Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Egyházunk és a sekták

537 A vallás gyakorlatának szabadsága immár törvényileg lesz biztositva, a miből logikailag nemcsak az következik, bogy az eddigi törvényesen bevett felekezetek háborítlan imádhatják hitelveik szerint Istenüket, hanem ezen törvénynek egyik folyománya az a jog is, hogy boldog-boldogtalan felekezetet alapíthat s ott a legvadabb politikai és erkölcsi tanokat hirdetheti anélkül, hogy ezért a felekezetet komolyabb baj érné s annak tagjai szerteugraszthatók volnának. Lássuk csak, kik ezen felekezeteknek vezérfejei s mik azok a tanok, a mik az általuk tartott összejöveteleken belül és azokon kivül hirdettetnek ? Az új szekta fejei és terjesztői rendesen népiskolát sem végzett s igy helyesen irni és olvasni sem tudó tudákos atyafiak, kapa-kasza kerülők, saját foglalkozásukra ráunt spéczik, a kiknek bizonyos tudományágban iskolázottságuk, nem levén, nem mivelt és nem fegyelmezett észjárásuak, a világot saját beteges képzeletük korcsszülöttei szerint kívánnák átalakítani. Már azon oknál fogva is, mert rájok nézve idegen, tehát nem hivatásos szakmakörben mozognak, igen könynyen fölfogható valami, hogy egyház és állam ellen a leg képtelenebb dolgokat szórnak világgá s azt is oly körben s igy hasonszőrűek között, hol azok tetszetősek, szájíz szerintiek, kedvesen üdvözöltetnek, pl. nem kell katonáskodni, adót nem kell fizetni, a vagyont felosztván, jeruzsálemi közös asztal tartandó, a papok és tanítók fekete ördögök, olvasni a biblián kivül semmiféle könyvet se kell, s a bibliából is csak azt, a mi a szekta ellen nem szól, nem kellenek az iskolák. Aztán itt a végitélet, melyben kénesővel fog elpusztulni a világ nem nazarénus része. Krisztus személyesen jelentkezik esténként, Ábrahám és Izsák esete nyomán fel kell áldozni a gyermeket, ha Isten álomba azt úgy kívánja. A gyermekeket nem kell a köztemetőbe, de a házi kertben temetni. A gyülekezet előtti előadásra nem kell készülni, hanem a kit a szt. Lélek megszállt, az beszéljen és beszél is az Isten adta, természetesen vagy mindig egyet, vagy pedig zöldeket és bolondokat meg nem gondoltán és meg nem rágva, a mit a környezet mohón nyel és kapkod magába. S mert ezek az eszmék ingerlős és köznépünk esze szerint kívánatosak, igen természetes, hogy az ezeket hangoztató szekta rohamosan bódít és hóditani fog azon felekezetekkel szemben, melyek ezt hirdetik : add meg a királynak a mi a királyé, Istennek a mi az Istené. Minden lélek .... stb. A hazáért meghalni dicső. Gyermekek neveléséről gondoskodni legszentebb szülői kötelesség . .. stb. Angliában az ily szekták száma 120-at teszen ki. Politikus dolog-e azokat nekünk utánozni, — az egy oly kérdés, melynél érdemes gondolkozóba esni és megállót tartani. Anglia gazdag és törzsét tekintve, egynyelvű állam. Tanintézetei számosak és sok oly művelődési tényezővel bir, mik a józan felfogást ápolják, a helyes ismeretet terjesztik s a jó erkölcsnek éltető szervei. Angliának egységes teste és erőteljes véralkata kiheveri s úgyszólván meg se érzi a tetemén rágódó élősdieket. Hogy azonban Anglia nem szokott mindent vaktában utánozni, csak két tényre hivatkozom : az általános hadkötelezettség máiglan sincs nálok behozva, jóllehet egész Európa elfogadta ; nem mentek bele az írekkel való olyforma államjogi kapocsba, mint a minő közöttünk és Horvátország között fönnáll. — Amerika helyzete különleges. Az egy messze tengerektől elzárt földrész, úgyszólván rokon nemzetektől megközelitlen, mintegy őseró'ktől ganlagon duzzadt szervezete baj nélkül viseli el a társadalmi evolucziókat, állam és egyház testén időjártán jelentkező betegségeket. Magyarország helyzete ezekkel szemben hasonlithatlan. Ez szegény, eladósodott és lábbadozó ország. Földterületének legnagyobb része papok kezében. Nemzetiségei számosak és szertehúzók s földrajzi elhelyezésük tőszomszédságában, szomszédul, pátrónusúl birják a rokonfajt: németek a németet, szlávok az oroszt, románok a románt, szerbek a szerbet. Minálunk eddigelé a felekezetek kezébsn vannak lel éve szellemi és erkölcsi erőink éltető forrásai a tanintézetek, az alsó, közép és felső iskolák. Ha tengernyi bajaink közt az államot fentartó ezen kapcsot is engedjük szerte hullani, a forrást elapasztani ; ha számitó és mélyen belátó ész nélkül még oly szektáknak is adnánk létjogosultságot, miknek a hazához korlátolt és romlott felfogásuknál fogva semmi közük, mik a Magyarnak vele született ősi virtusát, a katonáskodást, melynek köszöni létét, hatalmát, hirét, babérait s jövőben való fennmaradásának zálogát, — megvetik s az állam szabályszerű működéséhez szükségelt adót megtagadják s iskola, tanintézet, művelődési és emberbaráti egyletek nem kellenek : azt hiszem, nagyon gyönge prófétai tálentommal is meg lehet jósolni, hogy ilyen szekták és tanok hirdetése és érvényesülése által az állam életgyökerén van megtámadva és sorsa a pusztulásnál egyéb nem lehet. Hazánk és egyházunk legszentebb érdekeinek ezen fanatizált sírásói ellen álljunk sorompóba s állam és egyház védekezzünk kölcsönösen. a) Mit tegyen az egyház a szerteáramló szektasági hóborttal szemben ? Az egyház végezze a maga hivatását templomban és iskolában s künn az életben is helyesen. Ott, a hol a vész még be nem hatott, sietve állítsa fel a mértékletességi egyesületeket, melyek necsak a szeszes italok mérséke't élvezését, vagy az azokról való teljes lemondást garantirozzák ; de a kártyázás, a dohányzás, bagózás vagy mérsékelt, vagy teljes elhagyására birják a jelentkezőket s egyszersmind a templom vasárnaponkénti látogatására, a munkának e szt. napon való szünetelésére kötelezze azon híveket, kik ezen erkölcsi kényszernek jószántukból alávetik magukat. Ott, hol a nazarenismus és anabaptizmus már sátrat ütött és tanyára talált, tenni kell ellenök élő szóval, tanítással, nyomtatott füzetek szétterjesztésével s oly ellenök oktató lapok meghonosításával, melyeket a közönség könnyen ért meg s érdekkel olvas s melyek apái szent hitében azok szent szokásaiban, azok vallásos életében megerősítik őket. Trefort a pálinka ivási szenvedély leküzdésére, közreműködésül a papokat szólította fel. Jelentse ki az egyház az államnak, hogy a munka szellemi részét a papság mindenkor kész magára vállalni, de a biztos anyagi támogatást, a papír és nyomdaköltséget az államtól várja úgy ebben, mint a szekták elleni harczaiban. Jelentse ki az egyház az államnak hangosan és nyíltan, hogy a lutheránus papság hazafias része a legnagyobb buzgalommal mozdította elő eddig a magyaroso-