Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Tárcza - A pozsonyi ág. h. ev. Lyceum történetéből (Markusovszky)

113 a konfirmandusokat a kiszabott időben oktassa, vagy legalább a konfirmatióra előke'szíte'st maga vezesse. A konfirmatió. 57. A konfirmandusok oktatása legalább bat hétig tartassék és az egész vallástan átnézetén kivül a gyermekeket főleg a biblia, a reformatió története s a váltanok ismeretébe avassa. 58. A lelkipásztor lelkiismeretesen ügyeljen arra, hogy egyházközségében egy gyermek se serdüljön fel valásunkbani oktatás és a konfirmatióra előkészítő tanítás nélkül. 59. A konfirmandusok oktatásából azon ágost. hitv. evangelikus gyermekek sem rekesztendők ki, a kik — bár nem az egyházközség hivei — nevelés vagy iskoláztatás végett ideiglenesen az egyházközség körében tartózkodnak. 60. A konfirmatió a keresztségi fogadás öntudatos megerősítése lévén, feltételezi, hogy a konfirmálandó gyermek eléggé érett és képes legyen ezen cselekvény jelentőségét felfogni. Azért egy gyermek sem bocsátható 12-ik életéve előtt a konfirmatiólioz. 61. A konfirmatió az egyházhivek jelenlétében, a kik e cselekvényre a szószékről jó eleve figyelmet gerjesztő intéssel meghívandók, oly ünnepélyesség-, melegség- és emelkedettséggel hajtandó végre, hogy kegyeletes emléke a konfirmáltak szivében teljes életökben élő maradjon és őket a hitbuzgóságban és egyházszeretetben állhatatosokká tegye. Kund Samu. f á ! i 1 A. A pozsonyi ág, hitv. evang. Lyceum történetéből. Az egyház és iskola gyors fellendülése, szervezete. Templom- és iskolaépítés. (Folytatás.) Azonban az evangélikus híveknek a főtéren levő imaháza, jóllehet minden évben tatarozgatták és javítgatták, folyvást roskatag és düledező állapotban volt, a melyben tartózkodni is életveszélylyel járt; e mellett mindinkább kicsinynyé, szűkké vált az áhitatoskodó hivek befogadására, kiknek száma olykor öt ezerre is ment. Ezért a hivek komolyan kezdtek gondolkodni egy állandó szilárd templom építéséről. De sok körülmény gátolta e tervnek megvalósulását, mely akadályok között a pénzkérdés nem épen a legutolsó volt. Végre midőn a szükség mindinkább szorongatni kezdett, 1634-ben egy bizottság alakult, mely Maurach Rudolf, Kam er Dániel, Hark János, Szeleczky Jakab, Ceilárius János, Wenczel Márton, városi tanácsosokból, továbbá a városi közgyámból, a kamarásból, a kórház felügyelőjéből és a három lelkészből állott, oly czélból, hogy a templom építése ügyét előkészítse. E bizottság ! azonban különböző okok miatt csak egy év múlva ült egybe és akkor is csupán annyit határozott, hogy a templom építéséhez hozzálátnak és hogy a protestáns rendeket is felhívják, hogy adományaikkal az épitéshez hozzájáruljanak. Nemsokára útnak indult egy küldöttség Illésházy György, trencséni főispánhoz azon kérelemmel, hogy a templomépítés tartamára engedje át a pozsonyi prot. híveknek istentiszteleti helységül Pozsonyban levő „weite Hof"nak nevezett házát és hogy kegyes adományaival járulna a templom épitési költségéhez. A nemes gróf készséggel teljesítette a pozsonyi hivek kérelmét : házát a kivánt czélra átengedte, ezen kivül az uj templom építéséhez évenként, mig csak el nem készül, 800 forinttal járulni és az épülethez szükséges faanyagnemüeket is ingyen kiszolgáltatni megígérte. Egyúttal azt is tanácsolta a pozsonyi hiveknek, hogy intézzenek hasonló felhívást Trencsén, Nyitra, Liptó megyékhez is, melyeknek ő a főispánja; személyes közbenjárásával ki fogja eszközölni, hogy ezen megyékből is tekintélyes összeget kapjanak. A pozsonyi hivek ezen előkelő helyeken nyert biztosításokra hozzáláttak a roskatag épület lebontásához, és a „Weite Hof"-nak istentisztelet czéljából való berendezéséhez. Azonban a katholikus klérus csakhamar neszét vette a protestánsok szándékának és ennek meghiúsítására iparkodva, 1636. február hó 2-áu Pálfy Pál gróf a kir. udvari kamara elnöke magához hivatta az egész városi tanácsot és értésükre adta, hogy a pozsonyi prépostnak a prot. templom építése miatt a királynál tett pauaszára (3 felsége parancsára királyi kegyvesztés és a polgári szabadság elvesztése terhe alatt az építkezéssel hagyjanak fel. E királyi parancs a templom építésének betiltását azzal okolja meg, hogy a protestánsok az országos törvényekben csak vallásuk szabad gyakorlatára, de nem egyúttal templomépitésre is nyertek szabadságot; továbbá, hogy az a ház, a hová templomukat épiteni akarják, polgári ház és ennélfogva az egész polgárság, a katholikusoknak és lutheránusoknak egyaránt köztulajdona; a község egysége és a polgárság összessége szempontjából ahhoz a katholikusoknak ép annyi joguk van mint a lutheránusoknak, épen azért több katholikus polgár a kir. helytartóságnál az építkezés ellen tiltakozott, sőt a főranguak és nemesek is, kik Pozsonyban ház- és földbirtokosok, szintén óvást tettek az ellen, hogy ezen ház a városi közterhek és jogok hátrányára átalakittassék ; — végül, hogy a városok a magyar szent korona tulajdonai, ép igy a királynak ragaszkodni kell jogaihoz. Mindezeknél fogva a városi tanács utasittatik, hogy beszélje le a protestáns polgárokat a tervezett építkezésről, illetőleg tiltsa meg ezt nekik. A protestánsok ennek utána arra határozták magukat, hogy Eszterházy Miklós nádor tanácsát fogják kikérni, hogv mit tevők legyenek. A nádor azt válaszolta nekik, hogy ügyükben ő felségétől hozzá semmiféle utasítás sem érkezett, érdekükben tehát nem tehet most semmit. Azt tanácsolja azonban nekik, hogy