Evangélikus Egyház és Iskola 1895.

Tematikus tartalom - Tárcza - A pozsonyi ág. h. ev. Lyceum történetéből (Markusovszky)

114 küldjenek egy küldöttséget a királyhoz, mely az épitkezés czélja és szükségessége felől ő felségét informálja. E tanácsot megfogadták és egy küldöttség Írásban foglalt informácziót nyújtott át a királynak, melyben egyúttal azt is kérelmezték, hogy mint a magyar szent korona polgárai az országos törvények által biztosított szabad vallásgyakorlat jogában meghagyassanak. A király válaszára mintegy öt hétig várakoztak. Ekkor tudakozódásukra a királyi kanczelláris azt válaszolta nekik, hogy ő felsége informácziójuk fölött még nem határozott; figyelmezteti azonban őket, hogy makacsságukkal magukra vonhatják ő felsége neheztelését, ezért álljanak el szándékuktól; 0 felsége sohasem fogja megengedni, hogy templomot építsenek, mivel ez a „Szent Márton" székesegyházának és a régi alapítványainak hátrányára lenne. A küldöttség azt válaszolta erre, hogy ők mitsein akarnak a székesegyház hátrányára tenni, sem diszes templomot nem akarnak emelni, mihez költségük sincs; csupán eddigi helyiségüket, mely korhadt állapotban van, akarják újra felépiteni, e helyiséget azonban a közönséges nyelvszokás templomnak nevezte el. Erre a kanczelláris azt válaszolta, hogy ilyformáju háznak az építése akadélyokba nem igen ütköznék, mire a küldöttséget elbocsátotta. A zaklatott hivek a hatalom fenyegetéseitől meg nem félemlitve 1636. május hó 19-én a szent háromság vasárnapját követő napon hozzáláttak templomuk felépítéséhez. Az első alapkövet Karner Dániel legifjabb fia Illés és Thorn János legifjabb fia Mihály rakták le, ezzel az épitkezés tényleg megkezdődött. Ot hétig akadály és zavar nélkül folyt az épitkezés. Junius 23-án megjött a királyi kanczelláriától a királynak ezen év május hó 17-érői keltezett határozata, mely az építést betiltja. E határozatot a kir. kanczelláris közölte a városi tanácscsal és a tanácsban levő 4 katholikus tag Földessy Mihály városi bíróval egyetemben és Hark János evangélikus vallású tanácsos a mellett nyilatkoztak, hogy engedelmeskednek a királyi parancsnak és az építkezéssel felhagynak. A többi hat protestáns vallású tanácsos megfontolási időt és halasztást kért. A kanczellár egy félórai meggondolási időt engedett nekik. Ezek azalatt tanácskoztak a városházára összegyűlt egyházközséggel. Az egyházközség határozatára a protestáns vallású városi tanácstagok jelentették a kanczellárnak, hogy ily fontos ügyben hosszabb megfontolási időt kérnek és ezen ügyben a nádort is, mint a távollevő király helyettesét megakarják keresni. E nyilatkozattal a kanczellár beérte. Fel is kereste egy küldöttség azonnal a nádort Lackenbachban és mint a király és alattvalói közötti közvetítőnek előadták, hogy a végső szükség szorongatja őket templomuk felépítésére. A nádor arra kérte őket, hogy csak 6 napig szüntessék be az épitkezést. Ezen idő elteltével maga is Pozsonyba fog jönni és ott a többi urakkal együtt fog ügyökben tanácskozni. Mivel azonban az épitkezés szakadatlanul tovább folyt, a nádor már harmadik napon Pozsonyban termett, és az épitési bizottság előkelőbb tagjait magához hivatta és őket komolyan felszólította a munka abbanhagyására. Ezek azonban arra hivatkoztak, hogy ezt ők nem tehetik, mert erre az egész egyházgyülekezet beleegyezése szükséges. Pár napra rá összehivatott az egyházgyülekezet és ez oda nyilatkozott, hogy az építkezéssel nem hagy fel, egyúttal elhatározta, hogy egy küldöttséget fog küldeni a királyhoz Regensburgba, mely az épitkezés elodázhatlan szüksége felül felterjesztést tegyen. A nádor e nyilatkozatba nagy nehezen belenyugodott s beszélgetésbe ereszkedett a küldöttség tagjaival az épület terve felől. S midőn megtudta, hogy ez a főtér felőli oldalon négyszög alakú épület lesz, hátulsó része azonban felkör alakú és emelkedettebb lesz és itt lenne a sanctuarium: ekkor a nádor azt válaszolta, hogy épen ezen sanctuárium miatt neheztel az érsek és a katholikus urak. Ha az épület egy közönséges háznál nem lenne magasabb, akkor a dolog nem járna annyi akadálylyal. Különben azt tanácsolja, hogy az építkezéssel mintegy 10 napig hagyjanak félbe, mig ő felségétől a választ meg nem kapják. Nádori méltóságára igéri, hogy az épitkezést aztán akadálytalanul folytathatják. Erre az egyházgyülekezet újra tanácskozni kezdett és érett megfontolás után oda nyilatkozott, hogy mivel a vallás szabad gyakorlása, melyet országos törvények és királyi határozatok szentesitettek, valamennyi szabadság közt a legdrágább, távol attól, hogy a királyi parancsnak ellenszegülni akarnának, egy küldöttséget küldenek a királyhoz, mely őt az épitkezés dolgáról szóban és Írásban felvilágosítsa. Augusztus hó 10-én indult a küldöttség a király elé, azonban a magyar kanczellár Lipp ai elutasitotta őket, tudtukra adván, hogy a király nem fogadja őket és azt kivánja, hogy mielőbb távozzanak innen. Igy a küldöttség a nélkül, hogy valamit elintézett volna, hazatért és útjáról jelentést tett az épen itt időző nádornak, kérvén őt, hogy nádori méltóságával lépjen közbe ő felségénél, hiszen hallatlan dolog, hogy egy királyi felség alattvalói esedezéseit meg sem hallgatja. A nádor azonban semmi közbenjárásra nem vállalkozott. Erre az egyházgyülekezet azt határozta, hogy az építkezéssel nem hagy fel, akár hogy lesz is, mert ki tudja, hogy ha egyszer abbahagynák, hozzáfoghatnának-e majd megint. Az épitkezést tehát erővel tovább folytatták, istenre bízván, hogy a hatalmasok jóindulatát irányukban kiengesztelje. Most egy hónapon át ismét akadály nélkül folyt az épitkezés és már befejezéséhez is közeledett, midőn 1637. január 7-én Ka mer Dániel városi biró egybehívta a városi tanácsot és az evangelikus gyülekezetet,. E gyűlésen Lippay Gáspár a kúria protonotariusa előadta, hogy mivel a király akarata ellenére, sőt parancsaival daczolva a templom építkezésével