Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Néptanítók fizetésének rendezése

307 a mire több példa van. Sok esetben elég fontos állami érdek lehet, hogy ime itt egy állami iskola létezik, nem szabad megengedni, hogy a mellette létező hitfelekezeti iskola miatt üresen álljon és sorvadó nyavalyában lassú halállal haljon meg. Volt alkalmam egy tanfelügyelővel beszélhetni. Egy hitközség oly helyen, hol több osztályú állami iskola van, magyar tannyelvű felekezeti iskolát állított fel, a melybe azonnal 120 iskolaköteles iratkozott be, többeket hely szűke miatt vissza kellett utasítani az állami iskolákba. A nép érezte a felekezeti iskola szükségességét, azért adóztatta meg magát terhesen (és fizeti az állami iskolákra is az 5°/

0 iskolai adót), és azért töltötte meg zsúfolásig tantermét tankötelesekkel. A tanfelügyelő is csodálkozott miért teszik ezt, midőn ott vannak az állami iskolák ? — Alig is fogná a tanfelügyelő ezen felekezeti iskolát állami segélyre ajánlani, hisz szükség nincsen ezen iskolára. És a tanfelügyelő a közigazgatási bizottságban a tanügyi szakelőadó, kivánatos, de kell is, hogy véleménye döntő sulylyal birjon. Homályos pontnak látszik tekintettel a törvény 18. § ára az utasítás 25. §-a is. A tanítónak, ki az 1893. évi XXVI. t.-cz. életbe lépése előtt már szabályszerű megliivással alkalmazásban volt, 1894. évi sept. 25-től kezdve törvényszerű legkisebb tanítói fizetéshez feltétlen joga van. És ha a hitközség ki nem mutatja, hogy államsegélyérc folyamodott, végrehajtás terhe mellett is tartozik azt kiszolgáltatni. Ellenben ha a minister a szükséges államsegélyösszeget megállapította, a törvényhozás által e czélra engedélyezett összegből kiutalványozza. Hát ha mivel az államsegély útján való kiegészítés a tanítók fizetési minimumának fokozatosan három év alatt eszközlendő, egy tanító nem a maga, hibájából, sem nem egyházközsége mulasztásából a harmadik fokozatba esik és számára az e czélra engedélyezett évi öszszegből a segély ki nem kerül egy-két évig, vagy a fokozatos kiegészítés miatt, a hosszadalmasb tárgyalás miatt jutaléka ki nem utalványoztatik ? Egyházközségét perelje-e, mely jogos igényét kielégíteni nem tartozik? A ministeriumot ostromolja-e, mely az államsegélyt kiutalványozni gátolva van? Vagy látva szerencsésebb társainak sorsát jobbra fordulni, fokozatosan tovább tűrjön-e egy-két évig? Hátha a türelem erényének, mely rózsákat terem, tövisei alatt időközben elvérzik? Természetes dolog, hogy az államsegély helyes felhasználásának igazolása végett a minister szükség szerint okmányolt számadást kiván be az iskolafentartótól; mert a tanítói fizetéseknek kiegészítésére az iskolafentartónak kezéhez utalványozott állami segélyt más czélra fordítani nem szabad. Úgyde az Utasítás 25. §-a harmadik bekezdése értelmében, ha a tanító elhalálozása által állomása üresedésbe jön, az államsegélyből az üresedés időtartamára esedékes összeg a törvény értelmében alkalmazott segédtanító illetményének kielégítésére fordítandó, és a mi ezen illetménynek kielégítése után fenmarad, azt fordíthatja az iskolafentartó a tanítónak özvegyét, árváit félévig ! megillető egész tanítói fizetésre. Hát kérem az iskolafentartó, a kinek képtelensége arra, hogy a tanítói fizetést a törvényszabott minimumig kiegészítse hivatalosan megállapított lőn, a kinek kezéhez ép ezen okból az államsegély kiutaltatott, a kinek a tanítói változással járó egyéb rendkívüli kiadásokat is kell viselnie a rendes kiadásokon felül, mivel pótolja tanítói özvegynek, illetve árváknak azt az összeget, a melyet az államsegélyből a segédtanító részére kifizetett? Nem-e annyi ez, mint egy régi jogelvvel ellenkezően ad impossibilia cogere sanctam ecclesiam? . . . IV. Féltékenyen őrzött és tekintettel a bekövetkezhető válságokra és változásokra, melyeket némely befolyásos körök jobb ügyhöz méltó buzgalommal igyekeznek előkészíteni, előre látó gondoskodással megőrzendő önkormányzati jogainkra nézve kevés aggodalmakat találok az utasításban az állam befolyásáról. Az bizonyos, hogy némely jogokat fel kell adnia annak, ki segélyt vár az egyházon kívülről, mert önkormányzat és önsegély összenőtt ikrek, államsegély és állambefolyás szinte. Az államsegélynek ára van; de nem nagyobb, mint a mekkora az állam érdekében okvetlenül szükséges, sőt nagy részben csak annyi jogokat igényel az állam magának, mennyi a közjólét érdekében (ne qnid detrimenti respublica capiat) megilleti; és a mennyit némely tálzók izgágái miatt megállapítani időszerű kötelesség. Elég figyelmes az állam az egyházi önkormány zat iránt. Buzgó, hazafias közreműködésre hívja fel ; az utasítás az egyházi főhatóságokat a törvény végreJ hajtásában. Készségre valló válasz nélkül az egyház a felhívást sem a közügyért, sem a maga érdekéért nem hagyhatja. Az uj törvény és utasitás többféle érintkezést állapít meg az iskolafentartó egyházak és az állam közegei között. Az egy házi főhatóságoknak okvetlenül szabályozniok kell az egyház önkormányzati jogkörén belül az érintkezés módját akép, hogy egyfelől az ügykezelés vontatottá, nehézkessé ne legyen, hanem az állam közegei az egyház közegeinél előzékeny támogatásra találjanak, másfelől a törvény minden sérelme nélkül egyházunk önkormányzata s az egyházi főbb hatóságoknak ellenőrzési joga s kötelessége saját alantas közegeik ellenében és az egyház jogaira sértetlenül fentartassék. így például utasítással látandók el az egyházközségek, hogy az utasitás 6. §-a szerint f. évi szeptemberhó 23-ig, illetve a 23. és 24. §§. szerint beadandó folyamodványaikat mikép szerkeszszék és szereljék fel, intézkedés kivánatos e kérvények előzetes megbirálására, utasitás a beadás módjára. Szabályzat kell arra, hogy a 7. §. szerint a tanfelügyelőhez bemutatandó uj hiványok az iskola alakítási ügy melyik stadiumában és ki által mutattassanak be, hogy a 8. §. szerint a tanfelügyelővel közlendő változás a. díjlevelekben, ki által közöltessék a tanfel ügyelővel, a 26. §. szerint a rninisterhez felterjesztendő jegyzőkönyv s egyéb okmányok felterjesztésére