Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Tanítók és papok

u Istenem! hát ez is bfín? Hiszen úgy tudom, hogy a papi értekezleteknek — P

aP> a jegyzőkének — jegyző, még a pinczéregyleteknek is pinczér az elnökük, de még a csizmadiák is csizmadiát választanak elnökül, hát csak épen a tanítók lennének oly kiskorúak, a milyeneknek — Nagytiszteletűséged szeretné őket látni!? Aztán ezt, no meg meg azt is, hogy tanügyi lapot is merünk olvasni, egy fiatal protestáns lelkész a XIX-ik század végén bűnnek deklarálja!? Ej, ej! Több világosságot!!! De most jön a legnagyobb bűn ! Dunántúlról szólván az ének, ezeket mondja : „Történt, hogy pár év előtt a tanítói kör egyik gyűlésén jelen volt az ottani derék esperességi felügyelő is, ki a tanítói kar iránti tiszteletből a kör szorgalmasabb tagjai javára 2 aranyat ajánlott fel évi ösztöndíjul, melyhez a lelkészelnök szintén 1 darab aranyat csatolt, a mit az ottani tanítói kör hálával fogadott, csupán a mi távoli esperességünkből akadtak tanítók, a kik e tényt, mint a tanítói tekintélyt lealacsonyító dolgot fogták fel." Hogy a Pécsett megjelenő „Néptanoda" czimű lapot, melyben ez alkalommal egy e dologra vonatkozó czikkecske jelent meg (melynek szerzője — sem nem dicsekedve mondom, sem nem rettegve vallom meg — én voltam), Nagytiszteletűséged petroleurök, szoczialisták lapjának nézi, hát azon igazán csodálkozom. Vagy csak azért haragszik rá Nagytiszteletűséged, hogy — a mint mondja — katholikus a szerkesztője? Lám, lám, hová nem ragadja az embert az elfogultság! Hisz az az általam szerkesztőstül nagyrabecsült lap, mely 27 év óta Magyarország fejlődő tanügyének egy számottevő organuma, ép oly független a katholikus, mint a protestáns befolyástól. Tisztán tanügyi lap az, mely hogy sokszor jobbra-balra megmondja az igazat, hát az némelyek szemében bűn, másokében azonban — erény. De menjünk át a 3 darab aranyhoz. A soproni „Ev. Iskola" 1891. évi januári füzetében szóról szóra ez olvasható : „Újévi ajándék a dunántúli ev. tanítóknak. Minden áron, minél előbb látni szeretnők Dunántúl az igazán művelt protestáns társadalmat, melynek rétegeit ne csak az úri osztály, a városi polgárság alkossa, hanem a falusi földmivesnép is benne foglaltassák. Ez okból mindent elkövetünk, hogy művelt és jól fizetett tanítóseregre tehessünk szert; mert meg vagyunk győződve, hogy művelt prot. társadalom megalkotását művelt, jól fizetett tanítók belevonása nélkül még csak képzelni sem szabad. Ez indított bennünket legközelebb Bonyhádon arra, hogy kérjük a kerületi gyűlést, miszerint engedje meg kegyesen, hogy jutalmat tűzhessünk ki különösen oly tanítócsaládok számára, hol a férjeknek segédkeznek nejeik a kézimunka oktatásban önként, minden fizetés nélkül. A kerületi gyűlés méltányolván törekvésünket, kérelmünket határozati erőre emelte. (L. ker. jk. 1890. 131.) Alólirottak a 2 darab aranyból két jutalmat csinálván, ezennel felhívjuk az érdekelteket, hogy folyamodványaikat mindenkor az esperességi elnökség útján hozzánk beterjeszszék. Midőn ezt a tanítótestületnek újévi ajándékul (sic!) kiirjuk, mint egyenes folyományát azon elismerésnek, melylyel Dunántúl önzetlen „napszámosait" mindenkor kitüntette, felhívjuk és ösztönözzük Dunántúl nagyrahivatott tanerőit, hogy ez évben is egy fokkal feljebb a műveltségben és egyházszeretetben ! Többire boldog újévet kívánva, Isten Önökkel! Kelt K.-Sömgyénben és L.-Patonán 1890. decz. végén. Dr. Berzsenyi Jenő, Bognár Endre, vil. elnök. ker. népisk. biz. elnök. Erre én a „Néptanodában" szóról szóra ezeket irtam : „Ha nem volna oly szomorú mint a milyen, igazán komikusan hangzauék azon újévi ajándékhirdetés, melyben tudtul lesz adva „Dunántúl nagy r a h i va t o 11 tanerőinek", hogy: „ha nejeik önként, minden fizetés nélkül segédkeznek férjeiknek a kézimunkatanításban", akkor „egyenes folyományául azon elismerésnek, melylyel a Dunántúl önzetlen napszámosait mindig kitüntette", folyamodhatnak az esperesség útján (s bizonyosan illetékes lelkészeiktől kikunyorált ajánlattal) a ker. népisk. biz. elnökeihez 1, azaz egy aranyból álló jutalomért, melylyel nemcsak téged akar „művelt" és „jól fizetett" tanítóvá tenni a kerület kedves kollegám, de nődnek a kézimunka tanításánál önként teljesített munkáját is gavallérosan honorálja, jutván abból egy kézimunka óra dijazásaul (4 órát véve hetenkint) 3, mondd három o. é. krajczár. Ugyan a világi elnök úr nem-e nagyobb értékű újévi ajándékot ád aránylag sokkal jobban fizetett cselédjének, ha önzetlen munkáját „gavallérosan" akarja honorálni? S a világi elnök urat, ha már annyira áthatotta a szamaritánusi könyörületesség, hogy minden áron alamizsnát akar osztogatni, mért teszi oly nagy garral, avagy nem tudja-e, mit mond erre Jézus: „Ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed." A „finálé" pedig így hangzik : „És ilyesmit tanügyi lap — szó nélkül közöl! Nagyon érdekelne megtudni, akadt-e Dunántúl az ev. hitvallásuak által fentartott iskolákban alkalmazott tanítók közül egy is, ki ez alamizsnáért — folyamodott?" Ebből világosan kitűnik, hogy 1) Nem három darab arany ajánltatott fel; 2) nem a tanítói kör szorgalmasabb tagjainak; 3) nem évi ösztöndíjul; 4) hogy az általam irott czikk éle annyira nincs a lelkészelnök ellen intézve, hogy azon czikkben a lelkészelnök egyetlen szóval említve nincs s nincs