Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Tanítók és papok

42 bizony romba dönti a társadalmi békének, a közjólétnek épületét, melynek felállításán, megszilárdításán egy évszázad óta fárad a hazafias társadalom. íme a bíboros főpap jelszavául választja ezt: pax, — és róm. kath, nagy népgyűlés azt válaszolja reá : fax ! íme ő e gyűlést megnyitja azzal : tán mint katholikusok uj térfoglalást, az egyház hatalmi körének szélesbítését kivánjuk-e a szabadság rovására. Nem. Talán az uralkodó vallás rendszerének visszaállítását sürgetjük a többi törvényesen bevett vallásfelekezetek elnyomására? Ezt sem. És a gyűlés azt határozza, hogy a polgárok politikai választásoknál csak katholikus férfiakra szavazzanak, és ilyenek hiányában reversalistákra és ily reversalisok által akarják távol tartani az önérzetes embereket a közhivataloktól, mint régente a decretalis eskü által ! íme I: hercegprímás kijelenti: „mi katholikusok igen is alkalmazkodni tudunk hazánk megváltozott viszonyaihoz ; — és a nagygyűlés ezt irja zászlajára: vesd el, magyar nemzet, az 1848-iki elveket, a szabadelvű hagyományokat, az 1868-iki vallásügyi törvény visszonyossági, jogegyenlőségi elvét! Ily solidaritást vallanak azon férfiúval, ki szent hivatásából kifolyólag az egyház tanítói jogát gyakorolja, nyilatkozatai alapján a hivők vezére! íme a nagy népgyűlésnek egyik elnöke azt mondja „mi katholikusok visszautasítjuk azon támadásokat, melyek ezen nemzet fiai közé a békétlenség és ellenségeskedés üszkét dobják;" — és vezetése alatt a nagy népgyűlés a magyar társadalom felekezeti elkülönítését proklamálja! És bár meg van irva, hogy „minden ország, mely önmagával meghasonlik, elpusztul, és ház a házra omlik;" mégis azon hitben távoznak a nagy népgyűlésből, hogy szeretett hazánknak boldogulását eszközlik! Én nem vehetek még búcsút a szives olvasótól ! Egyházközi szempontból foglalkozván a róm. kath. nagygyűléssel, szóvá kell még egy rövid nyilatkozatot tennem, mely azon gyűlésen elhangzott, és a mely a képviselők házában is felszólamlásra okot adott. Ugyanis az mondatott e nagy népgyűlésben, hogy az 179% országgyűlésen a katholikusok adtak jogokat a protestánsoknak, holott pedig az ország törvényhozóinak bölcsessége és méltányossága adta meg azokat. Meg kell azonban említenem, hogy e most neheztelt kifejezés előtt közvetlenül az van kimondva két izben is, hogy azokat a nagy jogokat a protestánsoknak az országgyűlés adta meg és biztositotta. — A kiváló szónok igy értelmezi meg önmaga szavait! A tárgyi rokonságnál fogva eszembe jutnak itt azon megható s mindenkép megszívlelésre méltó szavak, melyeket Batthányi József bibornok primás az 1791 XXVI. t. cz. beczikkelyezése után 1791. márczius 5-én mondott: „Arra fordítsuk minden figyelmünket, tettel, szóval, hogy . . . soha se kelljen fel egymás ellen, ámbár különböző vallásúak és érzelműek, egyik rend a másik ellen, és a községek és egyének bosszantásra és szidalmakra ne ragadtassanak" . . . Egészen más érzelem s más értelem szól felénk ezen nyilatkozatban, mint azon szavak, melyekkel ngos. Rajner úr, kanonok a mostani róm. kath. nagy népgyűlésen határozati javaslatát elfogadásra ajánlotta. Egészen más irányt jelel ki a társadalmi törekvéseknek az a nyilatkozat, mint a róm. kath. nagy népgyűlésben elfogadott határozat! De eszembe jut azon megható s mindenkép követésre méltó, s a primás fentebbi béke szózatára Teleky József gróf által az evangélikusok nevében 1791. márczius 13-án az országgyűlés utolsó napján az országos vegyes gyűlésben adott válasz: „. . . őszintén nyujtjuk jobbunkat és jó indulatunkat . . . Mind közös ker. vallásunk szelleme, mind pedig a két fél nyugalma s az ezzel kapcsolatban levő haszon azt ajánlja, hogy ezentúl nem egymásközötti gyűlölséggel, nem visszavonással, nem bosszantásokkal, hanem mint azon egy haza polgáraihoz illik, a kölcsönös jó indulat és szeretetre kész legnemesebb vetélkedésével versenyezzünk." . . . Minden szerelmünk mellett, melylyel egyházunkhoz, vallásunkhoz ragaszkodunk mi evangélikusok, minden szerelmünk mellett, melylyel egyházukhoz ragaszkodnak a róm. katholikusok, kölcsönösen távoztathatjuk és távoltarthatjuk a vakbuzgó, a társadalmat megmételyező idegenkedést, hogy a békességnek áldása velünk, a békességnek jutalma öntudatunkban bennünk maradjon. Kund Samu (Ajánlva a fenti czimű czikk ntű szerzőjének.) Mottó: Bizonyára te is azok közül való vagy, mert a te beszédet is hasonló. Szentírás. Volt idő, nem is oly rég, midőn Magyarország 25 ezer néptanítója ez a Jókai „felső háza" s „Magyarország újra hódítója, a nyomor jármát megúnván, síkra lépett" ; azaz esdve emelé kezét kegyelmes minisztere s az „alsó ház" kegyes szine elé, hogy adjanak neki a hadviseléshez már valami jobb „Ristungot" vagy legalább egy tisztességes darab „profuntot" a tarsolyába. „Hja, fiaim", mondá ő exczellencziája, „elkéstetek." „Oda ígértük mi már azt annak a másik hadseregnek, mely nemcsak a ti hazátokat, de hozzá még Boszniát is meghódította. Aztán meg minek is volna az nektek, még ti is kieszelnétek valami uj ismétlő puskát, a mi — mondhatom — sok pénzbe kerül. Ismételgessetek csak ti az iskolában! Aztán ni ni! hisz nem is vagytok ti oly szegények, a mint mondjátok, hisz csak mostanába hagytam meg a ti „ingyen lapotok" nagyságos szerkesztőjének, hogy eszeljen ki számotokra valami uj keresetágat. Hát mért nem mentek lepkét kergetni, kőrisbogarat szedni és pióczát halászni! Vagy talán nem is tudjátok, hogy Neruda Sándor úr — különös kedvezményképen — minden