Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Dunáninneni új kerületi gyűlés

422 vei és megfontolandó, hogy annak, ki uralkodni akar kímélni kell tudni az illetők érzékenységét s azt a római mondást: „Ha rövid a kardod told meg egy lépéssel" sem lehet mindig alkalmazni. Avval a magyar állameszme semmiféle csorbát nem szenved, hogy a tót tótul, a német németül értesülhet a történtekről, és nem is volna czélszerű, hogy 9záz és száz ember végezze azt, a mit egy ember végezhet. Legczélszerűbb volna a püspök urat felhatalmazni, sőt arra kérni, hogy azt, a miről szükségesnek látja, hogy lejusson a néphez, forditsa le s igy küldje meg az egyes esperességeknek. Erre nézve később irásbelileg is benyújtja javaslatát. Simko Frigyes esperes ur kijelenti, hogy legjobbnak tartja megmaradni Pongrácz ur javaslata mellett ; a püspök ur indítványát, bocsánatot kér, de semmikép sem fogadhatja el. Trsztyénszky Eerencz szerint püspök ur indítványa az előbbi határozattal ellenmondásban nincsen. Ellenmondásban volna, ha ezen határozat vagy indokainak azt a körét a legkisebb mértékben is alterálna, ha t. i. azt indítványozta volna, hogy a hivatalos, a kerületi jegyzők által kiállított példány mellett állítassanak ki tót példányok is és küldessenek le az illető egyházközségekhez. Itt azonban ezt nem akarja (Püspök úr közbeszól „De igenis azt akarom") Ha úgy áll a dolog, akkor vissza kellene menni az előbbeni határozathoz és azt meg kellene másítani. Azt indítványozza, hogy ha püspök úr jónak, az egyházi életre fontosnak és üdvösnek látja, a főpásztoii leveleket, az egyházkerületi közgyűlés határozatait a közönséges egyházi néppel annak anyanyelvén közölhesse, nem tartja helyesnek, tulmenni azon a határon, a hol határozataink már a priori is arra használtathassanak, hogy a nép gondolkodásmódja megzavartassék. Hozzájárul az indítványhoz még Ritter esperes ur is, és nem lát semmi ellenmondást abban, hogy magyar Jegyen itt a hivatalos nyelv, s hogy a mellett a tót vagy német népnek a maga anyanyelvén adjuk tudtára határozatainkat, mert ez által az eszme semmiféle csorbát nem szenved. Beniczky Kálmán még egyszer felszólal, minthogy mindnyájan ugy magyarázzák ezt a dolgot, mintha ez által a tót nemzetiségnek valami engedmény adatnék. Ez azonban nem ugy van, mi mindnyájan a magyar nemzeti érdeknek akarunk csak szolgálni. Ha mi azt mondjuk ki, hogy a kerület határozatait vele az ő nyelvén, a tót nyelven megértetni nem akarjuk, ez mindenesetre csak lázítás lenne, és csak fokozná azt a gyanút, melynek minden köztük lakó magyar ki van téve. A hol a nép belenyugszik, a hol nincsenek izgatók, kik a nép érzékenységét minden alkalommal felhasználják, ott nem kell mindettől tartani, de a hol izgatásoknak van a nép kitéve, a hol az érzékenység olyan nagy, ott az ilyen határozat csak igen rosz következményeket vonna maga után. Püspök úr csak azt kivánja, hogy ezeket a határozatokat vagy akár az egész jegyzőkönyvet is a népnek az ő anyanyelvén küldhesse meg s a maga részéről is újból kéri ezen indítvány elfogadását. Különben örömmel constatálja azt, hogy a gyűlésen valóban hazafias érzelem buzog és örül, hogy a tisztelendő urak oly hazafiak, hogy a világiakon még túltesznek. Eközben