Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyet. ev. papi, theologiai és vallástanári nyugdíjintézet (Hörk J.)

50 ki? Egy fictióval! Ráfogta, nagyon okosan, hogy nem a 86215 frtnyi tőke, hanem annak csak a kamatai hiányzanak, a tőke a kerület m aga a maga subsistentiájában, az pedig meg nem hal, el nem vész ! És segített ! Miért ne tehetne így az egyetem? Hiszen talán az sem vész el? Az is számíthat az életre úgy, mint a tiszai kerület; hiszen egy test, egy vér! Vártam, hogy ezt a gondolatot realizálni fogja valamely szakember. Egy testvérünk már nagyon közeljárt hozzá, hogy megtegye; de nagyon alantjárt a numerusokkal. 400 frt penzió! Hiszen ennél több van a tanítóknak és tanítónéknak! (Hála Istennek! hála Istennek !) Ez nem elég nagy mézes kalács arra, hogy az ifjakat a theologiára, a paplakba csalogatná! A congrua, a 800 frt sem valami kövér ugyan, de hát . . . nem lehet! . . . Mivel tehát — tudtommal — ezt a gondolatot szakember teljesen még nem realizálta, megkisérlem én. „Ut desint vire?,— tarnen est laudanda (talán?!) voluntas!" .... Mi az ev. egyetemes nyugdíj-intézet létesítésének legfőbb akadálya? Az, hogy nincs megfelelő alaptőkéje! Mondjuk, hogy van! Ez legyen a fictiónk! Hol? Miben? Az egyetemes magyarhoni ev. egyházban annak minden hivében és az egyházi vagyonban! Ez talán csak megmarad?! Én azt hiszem, hogy ezen tőke el nem sikkasztható! Ne tessék nevetni! Sikkasztók járnak közel; több van, de különösen veszedelmes egy : az, kinek, melynek neve „a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat." Ha ez nem tépázza meg egyházunkat, akkor a többi sem! Én nem félek tőle! Nem tőlök sem! Felteszem, hogy egyházunknak élö tagjai vagyunk! . . . Igen? — — No ha igen, akkor van alaptőkénk ! Már csak a kamat kell! Megkerül az is! Hogyan? így! Minden egyes papi hivatalt, theologiai tanári, vallástanári és tanítói hivatalt és minden egyes papot, theologiai tanári és vallástanárt és tanítót részvényesnek tekintek, a ki a maga érdekében, amazok, hogy alkalmas egyéneket kapjanak; emezek, hogy mire megvénülnek, nyugodtan élhessenek, évenként bizonyos meghatározott dijat, tagsági dijat fizetnek az egyetemes ev. nyugdíj-intézetbe. Ezen díj lehet kisebb, lehet nagyobb. Az 1891. évi „Egyetemes Névtár" szerint van 653 lelkész és 81 segédlelkész, theologiai tanár van 15 és vallástanár van, mondjuk ez idő szerint öszszesen 5. A zsinati törvény értelmében minden 5000 lélekre egy lelkész számíttatván, a nagy egyházak berendezendő uj lelkészi állomásai útján várható szaporodás 14. Ha már most minden lelkészi hivatal után fizet az egyház évenként 20 frtot, az 667-szer véve ád 13340 frtot. Ha minden segédlelkész után fizet az egyház 5 frtot (magukat a káplánokat nem adóztatnám meg, csak a káplántartókat), az 81-szer véve ád 405 frtot. Minden egyes lelkész fizet 20 írtjával évenként, az ád ugyancsak 13340 frtot. Minden egyes theologiai tanári és vallástanári és tanítói hivatal után a fentartó (rendesen gazdagabb egyház, intézet) fizet évenként 20 írtjával, az 400 frt; minden egyes theol. tanár, vallástanár és vallástanító évi 20 írtjával 400 frt; tenne az egy évi jövedelem már az első évben (13340 + 405 + 13340 + 400 + 400 =) 27885 forintot. A nyugdíj összege 800 írtban állapíttatnék meg. így is jutna mindjárt az első év végével 34 félnek és a felmaradó pénz elég volna a kezelési költségekre. Igen, elég; mert én az egész kezelést legczélszerűbbnek találnám az egyetemes pénztár, illetve az egyetemes pénztáros útján, a kinek természetes gazdája és ellenőre épen azon testület, mely ezen egyetemes ev. egyházi nyugdíj-intézetnek is jog- és természetszerű gazdája volna, t. i. az ev. egyetem, illetve az ev. egyetemes gyűlés. Ha már most kimondatnék, hogy az első 5 éven belül nyugdijazás nem történhetik és csak rendkívüli esetekben utalványozna az egyetem segélyeket, kegydijakat, 5 év múlva már ezen évi tagsági dijakból és azok kamatainak kamataiból is szép kis alaptőke kerekednék. Vegyük hozzá már most az e czélra fordítható pénzeket, de és főképen a közalap járulékait . . . . milyen szépen növekednék, gyarapodnék az intézet! De ez már számítás dolga .... Ezt csinálja meg a szakértő .... Én belé nem vágok! Azzal azonban tartozom még, hogy legalább igen röviden indokoljam : miért függ egyházunk jövője igen nagy részben ezen kérdésnek szerencsés megoldásától? Azért, mert ha az ifjúság a papi pályán jövőjét biztosítva nem fogja látni, nem fog reá lépni! Vagy ha jön is majd valaki, az azért jön, mert másutt nem tud boldogulni, sőt a tisztán lelkesedésből e pályára lépőket is annyira le fogják fogni a kenyérgondok, hogy az igazi lelkipásztori teendőkre, a milyenekre pedig a jövőben főképen lesz utalva a leendő papi nemzedék, sem ideje, sem kedve, sem — és pedig főképen — módja sem lesz. A szegénységet még csak megtűri az ember míg maga van, elszenvedi míg ketten vannak, de nem bir ja, ha már többen vannak! A coelibatus nem kell ! A sterilitás nem szabály ! Elismeréssel, lelkesedéssel pedig a gyermeknek czipőt venni, de még csak foltoztatni sem lehet! És a nevelés költségei? — Elszorul a szív! .... Nincs pénz, nem telik könyvre ... a mi van, tartogatni kell öreg napjainkra, mert ha lemondunk, meghalunk, ki kell mennünk, ki kell takarodnia családunknak a parochiából, . . . minden krajczárt százszor kell megnézni, mielőtt kiadnók és akkor okosabb eltenni a láda fiókba