Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Egyházunk és a sekták

356 Nt. Farkas Gejza urnák azon tanácsát azon­ban : „magyar ifjak, lépjetek mind nagyobb mér­tékben a papi pályára", nem tartom követendőnek, Mivel egyházunk állásokat creálni, a fölös számú káplánokról gondoskodni nem tud, azért nem is vezet jóra a káplánok nagy száma. A káplánbőség — elégedetlenkedésre, visszaélésekre és erkölcstelen választásokra vezet. Sok-sok panaszunk volna, de nem merészelünk velük előállani, mert igen jól ismerjük a kopott vá­laszt : régen is így volt s ha régen is így volt, miért legyen másként ezután? Ismételten is köszönettel adózom nt. Farkas Gejza úrnak. Keserű gúny, hogy már a puszta jó tanácsért oly nagyon-nagyon hálásaknak kell len­Egy dunántúli káplán. ©nrli®. Egyházunk és a szekták. Ha a járványos betegség kiüt és még csak szórványosan kezd jelentkezni az egyes községekben, mintegy kivételesen szedvén egyelőre áldo­zatait : az ország kormánya, a megyék törvényhatóságai, a közönség egészségügyeit gondozó testületek jó előre sietnek megtenni az óvintézkedéseket — következőleg mindazt, a mit a tapasztalás, a tudomány és az emberi életrevalóság foganatosítandónak javall arra nézve, hogy a vész lehetőleg szűk térre szoríttassék, vagy ha ereje ellen­állhatatlanul szerte szét dühöng s határt és korlátot is­merni nem akar, ... a közcsapás eiiyhitessék, mérsékelt lefolyást érjen s elvégre pedig teljesen megszűnjék. Bevezetéskép élhetek még más hasonlattal is. A tűz és vizveszedelem ellen nem átaljuk a biztosítást, védeke­zünk a házak tűzvész ellenes építésével, alkalmas oltási eszközökkel ; árviz ellen kubikoljuk a töltést, építjük a védgátat, kövekkel rakott hajókat sülyesztünk el, egy szóval talpra állítjuk a helység apraját és nagyját, hogy igy plasztikailag legyen alkalmunk megbizonyosodni és eredetét is értsük meg ama közmondásnak : ki a legény a gáton ! Ha azonban minden, emberi leleményességgel meg­teremtett védművek mit sem használnak, — más helyre telepítjük a falut, vagy hegyen építjük a várost! A kö­zöny és a káröröm e terén a legrosszabb tanácsadók. Mi­kor a legközelebbi árvízveszély alkalmával Duna-egyháza határát eiözönlé az országos nagy folyam, biztossága ér­zetében azt mondta egy solti magyar ember: isznak a tó­tocskák ! De már hajnaltájt ő is ivott, a mennyiben várat­lanul Soltot is meglepte az árviz s éjszaka idején, álmos fővel, nyakig érő vízből sietett az omlatag házból elmene­külni az, a ki menekülhetett. Az evang. egyházat, de az államot is a vidékszerte fellépő egyre hatalmasodó szekták képében ilyen járvány­szeríí istencsapása fenyegeti az által, hogy felforgatják az ország vallási, erkölcsi politikai és közgazdasági lét­javait, fel a természetes és erkölcsi világrend, a józan ész által érvényesült elveket, miken mint fundamentumokon nyugodott egyesek és sokak boldogsága. Sem az állam, sem a lelkészí kar azon része, mely­nek egyházában ekkoráig a vész még ki nem ütött, nem mondhatják ama elbizakodottságról tanúskodó szavat : isznak a tótocskák ! Ha volna körünkben oly önmagával eltelt testvér, ki gyülekezetét, vészmentesnek képzeli, azt két tanulságos esettel józanítom ki. Huszonkét évvel ezelőtt becsapott a menykő az eklé­zsiámba nazarénus alakban, egy alkalmilag nálam levő testvér azt. mondta rá : szabad vallásgyakorlati szempont­ból igazolt a terjedésük. Az illető lelkésztestvérem 22 év multán megkapta az anabaptistákat s hegyibe még tem­plomot is építettek a nyakára, — nem hinném, hogy ter­jedésüket rózsás hnngulattal nézi. — Néhai püspökünk egy főpásztori körlevélben tanácsokat osztogat a nazaré­nismus ellen s terjedését következő körülményeknek tulaj­dontja: 1. a ritkán nyújtott alkalommal, hogy a hivek az Isten házában gyülekezhessenek. 2. szigorú párbér és stólakövetelésnek. 3. azon pongyolaságnak, melyet a lelkészek az egyes egyházi cselekményeknél eljárnak. Alig hangzott el ezen a lelkészi karnak nyújtott tanács : a főpásztor gyülekezetében is kitört a nazarénis­mus és biz az rombolt és pusztított ott akár más egyebütt. Sajnosan esik jósolnom, ám látnoki tehetség nélkül megmerem előre mondani, hogy valamint a jelenben dul és pusztít namkülönben leszen a jövőben is. A ragály, a mely egy távoli világrész tisztátlan helyein keletkezik, gyakran végig seper az egész emberi­ségen s átharapózik olyan területekre is, a hol az éghaj­lati viszonyok kedvezők, a lég és viz tiszta és üde, s a lakások tisztaság, rend, csin és czélszerűség szempontjából semmi kívánni valót nem hagynak fenn. Olyan, mint a tűzi veszedelemre alkalmas hely, melyhez még szikra sem kellett; csak a napnak az a sugára, mely másutt áldottan melegít, de a mely itt lángba borit mindent s a lángok pedig alkalmas széllel átcsapnak az úgynevezett tűz­mentes házra, hogy ott is perzseljenek mindent mi út­jukba akad. Kép nélkül szólva : a nazarenismusnak szülő anyja és meleg ágya a református egyház s ime e járvá­nyos bajnak kisebb-nagyobb mértékben következményeit mi is érezzük és érezni fogjuk. Tekintettel azon elszomorító eshetőségre, hogy e vallási kór terjedésével nemcsak a bevett törvényes fele­kezetek létszáma csökken, az egyházak vagyonilag pusz­tulnak, a népiskolák és magasabb tanintézetek sorsa, a papi kar állása mélyen van megrendülve, sőt helylyel — közzel ekzísztencziája a hatályba helyezendő szabad val­lásgyalíorlati törvénynyel végleg megszüntetve; de külö­nös tekintettel azon körülményre, hogy az állam épsége egyenesen és félreérthetlen módon támadtatik meg a gomba módra születő szekták félszeg tanai által: éppen ez okon is, alkalmat veszek magamnak szólni ama véde­kezésről, melyet állam és egyháznak karöltve kell eszkö­zölnie a közös veszély elhárítása szempontjából. Ám mielőtt a közös ellenséggel szemben gyakorlandó közös védmüveleti eszközökre áttérnék, szólok először a vész anyagáról, azután ama magatartásról melylyel elle­nébe állam és egyháznak eljárnia kell s végül a gyüleke­zetek és tisztviselőknek változott helyzetéről a változott viszonyoknál fogva.

Next

/
Thumbnails
Contents