Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Irodalom - A Hornyánszky czég kiadásában megjelent több mű ismertetése

308 ki köteles. Az utasitás egész II-dik fejezetére intézkedni kell — a mi egyébiránt zsinati törvényeinkben nagyjában benfoglaltatik — hogy a tanitóknak járó fizetés pontosan és szabályszerűen kiszolgáltatva legyen, és ne legyen nekik okuk a panasztételre, utasitandók lennének a tanitók, hogy ilynemű panaszaik megorvoslását az egyházi hatóságnál keressék, mely érdekökben jó indulattal fog eljárni. Leglényegesebb, legkényesebb az utasitás IV. fejezete az állam befolyásáról a tanitók alkalmazására s elmozdítására, áfe ezen befolyás következtében alkotandó egyházi szabályzat, hogy se az egykáz érdeke ne csorbittassék, se az állam érdeke ne rövidüljön. Mind ezekre nézve az egyháznak a maga körén belül intézkednie kell, ellenkező esetben félő, hogy önkormányzati jogunk szenved sérelmet és szenved sérelmet magának az egyháznak mulasztásából. Az autonomia szempontjából szó fér az utasitás 5. §-ának második bekezdéséhez, mely szerint a minister utasítása egészen részletesen állapitja meg, mikép erősíttessenek meg a tanítói hiványok, hogy hiteles alakuaknak találtassanak. T. i. „oly módon kell azokat kiállítani, hogy felekezeti iskoláknál az iskolaszék elnöke és jegyzője írják alá és látják el az iskolaszék pecsétjével." Ez eddig az egyház belügye volt, és a főfelügyeleti jog sérelme nélkül, a tanügy hátránya nélkül ezután is az egyház belügye maradhat. Hiszem is, hogy nem fog kifogás emeltetni azon megbivó levél ellen, melyet ennek utánna is a tanitóválasztó közgyűlésből keltezve, az egyházközség ikerelnöksége, a jegyző s a közgyűlésben megbízott elöljárók, közgyűlési tagok írnak alá, tekintettel ez utóbbi aláírások elrendelésénél a magokat lekötelező községekre ; és a melyet nem épen az iskolaszék pecsétjével — hisz ilyen kevés helyen van — hanem az egyházközség pecsétjével erősítenek meg, és végűi melyet nem épen az egyházi főhatóság (mely kifejezés alatt az egyházigazgatást vezető püspököt szokás érteni) — hanem (zsint. törv. 198. §.) az egyházi felsőbb hatóság — azaz az esperes — hágy jóvá. Az utasitás 25. §-ának azon rendelkezése, mely szerint az államsegély helyes felhasználásának igazolása végett a minister kívánságára felterjesztendő számadásokat az előző tanévről szerkesztve kell felterjeszteni, ellenkezik a zsinati törvények 230. §-ának második bekezdésével, mely szerint a pénztári naplók minden naptári év végén zárandók le. Az utasitás 9. § a sérelmes a tanítókra s egyházra egy iránt, de hiszen az orvoslat nem fog nagy nehézségekbe ütközni. Ugyanis e szakasz azon szabályokat foglalja magában, melyek a segéd-tanítók alkalmazásánál irányadók. És előszámlálván azon eseteket, melyekben segédtanító alkalmaztathatik, nem említi fel azon esetet, midőn a tanítónak megrongált egészsége helyreállítására rövidebb vagy hosszabb szabadságra' van szüksége. Pedig időleges betegség miatt, melynélfogva a tanitó meglehet egy-két hónapig vagy esztendőig tanításra képtelen, nem lehet őt mindjárt nyugdíjazni vagy végkielégítéssel elbocsátani. Ily esetekben a szabadságolás és a helyettesítés minden más tisztviselőknél általánosan szokásban van. — Ugyanezen szakasz a segédtanító alkalmazását az iskolaszék hatáskörébe utalja. De a felekezeti segédtanítók alkalmazására nézve az egyház hoz szabályokat és ezek a szabályok — a mennyiben egyházi utasításaink vannak erre — nem az iskolaszék hatáskörébe utalják a segédtanító alkalmazását. Egyébiránt tudom, hogy a szakasz lényege abban áll, — és ez maradjon is érvényben, hogv a tanitó és kántortanító nincs jogosítva segédfogadásra ; annál kevésbbé fog nehézségekbe ütközni, ha a segédtanító alkalmazásának szabályozását továbbra is az egyházakra bízzuk. Az utasitás (28 §-a) szintúgy a ministeri leirat is, melynek kapcsán az utasitás az egyházi főhatóságoknak megküldetett, kötelességévé teszik az egyháznak, hogy a mennyiben a főhatósága alatt álló iskolák tanitóinak fegyelmi ügyeire vonatkozó, a fegyelmi eljárás módozatait, és a fegyelmi büntetések fokozatait részletesen megállapitó szabványok még életbe léptetve nem volnának, ilyenek mielőbb s az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 138. §-a és az 1876. évi XXVIII. t.-cz. 7. §-a elveinek megfelelően leendő megalkotásáról gondoskodjék és azokat már 1894. év folyamán életbe léptesse. Ugy hiszem, zsinati törvényeink 324., 326. §§-a úgyszintén a rendbüntetési jognak miként való gyakorlása iránt alkotandó szabályrendelet (328. §. zsin. törv.) minden lényegesebb mozzanatra kiterjeszkedő részletezését tartalmazzák (illetve fogják tartalmazni) annak, a mi az 1868. XXXVIII. t.-cz. 138. §. az 1876. XXVIII. t.-cz. 7. és az 1893. XXVI. t.-cz. 13. § ában általánosságban felemlíttetik, tehát külön fegyelmi szabályzat készítésének szüksége ez idő szerint fen nem forog. Legfelebb az lehet szükséges, hogy a most készülőben levő szabályrendeletek kiterjeszkedjenek az 1893. XXVI. t.-cz. 13. §-ára és ezen §-na.k megfelelő külön pontot vegyenek fel ; mivel zsinati törvényeink az 1893. XXVI. t.-cz. előtt születtek. Kund Samu. -—©ís iiiiaüi. A Hornyánszky czég kiadásában megjelent: Lelki Harmat. Elmélkedések és imák az év minden napjára. Irta Szabó Aladár. Ára kötve 1 frt. Házi áhitatosságra szánt és valóban alkalmas mű. Épületes, az Üdvözítő' iránti hő szeretetből fakadó, szivből-szivhez szóló olvasmány. Olvasóink figyelmébe melegen ajánljuk. — „Koszorú" a Protestáns Irodalmi Társaság népies kiadványa I—X. füzet. A kiadványok czimei : I. Az ócska biblia. Irta Forgács Endre. II. A gályarabok története. Irta Márton Sándor. III. A Bárkóék árvája. Irta Csengey Gusztáv. IV. A vízözön. Légy hív mind halálig. Irta Bitói Béla. V. Bethlen Gábor fejedelem. Irta Vajda Ferencz. VI. A talált gyermek. Irta L-né Székely Lilla. VII. Vége jó, minden jó. Irta S. Szabó József. Az