Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Dunáninneni ker. gyűlést megnyitó püspöki beszéd

411 E mellett természetesen ki-ki szabadon, a Krisztustól adott ajándék szerint külön munkálkodjék Krisztus országának felvirágzásán : a szeretetben a békességnek kötele által a léleknek egységét meg fogja tartani; de ne nézze csak az ő hasznát, hanem a másokét is, és semmit se cselekedjék versenygés vagy hiábavaló dicsőség által. S nekünk főkép most arra nagy szükségünk van, hogy a mikor a kerület újjáépítését kezdjük, ott lássuk a zsoltáriró szózatát (122, 7): „Legyen békesség a te keritésedben és csendesség a te tornyaidban." S ezen kérelemmel járulok én is Ti Hozzátok mélyen tisztelt testvéreim az Urban, tolmácsolván a ti saját szivetek szózatát a zsoltáriró szavaival: „Az én atyámfiaiért és az én barátaimért kérem most, hogy legyen békesség te benned. A mi Urunknak Istenünknek házáért kívánok neked jót" (122; 8, 9). Teljesítsük itt is a karácsonyi dicséretet mondván: „Dicsőség a magasságos mennyekben Ltennek és a földön békesség és az emberekhez jó akarat" (Luk. 2. 14). Mi építeni megyünk, kezdjük azt az zsoltár ama énekével: „Ha az Ur nem építi a házat, hiába fáradnak, a kik azt építik. Ha az Ur nem őrzi a várost, hiába vigyáznak az őrizők (127, 1). Halljuk a szent leczkét is e műnél: „Más fundámen- I tumot senkisem vethet azon kivu), a mely egyszer vettetett mely a Jézus Krisztus" (Kor. 3, 11). Szem előtt tartsuk erről az apostoli tant: „Nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem a szenteknek polgártársai és Istennek cselédei, kik felépíttettetek a prófétáknak és apostoloknak fundamentumokon, melynek belső szegletköve a Jézus Krisztus, kiben az egész alkotmány szép renddel rakattatván, nevekedik, hogy legyen az Urnák szent temploma, mely eu ti is együtt velünk építtettek, hogy legyetek Istennek hajléka szent Lélekben" (Éphez. 2, Í9 —22). S halljuk az apostoli intést is az ezen fundamentomon való munkánál: „hogy lia valaki épít e fundamentumra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját, mindenkinek munkája nyilván lészen, mert a nap megmutatja, mert a tűz által megjelentetik, és mindennek munkája minemű legyen, a tűz megpróbálja, ha kinek munkája, a melyet épített, megmarad, jutalmát veszi; a kinek munkája megég, kárt vall; ő maga pedig megtartatik, de ügy mint tűz által." (1. Kor. 3, 12—15.) A mi mai munkánk pedig: feldolgozása mindazon elintézetlenül maradt ügyeknek, a volt kerület munkateréről, a hol hivatottak vagyunk mint testvérek megmutatni, hogy az igazság és méltányosság vezérel minket, nehogy valakinek jogos érdeke kárt valljon. Továbbá tisztünk az is, hogy az új törvény alapján az újonnan alakuló kerület szervezkedő munkáját megkezdjük, a hol befogjuk bizonyítani, hogy itt nincs sem zsidó, sem görög, de mindnyájan egy vagyunk a Jézus Krisztusban; a ki pedig arra fektet súlyt, hogy ő első sorban zsidó vagy görög akar maradni, az fontolja meg, hogy ez nem a mennyei, j de e földről való országnak alkotmányához tartozik, I s a rn^ a

z ^des haza őt egyaránt gyermekének vallja, zsidó-e vagy görög, — csak tisztelje ő is híven a hazában, a jó földi közös anyát: úgy az apostolnak intése szerint mi is az egyházban leszünk a zsidók között úgy mint zsidó, hogy a zsidókat megnyerjük, és a görögök közt mint görög, alávetve mindig a Krisztus törvényének, hogy ezeket is megnyerjük. Ez nem gyöngeség, de apostoli tan. Pál örömest tette magát mindeneknek szolgájává, hogy többeket nyerhetne meg, s azzal zárja be ezen intését : „Mindeneknek minden lettem, hogy mindenestűi fogva valakiket megnyernék." (I. Kor. 9.) Most pedig engedje a főtiszteletű kerületi közgyűlés, hogy hivatalos jelentést tegyek arról, a mit az új zsinati törvények szentesítése után végeztem; az ezen idő előtti működésemről azon évi jelentésben lévén szó, a mit a nyári berekesztett kerületi gyűlés asztalára tettem volt, de kész vagyok ezen főtiszteletű gyűlés tudomására is hozni. A novemberi egyetemes gyűlés után, midőn a kerületek arányosításáról szóló legújabb zsinati törvénynek életbeléptetése foganatosíttatott, úgy az egyházkerületi elnökségek, valamint a püspökök is tartottak értekezletet, a melyen megállapodások történtek oly irányban, hogy már is f. é. nov. 15.-én a püspökök vegyék át az egyes egyházmegyék kormányzatát az új zsinati beosztás szerint. Ennek következtében nov. 13.-áról kelt átiratomban elbúcsúztam úgy a túróczi, mint az árvái esperességektől, melyeknek elseje a bányai, másika pedig a tiszai kerületbe csatoltatott át. Az akkor betegen fekvő kerületi felügyelő ur ő Nagyméltóságának beleegyezésével fordultam a bányai kerületből ide átkebelezett barsi, nagy-honti és nógrádi, valamint a dunántuli egyházkerületből ide átcsatolt fehér-komáromi egyházmegyék mélyen tisztelt elnökségeihez, s átkiildvén nekik a zsinati törvény példányait, üdvözöltem ezen nag y tiszteletű e;-pei*ességeket, mint már a dunáninneni egyházkerület tagjait s felkértem őket mindannak megtételére a mi szükséges, hogy a közigazgatás nov. 15 ikével már a dunáninneni kerület kötelékében megkezdhető legyen, a volt egyházkerületek irányában pedig a f. é. decz. 31-ig érvényes tartozások törlesztessenek. Üdvözlő elnöki iratot küldtem oda, közigazgatási szempontból úgy az esperes urakhoz, valamint a selmeczbányai lyceum tisztelt igazgatóságához. S mert a dunántuli püspök urnák hozzám küldött jelentése szerint a rév-komáromi vá rosi gyülekezet az illető egyházmegyével a zsinati alkotmány értelmében még nem egyesíttetett, úgy ezen városi egyház tisztelt elnökségéhez, valamint a fehér-komáromi egyházmegye esperesi hivatalához főpásztori leveleket intéztem, felkérvén őket, hogy az egyesítést eszközölni szívesek legyenek. Bemutattam hivatalos üdvözlő tiszteletemet átiratilag az új esperességek mélyen tisztelt felügyelő urai irányában is. Nagyméltóságú kerületi felügyelő ur nevében is meghívtam a nagytiszteletű egyházmegyéket és az illető képviselő urakat ezen kerületi gyűlésre. S általában igyekeztem megtenni mindazt, a mi bizonyító-