Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Dunáninneni ker. gyűlést megnyitó püspöki beszéd

lyegve hasztalan keresik azt a mennyországot, mely felé a szivnek kimagyarázhatlan vágyai, a minden­hatóság által belé oltott ösztönei minden embt rt ki­vétel nélkül ellenállhatlan erővel vonzanak. Nyíljanak meg ez örömnap fényénél szemeitek, s lássátok, hogy milliók vannak körülöttetek, kiknek roppant áldozatai, fáradságteljes gondoskodásai szár­nyaszegett erőlködések az üdvnek temploma felé, hova titeket a szivetekben élő isteni vezérfény an­gyali szárnyakon emel fel. Emlékezzetek meg e szerencsétlen bálványimá­dók nagy sokaságáról, kik csak önmagukat imádják, kiknek figyelme a mindennapi élet testi szükségletein tul nem terjed. Örülnek ma ezek is a kereszténység örömünnepén, de örömeik jégvilága az üdv virágát fakadásra birni nem hatalmas. Kik boldogok vagytok, ne hajtsátok nyuga­lomra fejeteket, midőn annyian szűkölködnek. A mécset nem azért gyújtják meg, hogy a véka alá tegyék. A jó pásztornak és nyájának öröme nem lehet teljes, mig csak egy eltévedt juh bolyong az aklon kivül sötétség és veszedelmek által környe­zetten. A boldogtalanság, a keserűség nyomról nyomra terjed, bűn és gonoszság fertőzteték meg Isten templomát és a kiknek Őrizetére van az bizva, azok közül is igen sokat távol tart a munkától ré­szint bátorság hiánya, részint a mindennapi kenyér aggodalma, de sőt az emberiség üdve iránti kö­zöny is. Szeretet ünnepet üljünk. Kifogyhatlan szeretet hassa tehát át mindenek szivét, kik — hivatottak bár, vagy nem — e napot mint az atyai szeretet emlékünnepét illik megülni. Buzduljon fel sziveikben az igaz keresztény szeretet az ő tisztaságában, minden­ható erejében s mindenekért mindent áldozni kész önzetlenségében, midőn a keresztények serege zengi : „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön bé­kesség és az emberekhez jó akarati" Sass János. oo > ~ Főtiszt. Baltik Frigyes püspök urnák a ker. gyűlést megnyitó beszéde, (Pozsony 1894. decz. 19.) Főtiszteletű egyházkerületi gyűlés ! Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek ne­vében áldom és üdvözlöm az Urnák ezen új gyüle­kezetét, melybe régi otthonukból jöttek az Urnák nemzetségei, követve a törvény szavát,! hogy a kik eddig 3 külön házban a szenteknek polgártársai és Istennek cselédei valának, most már mint egy csa­lád közösen építsenek maguknak szent hajlékot az Ur nevének tiszteletére, hitünk bizonyságára, a mely­ről kivánjuk, tanúskodjék majd egyházunk története a zsoltáriróval : „A Jeruzsálem szépen építtetett város, mely egybeszerkesztetett egyenlően (122, 3). 160 év előtt boldogult atyáink, a kik jöttek a I nagy nyomorúságból, látván, hogy pusztul el hatal­mas Sionunk, három egykor nagy és dicső super­intendentiának romjain, meghajolván a királyi szó előtt, ezen vidéken alkotott új egyházkerületben, a hová helyezték Istennek oltárainál az ő fiaikat ligy, a mint a veréb is talált házat és a fecske fészket magának s Istenbe vetett bizodalommal ezen alkot­mányban megmentették őseik hitét. Most az országos közegyháznak zsinati határo­zatai szerint, a melyekhez hozzájárult a Király ő Felségének szentesítő szava ezen dunánimieui egy­házkerület újból három superintendentiának alkat­részeiből alakult. Nem tagadhatni, hogy a volt egy­házkerületben nagyobb azoknak száma, kik ezen új beosztást nem kivánták, és igy az alakulásnak meg­vannak a maga nehézségei; a más kerületekből ide­jött tisztelt testvéreink, mint férfiak nyilván beval­lották a maga helyén, hogy kedves vala nekik a régi kötelék. De a mint ők férfias elhatározással meghajoltak a törvényes rend előtt s áldozatot hoztak ama közérdeknek, a mely miatt a régiek elmultak : hiszem, hogy azok is, a kik bár változott viszonyok között, mégis a régi hajlékban megmaradtak, mint jó keresztyének az építés munkájától állandóan távol nem mpradnak, az apostol szava szerint elszenvedvén egymást a szeretet által! (Ephes. 4. 2.) Mert ha mely jelvényre szüksége van ezen kerületnek, úgy szerintem legyen jelképünk az, miről tanúságot tesz az apostol (Ephes. 4, 3), a midőn kéri a gyülekeze­tet: „Igyekezvén megtartani a léleknek egységét a békességnek kötele által." Az Írástudók a békesség­nek kötelét a szeretetben találják s mondják, hogy jobb a békességet, mint a jogot megtartani. Kérdik azonban: elveszitjiik-e Istennek országában a jogot, ha azt a szeretetben a békességnek feláldozzuk ? Feleletök : nem, — lia a jognak hatalmát szivünk­ben az igazság érzetével fékezzük. Ez pedig történik úgy, a mint mondá Jézus az ő tanítványainak: ,Ha ki akar én utánam jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztét és kövessen engemet" (Máté 16, 24). A mit az ember Krisztusért elveszít is, meg­találja azt Krisztusban. Eztn szellemben a nézetek ; különbsége mellett ie meg lehet tartani a léleknek egységét, ha az ember nem saját nézetére, hanem az egyház érdekére fektet súlyt: nem indul a majo­ritás és minoritás számtételei szerint, hanem neki csak egy száma vagyon, az pedig az apostolnak azon szavában találja: „Egy test és egy lélek vagy­tok, miképen, hogy a ti hivatalotoknak egy reménysé­gére is hivattattatok, — egy az Ur, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek atyjok, ki mindenek felett vagyon és mindenek által és ti bennetek mindenitekben" (Ephes. 4, 4— 6). Ezt pedig elérjük, ha az apostolnak a Filippibeliekhez irt levele második részének azon intését elfo­gadjuk, a mely a szeretetnek gyönyörűségéből, a Szentlélek társaságából, a szívből való könyöriiletes­ségből indul ; a hol teljesíttetik az apostolnak ama öröme: „Egyenlő indulattal legyetek egy szerelmetek legyen, egy értelemmel és egv akarattal legyetek."

Next

/
Thumbnails
Contents