Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Vallástanítás és ev. közszellem (Csók György)

Tizenkettedik évfolyam. 46. sz. Pozsony, 1894. évi November 17-én EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. f Előfizetési ár : Egész évre . 12 kn. félévre 6 n negyedévre. 3 . l Egy szám ára : 24 flr. 1 /VÍEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TBSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom: Vallástanítás és ev. közszellem. — Jóslat. (Ladányi.) — Belföld. — Vegyesek — Pályázatok. Vallástanítás és ev. közszellem. Mielott a vallástanítás gyakorlati kiviteléről szólanék, megállapodom mindjárt azon tételnél, melyet egyházunk több jelese a legutóbb lefolyt gyűléseken kimondott, hogy t, i. „protestáns egyházunkban nincs evangyéliomi közszellem." Ennek hiányát mindannyian érezzük, de szülő okait már nem látjuk valamennyien egy dologban. Némelyek a közszellem hanyatlásának okát a napi fizetés rendezetlenségében, nyomorúságában ; mások a hazaellenes politikai törekvések feltünedezésében vagy a legújabb házassági és vallásügyi törvények megalkotásában keresik. Alig van ma háládatosabb thema a lelkészi javadalom kérdésénél. A tanitók, a dijnokok fizetésének rendezése, a congrnaügy időszerűvé teszik azt, — mégis ne vegyék rosz néven tisztelt kartársaim, ha én tárgyamnál fogva a feneketlennek csúfolt papzsáknál szellemi tekintetben sem vállalkozom a Danaidák szerepére. Csupán constatálom, hogy az ev. közszellemet függővé tenni a mi jólétünktől — merő tévedés. Miért panaszkodik akkor a római egyház a katholikus közszellem hiánya miatt, hiszen annak papjai túlnyomó részben gazdagon vannak dotálva? Vagy talán a hitvallók és vértanuk korában fényesen fizették elődeinket? Bizony szegények voltak ök, mint a templom egere, szegények voltak a valdensek és husziták, a lutheri reformatió szelleme is első sorban a szegénységet ragadta magával, mégis az összetartás érzete, a közszellem tudata akkor volt legerősebb, legáthatóbb. Természetesen, mert gyökerei nem a világi javakból, hanem egészen más talajból szivták éltető erejüket. A jelenben is a papi fizetés rendezése megteremtheti a lelkészi kar anyagi jólétét, de a papság egyetemében: az ev. egyház őszes tagjaiban szunyadó közszellemet életre nem költheti. A panszlávisztikus mozgalmakat sem fogadhatom el az ev. közszellem hanyatlásának okául. Nem azért, mert részi egesek; mert nem az e g y h á z, hanem az állam egysége eilen irányulnak, bár közvetve beléjük vonatnak egyházi tényezők is s azon szoros viszonynál fogva — melyben egyház és haza egymással állanak — az egyház belbékéjét zavarják, kiiltekintélyét csorbítják : nem fogadhatom el végül azért, mert orvoslásuk nem az evangyéliomi szellem, hanem az állam megtorló hatalmától várható. Vájjon a 48-as években Húrban, Rajasics és társaik hazaárulása csökkentette-e a honfiak hazaszeretetét, áldozatkészségét? Ellenkezőleg — növelte. Miért zavarná hát ma a túrócz-szent-mártoniak hazafiatlankodása a mi protestáns érzületünket életerős megnyilatkozásában? Vagy egy muló politikai tünet erősebb volna a vallásos szellem örök törvényénél ? ! Ez önmagában ellentmond. A panszlávismus mérgezhet ott, a hol felbukkan; mindenütt ébreszthet megbotránkozást, de a magyarhoni ev. egyházban közszellemet nem csinál, meg nem semmisít. A valószínűség látszatával birnak azon érvelések, melyek a közszellem hanyatlását a közel múltban lezajlott egyházpolitikai vajúdásoknak tulajdonítják. A barczok megszülték korai szülöttüket a polgári házasság és a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatok képében. Nem akarok e helyen azon állítás taglalásába bocsátkozni, mely szerint a harczok kiélesitik az ellentéteket, fölrázzák a szendergő elemeket, próbára teszik a hitet, új életet pezsditenek az egész szervezetbe és igy közvetve a felekezeti érdekek szolgálatában állanak ; legyen szabad e pontnál csak egyéni véleményemet nyilvánítanom, hogy én ama törvényeket olyan amerikai széláramlat-félének tartom, mely sorvasztólag fog hatni egyszerű népünk vallásos kedélyére ott, a hol még a munka legelején talál bennünket. Rögtön megjegyzem, hogy rosz próféta kívánok lenni ! Egy tanulságot előre is levonhatunk belőle s ez: az állam magához veszi azon jogot, mely a külső életet szabályozza, — az egyház emberei pedig fordítsák minden erejüket a belső