Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Válasz a „Tanítók és papok” cz. czikkre

Hol jutna újságokra? szaklapra? .... És lassan-lassan elmaradnának a legjobbak is a kortól Hol jutna uj ruhára? . . . Régiben kiméli meg az ember az ujat ! ... . És íme rálépnének az elparasztosodás útjára. — — — Fájdalom, hogy ez nem alaptalan rémlátás! „Vannak esetek!" Avagy talán azt hiszszük, hogy a jövő vallásérti küzdelmekben megállhatunk elkeseredett, megtört lelkű, elmaradott katonasággal? Ne engedjük azt a szellemet, azt a lelket, a mely e pályára viszi, kiöletni a papságban, a theol. és vallástanárok- és -tanítókban. Kopott rokkban, csüggedt lélekkel, — mire vállalkozzanak? Biztosítsuk jövőjüket ! — Montecucoli szerint a háborúhoz három kell : pénz, pénz és pénz! Ide csak az egy: biztos tudat, hogy jövője biztosítva van. Olyan az ország, a milyen a katonasága. Ha ez lelkes, az is virágzó. A nagyság nem határoz. Lám, a kis brandenburgi őrgrófságból mi lett! A kis porosz királyság megnyerte Németország, meg Európa hegemóniáját! Ujabbkori Thebae! Az Isten országa is úgy alakul, úgy néz ki, a milyen szellem munkásait vezérli, lelkesíti. Mivé lett a kis mustármag? A capitoliumi és az olympusi istenek — már csak a könyvekben élnek. „Fel! fel! a bajt megelőzni korán!" Félrehúztam a harangot! — Kivánom, hogy : tűz legyen ! A Szentlélek tüze, az egyházszeretet tüze, mely elenyészsze az akadályokat, ellenben melegítse fel a szíveket, hogy ne kelljen tovább panaszkodnunk : „Csak mi rólunk nem gondoskodik senki!" . . . Hörk József. a „Tanítók és papok" czimii csikkre. Lehet, hogy e czikkre többen is s nálamnál hivatottabbak fognak válaszolni, hiszen benne úgy egyesek, mint egyházak, testületek és intézetek is nem egészen szelid és testvéries módon vannak érintve. Ez oknál fogva nem bocsátkozhatom az egész czikk taglalásába, csak azon passusaira tartom magam és szeretett egyházam érdekében állónak válaszolni, melyek bennünket érintenek, kerülvén oly esetek felhozását, a melyek új polémiát provokálhatnának. A ntű czikkiró úr kollegájának ezen kérdésére : „Apropos! hát te mily viszonyban vagy a tanítóval?" — elpirulva ezt feleié: „Hát biz én is úgy vagyok, mint az y . . . i kollega t. i. rossz viszonyban." Hogy ez így áll, én eddig nem tudtam, pedig ismerjük (?) egymást majd 6 év óta. — Én sajnálnám, ha a dolog így állana. Mert hogy a gyűlésben egyik vagy másik egyháztag véleményét szabadon kimondja az indítványozóval szemben, s bárkinek is indítványa győz, ez még nem ok a rossz viszonyra a komoly férfiak közt. — A szólásszabadság ügy protestáns, mint hazai jog. — S valakit azért, mert nem parlamentárisan fejezi ki magát a gyűlésben, rosszakarattal, hogy ne mondjam tudatlansággal vádolni nem szabad. Hiszen a türelem rózsát terem. Hogy nálunk az egyház ügyébe a tanítónak be kellett avatkoznia, nem az ő akaratától függött egészen, hanem késztette erre az egyház anyagi zavaros helyzete, melybe az 1887-ben leköszönt lelkész úr vezetése alatt jutott. — Ekkor vizsgáltuk behatóbban az egyház pénzügyeit s mi lett a vége? . . . Mintegy másfél ezer forintot törülni kellett, a lelkész úr úgy egyházi, mint világi hivatalairól lemondolt. — Ezen lelkész úrral történt, hogy a tanítónak azt mondta: „Tanító úrnak ott az iskola, s ne avatkozzék az egyház ügyeibe". Mire a tanító ezt felelte: „Tisztelendő úrnak meg ott van a kathedra s nem egyházi pénztár". Ezt tehát a ntű czikkiró tévesen alkalmazza magára, mert ezt csak hallhatta. — E kifejezéssel is a tanító, mint választott presbyter és egyházi jegyző élt. Lelkészünk leköszönése után az egyház, mondhatni egyhangúlag oda nyilatkozott, miben a leköszönt lelkész is osztozott, hogy meneszszen folyamodványt s felsőbb hatósághoz, miszerint engedné meg 4 éven át nem választani lelkészt, hanem a szomszéd y . . . i egyházhoz csatolja vagy időtöltőt kinevezni, hogy az egyház adósságát, 1500 ftot törleszthesse s iskoláját, a mely használhatlan, felépíthesse. — Ekkor a tanító ajánlkozott, ezen idő alatt nem csekélyebb díjért, hanem ingyen ellátni az egyházat a törvény megengedte szolgálmányokkal. Tessék a kérvényt átolvasni, van-e ott a tanítói fizetésről szó? — Ekkor elneveztek minket aknamunkásoknak. — Most az utókövetkezmény igazat és elégtételt ad az egyháznak, a midőn a ntű íőesperes úr ezt írja: „látom, Sz . . . meg nem állhat magában." majd: „hol lakjék a lelkész Sz . . . n-e vagy T . . . n, kemény dió, nem igen fogom én megtörni". így olvasta ezt fel a mi ntű urunk a gyűlésben. — Midőn kérvényünk visszajött el nem fogadtatván, beleegyeztünk a papválasztásba. A választás előtti késő estve aludni készülvén jött hozzám 2 legelőkelőbb tagja az egyháznak, s kérdék, ki lenne jobb a 2 jelölt közül ? Én azt mondtam, „az egyház dolga". Megnevezték jelöltjüket, a mi tantestületi elnökünket, ki mindnyájunk tiszteletét kivívta. — Azt mondtam: „hisz akkor helyes, megmutatja a holnap." Addig faggattak, míg éu elmondám, véleményemet; de csak egyénileg, s azt mondám, hogy a k . . . i lelkész úr nekem jobban tetszik, hiszen abban semmi sincs. — haza mentek, én hon maradtam s mi lett az eredmény másnap? . . . Mostani ntű urunk 85 szavazattal 7 ellenében lett megválasztva. — Erre irja, hogy »

a tanító választott az egyháznak papot, a kivel ő is békében tudjon élni".