Evangélikus Egyház és Iskola 1894.
Tematikus tartalom - Czikkek - Egyházunk „ág. hitv. ev. keresztyén elnevezése (Sass Béla)
3 házat és felveszi Zólyom-, Hont- és Barsmegyéket. Számítana 225000 lelket 152 lelkészszel 9 vármegyében. Az alsó-honti 7 és a barsi 5 egyház egy esperességbe olvasztatnék be, mert erőszakoskodásnak látszanék, ha ez a 7 és 5 egyház külön-külön esperességet alkotna, holott a 7 liptói és a 6 árvái egy esperességbe foglaltatnék össze. Az iskolákat tekintve lenne Dunántúl 3, Alföldön 2, Dunáninnen 3 és a tiszai kerületben 4 felsőbb iskola; minden kerület birna 1 tanítóképezdével (Dunántúl 2) és a beszterczebányai algymnasium feleslegessé tenné a tervezett turócz-szent-mártonit. A közlekedés sem nehéz. Mi dunáninneniek eddig nem panaszkodtunk, Zólyom és Hont sem fognak panaszt emelni, Alsó-Hont és Bars a szeniczlévai vasút által hozzánk sokkal közelebb fog hozatni. De még a pénzügy rendezése is így a legkönnyebb, ha az eddigi Dunáninnennek csak a Bányakerülettel lesz számolni valója, akár a kerületi, akár a nyugdíjpénztárral. Különösen az utóbbira nézve majdnem egy fokon állunk a bányaiakkal. A Reischel-alapból vesz egy-egy özvegy 100 frtot, a bányai kerületben az intézet ád 80 frtot. Ha a nyugdíj-intézet a lelkészekkel együtt azok arányában a vagyont nekünk átszolgáltatja, úgy részesíthetjük őket a 100 frtnyi nyugdíjban is és meglehet, hogy ezen hozzánk való átlépés a rég tervezett kerületi nyugdíj-intézetet léire is hozza. Milyen nehéz volna a dunántúliak átvétele, a hol a nyugdíj-intézet és annak szabályai vajmi mások! Közlekedési, pénzügyi tekintetben nem kérhetem Fehér-Komárom megyét sem Esztergomot Dunáninnenhez. Ez utóbbiról nincs ugyan szó, mert sehol sem említtetik, mégis kivánatos, hogy a kerületek uj beosztása így foganatosíttassék, mint azt a zsinati törvény az egyes egyházközségektől követeli, „hogy határoltassék meg és minden hozzátartozó major neveztessék meg, akár élnek abban evangélikusok, akár nem." így várom, hogy a beosztás minden vármegyét vagy a vármegyék egy bizonyos részét beosztandja egy kerületbe, akár élnek azon megyében ág. h. ev. hivek, akár nem. Még egy szót! Már évek óta azt hallom, hogy Zólyom nem csatolható Dunáninnenhez Turóczmegyének befolyásolása miatt. Ha volt ilyen, úgy az áthatott a kerület határán is: alig lesz nagyobbá egy külső kötelék által. Zólyom pedig ma egy oly befolyás alatt áll, a melylyel szemben nemzeti tót túlkapásról szó sem lehet. Ha ilyen dunáninneni kerületben a hazafias párt nagyon is túlnyomó lesz, meg vagyok győződve, hogy nem fog a kisebbséggel úgy bánni, mint az a mostani többség velünk bánt. Meglesz annak a pénzügyben, a törvénykezésben, még a hivatalnokok sorában is a maga befolyása, sőt még az egyetemen való képviseltetésben is ; hadd mondják el bajaikat, ha ilyenben szenvednek az egyház orvosa előtt. Tudjuk mi azt, hogy nem egy nyelven, de egy hiten és egy hazában vagyunk és hogy a teljes kizárás csak elkeseredést szül, a mint azt bennünk is szülte. ScJileiffer Károly, ev. lelkész. „A kárpótlás" czim alatt egy értekezés jelent meg Hurtay György lelkész úrtól, a melyben a feletti fájdalmának ad kifejezést, hogy az anyakönyvek elvétele mellett szenvedett hiványcsonkításért az állam nem hajlandó kárpótlást adni, mivel ennek a fejében emelte föl az egyház dotáczióját és fölhív egyszersmind arra, hogy az egyháztól kérjük tehát már most kárunk megtérítését. Ennek kapcsán egy eszmét vetek a zöld asztalra. Ha bebizonyul, hogy e dotácziófelemelés csakugyan eme kárpótlás fejében történt, úgy ez összeg, a melylyel a dotáczió fölemeltetett, kizárólag az anyakönyvvezetőket vagyis a papokat illeti, ehhez másnak semmi köze, ezt más czélra fordítani nem szabad. Csakhogy ez még mind csekélység, ezzel kárpótolva nem leszünk. Ép ezért ezen öszszeget magunknak vindikálva teljes joggal kívánhatjuk, hogy az egyház ez összeghez még ezen kivül is hozzájáruljon, mivel jövedelmünkből egyetlen krajczárt sem szabad vesztenünk. E hozzájárulást így gondolnám : minden egyház, mely 500 lelket nem számít, kárpótlás fejében fizessen évente 15 frtot; a mely 500—1000-ig számít, 20-at; 1000—1500-ig, 25-öt; 1500—2000-ig, 30-at s így föl egészen 50-ig. Ez csekélység; ennyit megadhat. Ha már mostan a papi fizetéseket 3 kategóriába sorozzuk és azt mondjuk, hogy minden pap, kinek fizetése az 1000 frtot meg nem haladja, fizetni fog évente 20 frtot, 1000-2000-ig 25-öt, 2000-től fölebb 30 frtot, úgy ezzel és a fenti összegekkel, ha nem is a nyugdíj-intézetet, de az egyetemes papi özvegy-árva-intézet kérdését a protestáns egyházhoz méltóan megoldottuk. Gondolkozzunk fölötte. Egy falusi papocska. gilikii kiiiiityii obtmsist. Mióta egyházunk miként való elnevezésének kérdése az „Evang. Egyház és Iskola" czimű lapban csak felmerült, mindig ellene voltam annak, hogy egyházunkat „ ágostai hitvallású evangelikus"-nak nevezzék azon okból, mert láttam, hogy egyházunknak „ágostai hitvallású evangelikus" elnevezése egyrészt többet, másrészt kevesebbet mond, mint a mit mondania kellene. De ha már egyszer a zsinati törvény egyházunkat „ágostai hitvallású evangelikus keresztyén"-nek nevezi, akkor az egyház valósítsa