Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Egyet. ev. papi, theologiai és vallástanári nyugdíjintézet (Hörk J.)

Tizenkettedik évfolyam7. sz. Pozsony, 1894. évi Február 17-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. ( A Előfizetési ár: Egész évre . 12 kn. félévre 6 „ negyedévre. . 3 „ L Egy szám ára 24 flr. J JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom s Egyetemes evang. papi, theologiai és vallástanári nyugdíj-intézet. (Hörk József.) — Válasz a „Tanítók és papok" czirnű czikkre. (Egy tanító.) — Irodalom. — Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. Egyetemes evang. papi*. theologiai és vallástanári lyugiíj-istéüt Előrebocsátom, hogy a pe'nzügyekben egyáltalában nem vagyok szakember. Azonban ezen kérdés oly közelről érdekel engemet és mindazokat, a kik e czím alá foglalhatók vagyunk, hogy véteknek tartom, bárki részéről is, lia ismer valami módot ennek megteremtésére és nem mondja azt el, mivel ez által nemcsak önmaga, de egyháza ellen is vét, melynek jövője igen nagy részben függ ezen kérdésnek szerencsés megoldásától. Hogy miért? azt alább legalább röviden kifejtem. Nézetem szerint ezen kérdésnek szerencsés megoldása oly foutos, hogy zsinatunk, lia semmi egyebet sem tett volna is, mint én azt a zsinati tagok egy népes összejövetelén hangoztattam és itt nyilvánosan ismétlem, csak ezen kérdést oldotta volna meg alaposan, korszakalkotó zsinat lett volna, vagy legalább is megérdemelte volna, hogy megtartatott. ügy vagyok meggyőződve, hogy minden tekintetben megéltünk volna mi, mint eddig, úgy ezentúl is, mert hiszen voltak szervezett kerületeink, szuperintendencziáink, volt közös szervünk az egyetemes gyűlésben és felügyelőben; az egyetemes gyűlésnek zsinati törvény útján való szervezése nem is volt olyan elhalaszthatlan szükség, no meg egyházunkban a szigorú centralisatio soha és seholsem is igen használt; hanem a miért okvetetlenül kellett zsinatot tartanunk, az az életbiztosítás volt, különösen a „nervus rerum gerendarum" törvényes uton való biztosítása és főképen papi hivatalainknak egyházunk ra nézve üdvös biztosítása, hogy ne mondjam, megmentése volt. Ezen főczélnak szolgál zsinatunk legreálisabb, és áldásos, következményeiben majdan legfontosabbá válandó alkotása: a közalap is. Ezen közalap az egyház szolgáinak tisztességes megélhetését, gondjainak lehető eloszlatását eszközölni van hivatva. És' íme, ennek is egyik főczélja a nyugdíj-intézet biztosítása, legalább is hatalmas támogatása, lehetővé tétele. Ki nem fejezve bár, de odatörekedett az egyház a maga képviselői, zsinati atyái által, az volt a közszellem, közhangulat : biztosítsuk az egyház jövőjét ; ámde azt csak úgy biztosítjuk, lia biztosítjuk szolgáinak existentiáját; azt pedig csak úgy biztosítjuk, ha megteremtjük a közalapot és — (a tizenkettedik órában jött meg a végső consequentia megvonásának egyetemes érzete) — ha megteremtjük az egyetemes ev. egyházi nyugdíj-intézetet. És az egyetemes ev. egyházi nyugdíj-intézet megteremtésének szükségessége, annak érzete volt oka annak, hogy a zsinat nem fejezte be működését, hanem magát csak elnapolta, azután pedig ez ügyben egy külön ülésszakon napokon át tanácskozott. Ugyanaz a Zelenka Pál, a ki az „Igénytelen javaslatban" egy zseniális vonásokkal rajzolt, igaz, mély egyházszeretetből fakadó és igazán pompásan, alaposan megokolt substratuoiot adott a zsinati működésnek, ugyanaz a Zelenka Pál, ezen fáradhatatlan missionárius püspökpalástban, szakszerűen kidolgozott tervet nyújtott be az egyetemes ev. nyugdíj-intézetre nézve a zsinati nagy bizottságnak. Letette a „ház asztalára." Drágának találták. Semmi más baja nem volt. Hol venni annyi pénzt? Én nem féltem! Ő kifundálta volna! Én úgyis elfogadtam volna! Csak legyen! No, ha az drága, gondolkozzunk róla, hogyan lehetne olcsóbbat — de azért jót — teremteni. Vártam, vártam és láttam, hogy egyelőre nincs, a ki „a riadó vak mélységet fölverje szavával!" A tiszai kerület 1893. szept. 21 — 22-iki közgyűlése óta, mely egy fürdőben, Tátrafüreden, tartatott, egy gondolat motoszkált a fejemben ! — Ecce ! A tiszai kerület a gyógyfürdőben kigyógyította a maga beteg ker. nyugdíj-intézetét. Mivel gyógyította