Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Szomorú statisztika

30 dagaszsza szülői keblöket, aczélozza életöket és engedje még az aranylakodalmat is túlhaladni ! Nagytiszteletű Urunk ! Egyházunknak a zsinati tör vényekhez idomítandó szervezeti munkája szerencsés megoldásához azt kívánjuk, hogy felvértezve jó egészség és erővel, áldja meg a Gondviselés, és hogy nemes hivatását egyházunk körében, szeretetünktől övedzve, egyházunk és kedves családja javára még igen számos éven át boldog megelégedéssel tölthesse be ! Éljenek ! Az ünnepelt lelkész erre meghatottan ezeket válaszolá : Mélyen tisztelt Uraim és Hölgyeim ! Nem sejtett tisztelgő megjelonésök által annyira meg vagyok hatva, hogy a meghatottsággal járó izgatottság miatt nem tudom, ha beszélő képességem cserben nem hágy-e. — A jubileumoknak elvből, sok oknál fogva nem vagyok barátja. Midőn a közel távolban lakó rokonaink között fölmerült a terv, hogy e napon, ez alkalommal össze kellene jönniök : azonnal tiltakoztam tervök megvalósítása ellen, ajánlva, hogy a tavasz, vagy nyár bármelyik napjára hagyják összejövetelöket, s akkor a szabadban is felidézhetjük emlékeinket. S hogy a Gondviselés is úgy akarta, miszerint észrevétlenül, csendesen a rokonok elmaradásával tűnjék e nap el, azt az események igazolták. A rokonok egyrészének korábban kellett jönni, de ápolásunkra; más részök, mikor éppen indulni akart ez alkalomra hozzánk, betegségbe esett. De íme mélyen tisztelt Uraim és Hölgyeim, önök szerény körünkben megjelenve, fontosságot (tulajdonítanak ez alkalomnak. Ha házasságunk e 25 évét teljesen itt töltöttük volna s ha 25 évi működés buzgóságomról több eredményt tüntetne fel mint a mennyit a tekintetes és nagyérdemű felügyelő Úr által részemre tulajdonított érdemekből elfogadhatok, ez esetben volnék némikép méltó tisztelgésökre. De mélyen tisztelt Uraim és Hölgyeim, bennem csak az akarat és a buzgóság volt nagy. Sajnos, ha az eredmények nem tükrözik ezt a valóságban. Az idők és a körülmények sokszor nem jönnek segítségünkre. Egyházunkra nézve most van itt az alkalmatos idő ; mert mi protestánsok akkor szoktunk kiváló összetartásra, tevékenységre, egyházmentő munkára buzdulni, mikor itt a vihar, mikor sötét felhők villámai czikáznak köröttünk. Most kellene nekem is fel-felrázó hangokon beszélni: most kellene munkára vezénylő példával szolgálnom, s fájdalommal érzem, hogy éppen most, a hajdankor sziklához lánczolt embere, Prometheus vagyok. Érzem az akaratot dagadni ereimben. Erőlködöm szabadulni kínos helyzetemből. De hozzám is jönnek a keselyűk, a betegségek, melyek belém hatolni kívánnak, hogy megfoszszanak élet örömtől. A mi ily helyzetben megnyugtató lehet rám nézve, az azon körülmény, hogy a midőn én, az egyik vezér, lesújtva érzem magamat, a másik egyenjogú vezér tartja a zászlót s képes pótolni a sebesültnek erejét is, s vinni előre hatalmas erélyével, kitűnő példájával a sereget. Oh ! tartsa az ég ura e kitűnő egészségben, melyben most is látjuk az ősz vezért, soká — soká ! S a vezérkar, a tekintetes egyháztanács minden tagja, hadd érjen szintén ily magas szép kort, hasonló erőben és egészségben boldogan. Vigyék meg kedves családjaiknak is forró hálánkat a nem sejtett megemlékezésért. S mélyen tisztelt Hölgyeim ! Nagyságtokhoz is van külön szavam. Édes Hazánk e napokban ünnepelte legnagyobb Íróját. Az az üdvözlő hölgyekhez szólva, felhívta a haza minden egyes fiát „Tiszteld a nőket, hogy soká ifjú maradj." Hogy e nagy férfiúnak felhívását én ösztönszerűleg, már ezelőtt 25 éve előtt is követtem, hogy tiszteltem a nőket, jele annak, hogy közülök egyet, ki most karomon van, hitestársul vettem. 0 általa csak fokozódott a nők iránti tiszteletem. Én sokat nyertem ő benne, nagyon sajnosan érzem, hogy az ő eszményképe bennem nagyon hiányosan valósult meg. De azért csak eljutottunk a mai napig; ha nem is zavartalanúl boldogan, de megküzdöttünk sok mindenfele bajjal. A kiket nekünk adott az úr, hála neki, mindnyájan megvannak s együtt örülnek velünk. Jólehet tiszteltem a nőket, nem maradtam ifjú. Ősz vagyok, jelenleg betegség által megviselve, de Hölgyeim kegyetek láttára ifjodni érzem erőmet, mert nagybecsű megjelenésükkel hódoló tiszteletre érzem magam lekötelezve. Legyenek boldogok családjaikban, s engedje a jó Isten szintén, hogy örömünnepeket érjenek kedveseik körében. E köszönő válasz után a nőegylet elnöknőj* DraskóczyZsigáné ő nagysága lépett a lelkész pár elé, meleg szavak kiséretében egy értékes ezüst asztali készletet adott át e nap emlékeül. Majd ugyancsak az egylet pénztárnoknéje Búsbak Ádamné őnagysága élő virágcsokrot nyújtott át a lelkésznének. Végül az állami tanítóképezde tanári kara élén igazgatójával fejezte ki tisztelgő üdvözletét, a melyet, midőn a lelkész szívélyesen megköszönt, az ünnepély véget ért. T. J. Szomorú statistika. Az abauj-szántói evang. egyházban még ezelőtt tiz évvel az 1884-ik évben 28 gyermek született, 8 pár eskettetett, és 15 egyén halt el. Azóta e számok — az egy halálozási esetet kivéve — évről-évre kevesebbek. Azóta egyházunk a hanyatlás és pusztulás szomorú képét tünteti föl. Két évvel ezelőtt a születés már csak 13 az esketés 1, a halálozás pedig 26 volt egyházunkban. A mult esztendőben pedig 11. keresztelés 2 esketés mellett 17 temetésünk volt. A tiz év előtti egyetemes „Névtár"-ban bold. elődöm még az anyaegyházban 500 lelket, a vidéken 300-at, vagyis összesen 800. lelket tüntetett föl. Én jelenlegi „Névtár-unkban az anyaegyházban már csak 300-at, a vidéken 200-at összesen — 500 lelket mutathattam fel. Ma pedig az összes létszám alig haladja már meg egyházunkban a 300-at. Pusztulunk, fogyunk és hanyatlunk évről-évre napról-napra. Ilyen rohamos pusztulás mellett csak rövid idők kérdésre, mikor olvad le egyházunk a kerület legkevesebb lelket számláló egyházai közé. És a lelkek emez ijesztő apadásával szemben, természetes arányban fogy és apad évről-évre egyházunk jövedelme is. Az utóbbi időkben alig volt olyan esztendőnk, a midőn egyházunk a nagy számú halálozás és tömeges kivándorlás miatt évenként legalább is 15—20 frtuyi jöve-