Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Dunántúli egyházkerület

s ég, sem hordozójának, sem egyházunknak, sem a hazának ! Azért atyámfiai nem helyes a ti dicsekede'stek ! Azért én azt hiszem, hogy nem is önérzet, nem is büszkeség sugalmazza panaszos ifjú atyánkfiait, hanem legfeljebb egy kis idegenkedés az idegen nyelvektől s mondjuk ki őszintén egy kis kényelemszeretet. Pedig hát mibe is kerül egy élő nyelvet elsajátítani, s főkép a magyarnak, a kiről tudva van, hogy Isten oly jó tulajdonsággal s tehetséggel áldotta meg, hogy minden más fajnál könnyebben tanul idegen nyelvet. Ifjú korban, nyelvekben gyakorlott elmével nem nagy — de mindenesetre bőven kárpótló fáradság lenne ez! Egy linguae haebreicae professortól hallottam, hogy ezer szónak ismerete képessé tesz az ó testamentom eredetijének folyékony olvasására. Napjára tiz szó betanulását számítva ez a boszorkányságnak látszó mesterség száz nap alatt lenne elérhető. Ha e számításban — illetőleg magában a teóriában lenne is némi túlzó, de abban minden túlzás ki van zárva, hogy valaki 3—4 év alatt kellő szorgalom kifejtése mellett, egy sőt két idegen élő nyelvet megtanulhat, akkor, mikor az ifjúnak az egy tanuláson kivül, a világon semmire sincs gondja, akkor, mikor ettől függ jövendő életének szerencséje, boldogsága ! Azért hát én is tanácsolnék egyet, még pedig úgy evang. egyházunk mint magyarságunk érdekében tanácsolnám először ifjainknak : magyar ifjak ! lelkesüljetek a Dévayak, Bornemiszák, Siboltiak, Karsayak, Czékusok példáján s lépjetek mindnagyobb számban a papi pályára! Aztán pedig lépjetek ki szűkebb körű hazátokból a dunáninneni kerületből s jöjjetek át széles e hazába ide a többi kerületekbe, s tanítsatok minden népeket, akár magyar akár német, akár tót, s szerezzetek tudástokkal, hitbuzgóságtokkal s hazafiságtokkal dicsőséget az evangyéliomnak s a magyar nemzetnek messze földre! A theológiai professor uraknak pedig tanácsolnám, ha ugyan erre szükségük lenne — tegyék félre nyelvi tekintetben az elfogultságot, s ne sajnálják a szelid, de őszinte szót jelentkező theologusainktól, kérdezzék meg, milyen nyelveket beszélnek, s ha rámondja valamely fiatal, magyarsága nemesen büszke érzetében hogy a » magyart", akkor^ intézzék hozzá e szavakat: csak komolyan lásson hozzá édes öcsém tanulmányaihoz, s minthogy polyglott egyházunkban egy nyelvvel nehéz boldogulni, feküdjön neki valamely más honi nyelv tanulásának mi a mint erre nézve minden segédeszközzel szolgálunk (tanév, gyakorlatok, olvasmányok) úgy ezt nem csak tanácsoljuk hanem határozottan megkívánjuk, s hogy előmeneteléről meggyőződést szerezzünk időnként kellő súlyt fektetendiink nyelvi vizsgáira, a melyeknek sikerétől tesszük függővé további előmenetelét." Igy aztán a tanár urak sem fáradnának hiába s a theológus tanulmánya se veszne kárba. — — És a panasz — legalább ez egy felette fontos tekintetben — elnémulna. Farkas Geyza. BElFfUtt. A dunántuli evang. egyházkerület ünnepe. (Vége.) Nagymélt. és főtiszt, egyházkerületi elnökség ! Midőn szerencsém van az egyházkerületi építő bizottság nevében a (részben átalakított, részben újonnan felépített) szép és diszes lyceumi épületeket a nm. egyházkerületi elnökségnek tiszteletteljesen átadni, kötelességemnek ismerem, forró köszönetemet kifejezni a duná.ituli ev. egyházkerületnek és mélyen tisztelt elnökségének, azon beonünket olyannyira megtisztelő, határtalan nagy bizalomért, melylyel ezen fontos, évszázadra szóló építkezési ügy keresztülvitelét reánk bízni és működésünkben támogatni kegyeskedett. Lelkiismeretes munkálkodásunk legszebb jutalmát abban fogjuk találni, hogy ha sikerült ezen fontos ügyet egyházkerületünk és annak nm. és főtiszt, elnöksége teljes megelégedésére keresztül vezetni ! Adja az Isten, hogy dunántuli ev. egyházkerületünk ezen főiskolája, mely a tudomány, a magyar nemzeti és protestáns szellem szolgálatában már több mint három századon át áldáso3an működött, a mai nappal nyert szép, tágas és egészséges tanépületeiben, nagy és magasztos, hazafias és kulturális misszióját jövőben is legnagyobb sikerrel teljesíthesse ! ! Schreiner szavainak elhangzása után R a d ó Kálmán állott fel, hogy az intézetet átvegye a kerület számára. Jelentős eszmékben gazdag, érdekes fordulatokban bővelkedő beszéd kíséretében tette ezt. Beszéde bevezetésében köszönetet mondott a tanügyi kormánynak, a mely érdeklődését az által is tanúsította, hogy képviselőjét elküldötte, de köszönetet mondott folytatásképpen a kormánynak, Sopron sz. kir. városnak, a soproni gyülekezetnek és mind azoknak, a kiknek áldozatkészsége az átalakítást lehetővé tette. Kivánja és óhajtja, hogy a multak példája szerint ez intézet melegágya legyen a hazafiságnak és a vallásos érzésnek. Magyar protestantizmus és hazafiság — ugy mond — egy fogalom; a ki nem így gondolkozik az korcs, az szólónak nem hittársa. Különös köszönetet érez azon férfiú iránt, a ki az építési munkálatokat nagy áldozatokkal vezette. 0 maga is ez intézet növendéke volt és kétszeres öröm tölti el keblét, hogy a megifjodott intézetet átveheti a dunántuli kerület számára. Meg van győződve róla, hogy a tanári kar éppen olyan buzgalommal, szeretettel és lelkesedéssel fog munkálkodni, mint munkálkodtak elődjei, a kiknél nem volt ritka az anyagi és szellemi elnyomottság, üldözés. Radó szavait gyakran szakította meg az Éljen, a melynek elhangzása után kalapemelve, áhítattal hallgatta végig mindenki azt az áldást, a melyet K a r s a y püspök könyörgött le az intézetre, annak megalkotóira, tanítóira, tanítványaira »z égtől. Végsőnek lépett a pódiumra G o m b ó c z Miklós igazgató, hogy szívhez szóló melegséggel, szónoki erővel s