Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Mi volt, mire int (Sass János)

59 nak: „a mit cselekedtetek egygyel az én kicsiny atyámfiai közül, én magammal cselekedtétek," áldja meg ezen az ő kicsiny testvérein való munkát is. Löw Fülöp, evang. lelkész. o o- <X> MI volt, mire. int? A szemkápráztató fénynyel s tagadhatatlanul ügyes raffineriával rendezett tüntetésnek vége vagyon. A nagyhangú, fényes szónoklatok elhangzottak és a nagy közönség részint a lefolyt események fontossága által felébresztett érdekkel, részint a földi hatalomnak, pompának és erőnek ily nagymérvű nyilvánulása által megfélemlítve latolgatja, találgatja : mi volt ez? A hosszú időn elnyomott igazság szelleme ébredt-e fel egyszerre, mint egy varázsütésre és mindenek felett uralkodó hatalmának tudatában harsogtatá el a pogány Isten „Quos ego"-ját? Vagy egyesek önző érdeke szólalt fel azon vakmerő törekvés ellen, mely azoknak sorsadta előnyeit az emberiség közös érdeke végett mindnyájunk közt egyenlő mértékkel elosztani szándékozik ? Vagy talán még az sem. Talán egy bizonyos politikai irány szemfényvesztő felfogása volt, hogy félelembe ejtse mindazon elemeket, melyek az ő alattomos czéljainak mindig éber és engesztelhetetlen ellenségei? A megfélemlítés szándéka nem volt sikertelen. Ez a tündöklő ragyogás a gyengéknek elvesztette szemevilágát, hogy most a ragyogás letűntével bolygó fényt, lidérczet, kísértetet látnak mindenfelé, megfélemlíté azokat is, kik az emberiség szent ügyének nem igaz bajnokai, hanem bérelt katonái és ezek habozva állanak a válaszúton, nem tudva, hova ajánlják fel jó pénzért szolgálatukat. De hát mi is volt ez a katholikus nagygyűlés valóban? Nem rendkívüli esemény, nem az emberiség haladásának vulkánszerű fellobbanása, minők bár ritkán, de mégis előfordulnak néha a világtörténetben s világító pharosként jelölik ki milliók útját, kik sötétségben tévelygének. A hosszú idő óta erélyesen működő actio által a fejlemények törvénye szerint felizgatott reactio nyilatkozata volt az. A katholika egyház háromszáz év óta nyomról nyomra tért veszt és világhatalmi állása napról napra hanyatlik. A reformatio által felébresztett s többé semmiféle hatalom által vissza nem fojtható szabad gondolkodás egyre hatalmasabb támadásokat intéz az ódon épület ellen és a hierarchiának hajdan koronákkal játszó mindenhatóságát pusztulás veszélye fenyegeti. Minden eszközt felhasználnak, minden utat válogatás nélkül, lelkiismeretlenül megkisérlenek, a folytonos veszély aggodalmaiban megedzett éles figyelemmel és ravaszsággal minden körülményeket, az ellentábor minden gyengéjét gondosan kilesik, hogy habár csak rövid L időre is lélekzetvételhez jussanak s a vég veszedelmet a mennyire lehet, elnapolják. A mai politikai viszonyok — melyeket e lap olvasói előtt taglalni felesleges — kedvezőknek mutatkoztak a reactiónak e fellépésére. De még inkább az a körülmény, miszerint a vallástalanság s az ezzel együtt járó erkölcstelenség már ma sokak keblében felébresztette az oltár utáni vágyat, még többeket elrémített napirenden levő borzalmas tetteivel s kényszeríti őket a vallás oltalma alatt keresni menedéket ; minden gondolkodó főben, hogyne tehát a klérusban, megerősíthette azt a véleményt, miszerint a tett ideje elkövetkezett. A hangzatos jelszavak : pro Deo et pro patria, lelkiismeretszabadság, jogegyenlőség fogékony keblekre találnak ma a nép minden rétegei közt és ha arra gondolunk, hogy épen ma, a kizárólag értelmi mivelődés korszakában, igen kevés a világosan gondolkodó fő, nem nehéz elképzelni, hogy a reactiónak e szemkápráztató nyilvánulása képes a nagy tömeget tévútra vezetni. Ismétlem e lap hasábjain Lange, zürichi lelkész szavait : „Wo kühler Verstand herrschen will, da wird bald der Pater Kapuziner herrschen." Nem tagadhatjuk tehát, hogy e mozgalom méhében veszély rejlik az emberiség vagy legalább hazánk haladására nézve. Az időknek minden akadályt összezúzó kerekét ugyan meg nem állíthatják s az az óriási hazugság, miszerint a katholika egyház, a nevével homlokegyenest ellenkező eszméket : lelkiismeretszabadság, jogegyenlőség, testvériség, türelem és hazafiság vesz ajakára, ez a hazugság, mondom, pozdorja a haladás kereke előtt; de ügyesen felhasználva az emberi gyarlóságokat, képes egy időre elterelni hazánkat a szabad fejlődés egyenes és legrövidebb útjáról. De még ez a veszély is csak azon esetben lehet fenyegető, ha a protestantizmus vezérei és pásztorai figyelmét egyéni érdekek kötvén le, az egyháznak s ezzel együtt az emberiségnek érdekeiről megfeledkeznek. Mulasztást követtünk el, hogy a vallástalanság terjedése ellen tiltakozó szó s annak a megdönthetlen igazságnak kinyilatkoztatása, miszerint a socialismus szörnyetegeit egyedül a vallás képes megfékezni, először nem protestáns ajkakról hangzott el. De ha már ebben megelőztek bennünket, múlhatlan kötelessége a protestantismusnak módot, alakot találnia a világ előtt annak kinyilatkoztatására, miszerint a századunk által leghőbb vágygyal óhajtott — mivel sínlett — eszmék : az Istennek nem dogmák korlátaihoz kötött, hanem lélekben és igazságban való imádás Si ; cl lelkiismeretszabadság, testvéri szeretet által megszentelt jogegyenlőség és feltétlen hazafiság nem oda át, hanem egyedül itt, a protestantismus kebelében lelik fel állandó otthonukat. A megindult mozgalom tehát arra intsen bennünket, hogy tegyük egyelőre félre a mindennapi élet gondjait, de megnyitva füleinket s szivünket az idők parancsszavára emelkedjünk fel egyházunk