Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Losoncz

r 20 hadd maradjon a kezdeményezés dicsősége, a kerületek felosztására vonatkozó indítvány helyeslő tapssal fogadtatásának emléke. Ne vonjuk meg tőle a jó szándékot, mely az általa benyújtott tervben nyilatkozik. De már bocsánatot kell kérnem, ha kimondom, hogy a papokat leginkább a papok ismerhetik. Azért maradjon a tervnek azon része, mely Liptót Árvával egyesítve a tiszai kerülethez kivánja csatolni. Maradjon a tervnek azon része is, a mely Turóczot a bányakerületnek kivánja juttatni. Ez által a 3 tót esperesség elszakasztatván, marad Trencsén és Nyitra ott a hol volt, a dunáninneni kerületben. E két esperességgel már az ott maradt 3 magyar esperesség is megbirkóznék; de hogy ezen kerület ne csak 5 esperességből álljon és hogy a magyar esperességek túlnyomó számban és erősek legyenek: adjuk hozzájuk Turócz helyett a barsit, mely legkönnyebben kikebelezhető és a pestvárosit, mely Pozsony helyett magába fogadhatná a gyűléseket, ezenfelül a dunántúli kerületből a komáromi esperességet, melyet a soproni iskola fenntartási kötelezettségből legkönynyebben lehetne nélkülözni. De mind erről bővebben szóland második közleményem. —y. BElFlälB. Losoncz 1894. január. (Borúra derű.) Múltév deczember első napjától ködös ború tartotta megszállva a losonczi ev. paplakot. A milyen sötétlő köd volt odakint a természetben, olyan aggodalomteljes ború ült odabent a lelkeken. A mint már jelezve is volt e nagybecsű lapban Margóc sy József, a losonczi ev. lelkész influenzás tüdőlobban szenvedett. Bár két orvos barátja gyógykezelte és bár családja hűségesen ápolta, élet és halál között vergődött. Majdnem minden nap halála hirét hozta. Az egész város részvéttel tudakozódott állapota íelől. Éppen akkor történt a városi képviselők választása. A részvét abban is nyilvánult, hogy daczára a kétséges híreknek a legtöbb szavazattal lett megtisztelve. Egyike a szomszéd paptársaknak, a ki őt 13 év előtt az egyházba iktatta, bevallotta, hogy a vészes hirek folytán elbúcsúztatásához készült. S a helyzet annál aggodalmasabb volt, mert hű ápolói közül előbb egyik, majd a másik leánya, később pedig ezek édes anyja is a járványos betegségbe estek. Végre 25 napi kétes vívódás után, kiderült a család ege. A karácsony és újévnapi ünnepek alatt az egyháztagok egymásután és együttesen siettek örömüket nyilvánítani. S midőn a titok gyanánt rejtegetett alkalomnak neszét vették, hogy a lelkész és neje házasságok 25-ik évfordulója közeleg, ők is nagy titokban készültek e napra. Január 12-én délelőtti 11 óráig néptelen és csendes volt a szerény papi lak. A lelkészpár lelkét csupán egy, akkor a távolban lakó rokonoktól érkezett kép foglalkoztatta. E kép ezüstkoszorújába hímzett következő vers beszélt hozzájok : „Ezüstté lett a myrthus Örömnap az nekünk Engedd: aranynyá váljék Jóságos Istenünk." Alig törülték le e kép által előidézett meghatottság miatti könnyeiket, meglepetve látták, miszerint férfiak és nők nagy csoportja özönlik hozzájok. Az egyháztanács és a nőegylet jöttek elnökeikkel élökön üdvözölni a lelkész párt. Az őszhajú, de ifjú lelkű felügyelő tekintetes Búsbak Ádám úr, ki az egyház nevében a mult nyár folytán mintegy 150 frtnyi összeget adott üdülési czélokra a lelkésznek, következő üdvözletet intézett az ünnepeltekhez : Nagytiszteletű Úr, szeretve tisztelt lelkipásztorunk ! Egyháztanácsunk határozata és megbízásából, egyházunk képviseletében jelentünk meg ezen áldott hajlékban, hogy Nagytiszteletű Úrékat a mai nappal betöltött házasságuk 25 éves emlékünnepök alkalmából hódoló tisztelet s szivünk melegével üdvözöljük! Mi is méltó joggal tartunk igényt ezen örömünnephez ; hiszen e lefolyt negyedszázadnak felénél több a mi egyházunk javára esik, mely idő alatt egyházunk dicséretes békében nem egy történelmi nevezetes mozzanatát örökíté meg évkönyveiben. — Egyházunk ügyei, habár anyagi gazdagsággal nem dicsekedhetünk, csendes, de kellő, rendes mederben folydogálnak ; iskoláinkban a nevelés és oktatás ügye a haladás fénypontján tartja magát. Ezek és ama számtalan teendők, melyeknek egyensúlyban tartása az egyház körén belől és kifelé annyi gondot, türelmet és folyton következetesen összhangzó munkát követelnek, mindannyi Nagytiszteletű Úr fáradalmat nem ismerő, ébren figyelő, bölcs intézkedéseinek érdemeit magasztalva, tanulságául és beigazolásául szolgálnak annak, hogy a hivatását helyesen mérlegelő és betöltő jó lelkipásztor egyházközségével egy családot képez. Ámde lett volna-e Nagytiszteletű Úrnak olyan lelki nyugalma, kedve, kitartása a nagy dolgok kivitelében, ha őrangyala, szeretett kedves hitvese, 0 Nagysága, az élet nehéz küzdelmei között nem vigasztalta és enyhitőleg nem osztozik gondjaiban ; ha a nőnek égi adományként sajátos, gyengéden éltető erejével nem ápolta és fel nem villanyozta volna a néha lankadni látszó tetterőt? Nevezetes és nagyfontosságú ezen 25 éves családi emlékünnep azért is ; mert Nagy tiszteletű Úrék ezen elért uj határkőnél visszatekintve, átgondolva lefolyását, összehasonlítva a multat a jelennel, bizonyára találnak örömre gerjesztő mozzanatokat, melyek azon édes öntudattal czikázzák át lelkületöket, hogy becses családjuk körében a folytonos, bizalom, egyetértés és a szeretet alapján szilárdul nyugvó békének áldása, kiválóan jó gyermekeik közrehatása által erősödve, izmosodva : földi boldogságuk édenében ringatta napjaikat ! Midőn Nagytiszteletű Úrék ezennel egy ujabb életszakasz küszöbére lépnek, óhajtva reményijük és áhítatos fohászszal kérjük a kegyelem Istenét, hogyha voltak a múltban időközönként, amint voltak is, borús, sötét és küzdelmes napjaik, ilyenek ne ismétlődjenek jövőben; hanem a mindig vidáman mosolygó napnak éltető melege áraszsza áldását, tartsa meg viruló egészségben Nagytiszteletű Úrék családját, adjon testi és lelki épséget, hogy megérvén gyermekeik fokozatosan bekövetkezendő szabadszárnyrabocsátását, biztosított önállóságuk feletti örömük