe, melyet a mindennupi élet tapasztalatai szemeim elé rajzolnak, nem az Isten képére teremtett ember fenséges harcza a tökéletesedés felé, hanem mintha az alvilág titáni hatalmai szabadultak volna lánczaikról, hogy leromboljanak mindent, a mi fennáll, a miben Isten gyermekei enyhülést, vigaszt, mennyei örömöt s boldogságot találnak s gyönyörködjenek pokoli gyönyörrel a pusztításban, a sirásban és jajveszéklésben. Ugy érzem, rémes zivatar vesz körül s ez eget s földet megrengető rombolás közt mint parányi erősség áll kis családom hajléka, hol felzudult keblem enyhülést, fájó szivem vigasztalást talál s keserű érzelmeim boldog örömök közt múlnak el. Oh de meddig fog e kis fészek az ostromló szörnyetegek hatalmának ellenállani? Gyarlóságom s erőim fogyatékossága érzetében kimondhatlan kétség és aggodalom gyötör, miszerint szent feladatomnak, melyet óh Mindenható elém kitűztél, hogy oltárodat e parányi ponton, e zivatarok közt tisztán megőrizzem s a kiket reám biztál, a mennyország híveinek seregében megtartsam, rnt gfelelni képes nem leszek. Óh Istenem súlyos kő nyom, ki fordítja el rólam ! Ártatlan magzatim kebelében a te szent törvényeid iránti tiszteletet hűségesen oltogatom; a vallás, erkölcsiség és szeretet mennyei virágainak magvait szivükbe buzgón elhintegetem ; de hogy fognak e zsenge bimbók elsorvadni az élet vad szelétől, midőn az apai házból kilépve vele találkoznak. A kíméletlen erőszak durva nyomását ; az ördögi gúny vérig sértő vigyargását, hogyan lesznek képesek elviselni ; az ezernyi tolakodó kísértések közt keblük tisztaságát megőrizni. Erősíts óh szeretet Istene, mindenható Atyám! Ha te vagy velem, ki ellenem. Ég és föld elmúlnak, de a te beszédeid soha el nem múlnak. A te szemöldököd ronthat, teremthet száz világot, add, jusson eszembe, hogy e süvöltő zivatar is, mely egész lényemet megreszketteti, mely oly kérkedve dühöng, mintha eget s földet elnyelni akarna, a te lehelletedre nyomtalanul leszenderül, elnémul s diadalmasan kél fel a te napod az elgyötört ember kiderülő egére. Diadal emlékünnepét üljük. Óh ne hagyd tehát elfelejtenem, hogy a föld fia nem ismerhet oly hatalmat, melynek lánczait nem a te erős karod tartaná öröktől fogva örökké. A ki benned bízik, soha meg nem csalatkozik. Hozzád emelem szivemet aggodalmaim tengeréből törhetlen hittel, gyermeki bizodalommal és te megvigasztalsz, megerősitesz engemet. Feltámadunk, feltámadunk ! Nem fog rajtunk diadalmaskodni semmi vész, mint Noé bárkája túlélik híveid e háborgó zivatart s midőn a te bölcsességed jónak látja visszaküldeni alvilági odúikba e rakonczátlan hatalmakat; mi a feltámadottak szent örömében hozunk néked hálaáldozatot s oltárod előtt ajkainkon szenteid győzelmi zsolozsmája zendül meg. óh tudom, tudom, kiben hiszek, nem, nem hagyom el hitemet ! Eltűntek aggodalmaim, lelkem felszabadul a kétség gyötrelmes bilincseiből ; megvigasztalódva, megenyhülve és megerősítve tekintek körül e parányi szentélyben, melyet gondviselésemre biztál s rendületlen nyugalommal folytatom munkámat szent törvényeid szerint. Sass János. Mégis van különbség a dalai láma é3 a római pápa között, mert mig amaz a világtól elzárva a halandó ember számára teljesen megközelíthetetlen, addig ez folyton keresi híveivel az érintkezést. Ennek egyik ujabbi tanújele azon levél, melyet a római pápa utóbbi napokban közvetlenül Zichy Nándor,