Láng Lajos ur benyújtotta irásbelileg is javaslatát, melyet a gyűlés el is fogad és a püspök urat felhatalmazza, hogy pásztori leveleket, egész jegyzőkönyveket vagy ezeknek egyes pontjait az egyházközségeknek a maguk anyanyelvén küldhesse meg. Miután még az egyes bizottságok üléseinek időpontját meghatározták, az idő előhaladottságára való tekintetből elnök a gyűlést bezárta. — A gyűlés második napja. Elnök a már gyérebben látogatott gyűlést megnyitja s áttér a napirendre. Első tárgy volt a miniszteri rendeletek, melyek felolvasottaknak tekintetnek s jegyzőkönyvbe vétetnek. A Túrócz-Szt. -Mártonban felállítandó tót gymnasiumra vonatkozólag az egyetemes gyűlés azt határozta, hogy az engedély nem adható meg, tehát a gyűlés ujabb határozatot e tekintetben nem is hozhat; püspök úr azonban arra kéri, hogy, miután erre az ügyre vonatkozólag már a 80-as évek óta létezik egy külön tanügyi bizottság, mely esetleg a jövőben is hozzá küldené actáit : hozzon a gyűlés határozatot, mely szerint eljárhasson. Szontagh Antal úr szólt először a kérdéshez. Véleménye szerint ez a bizottság ma már nem szükséges, miután az egyetemes gyűlés kimondta, hogy a gymnasium felállítására az engedélyt nem adja meg. Kéri kimondani, hogy a czél elérése lehetséges nem lévén a gyűlés a bizottságot feloszlottnak tekinti s vele mindennemű összeköttetést megszüntet. Haendl Vilmos egyszerűen szeretné elintézni az ügyet, úgy, hogy a kerületi gyűlés az egyetemes gyűlés határozatát tudomásul veszi, azzal a kiegészítéssel, hogy az ügy sem lényegileg, sem alakilag ránk nézve többé nem létezik. Az elnök a határozatot ily értelemben mondja ki. Az idegen iskolákba járó gyermekek vallástani oktatására vonatkozólag a gyűlés a statisztikai jelentést tudomásul veszi s a tanügyi bizottsághoz átteszi, az eddigi bizottságot pedig hatáskörében meghagyja. A felállítandó kerületi leányiskolára vonatkozólag püspök úr jelenti, hogy Liptó-Szt.-Miklós kijelenti, hogy nem képes oly nagy áldozatokat hozni s hogy Modor megmarad régebbi ajánlatánál. Trsztyénszky az ügynek a tanügyi bizottsághoz való áttételét fiivánja, miután még nincs annyira előkészítve, hogy határozatot lehetne hozni. Haendl is ilyformán nyilatkozik s felszólítani kivánja az egyházakat, hogy hajlandók-e és milyen áldozatokat hozni ezen ügyben. A gyűlés ily értelemben határoz. Az állami tanítókat és tanítónőket képző intézetekben való vallástanításra vonatkozó jelentés a tanügyi bizottsághoz tétetik át, a lipótvári s az illavai fegyházról szóló jelentés pedig tudomásul vétetik. A Zsedényi alapítvány ügyében Günther M. V. pénztáros jelenti, hogy kisebbedvén a kamatláb s így a tőke után járó kamat, el kell tekinteni az eddigi eljárástól s vagy tíz tanítót 90, vagy kilencz tanítót 100 frttal segélyezni. 0 az utóbbit ajánlja. Trsztyénszky, véleménye, hogy a tanügyi bizottsághoz .volna az ügy átteendő, hogy ez egységes eljárást állapítson meg, más s más lévén minden kerületben ezen ügyben az eljárás. Püspök úr kifejti, hogy uj egyházmegyék csatoltatvák a kerülethez a régi eljárás eo ipso megszűnt, tehát ujat kell megállapítani. Ugyanigy vélekedik Haendl esperes úr is, ki szintén a bizottságnak véli kiadandónak az egész ügyet,, először az