Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - A kerületek felosztása

28 testvér réf. felekezetnél is s így lesz, sőt már is így van több helyen mi nálunk is. Én épen egyházunk eme sebére kívántam a fenti czikkben rámutatni; hogy most, midőn a polgári házasság és a szabad vallásgyakorlat behozatala amúgyis ujabb próbára teszi egyházunk életerejét, minket az teljesen készületlenül ne találjon annak küszöbén, a 12. órában, a melyről azt mondhatjuk, hogy „jam proximus ardet Ucalegon!" Quidam. A kerületek felosztása, i. Ez van most napirenden. Kell is, hogy legyen. Itt a tizenkettedik óra. Ardet Ucalegon. Kellett ezzel annyira késnünk? Hisz pestmegyei esperességünk a zsinati előmunkálatokra adott javaslatában, már 30 éve, hogy indítványozta a kerületek uj felosztását. Emlékszem, Margócsy József, akkori irsai lelkész volt az, a ki ez ügyet előhozta s érvelései folytán esperességünk a javaslatok közé sorozta. Az egyházmegyék részéről beadott javaslatok, illetve bírálatok átnézésére s azokból egy zsinati törvényjavaslat összeállítására egy kerületi bizottság volt kinevezve. A kerületi elnökség éveken át jelezte a bizottság működését, míg utóvégre hasonló jelentéstétel s a zsinat emlegetése is végkép megszűnt. Hogy a bizottság el nem járt megbízatásában, megmutatta a következés, melynél fogva utoljára is Győry Elek egyetemes főjegyzőnek kellett a zsinati javaslatot összealkotni. Ha az említett bizottság az esperességek javaslatait összegezi és ha Győry is az esperességi javaslatok szemmel tartásával készíti munkálatát ; lehetetlen, hogy- pestmegyei esperességünknek a kerületi felosztásra vonatkozó érvelése, indítványa meg ne ragadja figyelmét s azt, ha a zsinati munkálatba fel nem veszi is, de legalább mindjárt a zsinat elején szóba hozza. A zsinaton többen lévén, a kik az ügyhöz értenek, tanácskozásra ülve megérlelték volna azt s kész tervet teremtettek volna meg. De persze be kellett türelemmel s gyöngéd kiméletességgel várni, míg a dunáninneni kerület panszlávjai a kerület fundamentumait megingatják, míg a pénz és levéltárakat mozgósítják, míg a teljes hatalom birtokába jutnak, míg vezérük Dula Máté az egyetemes közgyűlés szine előtt, gombolatlan kurta otthonkában, zsebre dugott kezekkel, gunyoros mosolylyal „hetyke legény módjára" dikczióra gyújt, míg a gyűlés szeme láttára a pánszláv csoportot többször körüljárva, annak egyes tagjait egymás után szólásra unszolja s míg tökéletes világra szóló botrányt provokál. Már a nagyrőczei iskola megdöntésekor kellett volna e „hetyke legények" hazafiatlan működését lehetetlenné tenni. Esperességünk egyik lelkésze tapasztalatai alapján figyelmeztette az egyetemes gyűlést, ne engedje a pánszláv iskolák tanárainak alkalmaztatását. Nem hajtott senki az igénytelen lelkész szavára. Minden egyes évtized hangos mementókat hangoztatott. Minden egyes pánszláv tanítványokat nevelt, a papnak valókat külföldre küldte, a jogászoknak valókat titkos pénztáraiból segítette. S mind ezek tények! S daczára, hogy egyházi lapjaink, gyűléseink felszólaltak, a Pelikánokat felszentelik. S a többi pánszláv pártfogoncz is zörget pappá avattatásáért. A magyar esküt tenni vonakodók számára gyűjtések rendeztetnek. Bizony itt a tizenkettedik óra. Itt az ideje, hogy a türelem szálai vépkép elszakadjanak, hogy nyíltan bevalljuk, hogy a nemzetiségi botrányok a kerületek uj beosztása által beszüntessenek. Ne emlegessünk tradicziókat. Ne lélekszám-arányosítást. Mi szükség van ily leplezgetésre akkor, mikor az egyetemes gyűlés előtt hangosan kijelentik, hogy ők eddigi üzelmeiket ezután is folytatni fogják. Az uj beosztás tervének elkészítésére az egyetemes gyűlés egy bizottságot küldött ki, abba minden kerületből az elnökségen kivül 3 egyházi, 3 világi tagot szemelt ki. E lapok valamelyik számában azt hozta fel egy czikkiró, hogy a bizottság kinevezésében az egyetemes gyűlés nagy bölcsen és megfontolva járt el. Ez legalább is merész állítás, mert míg a dunántúli egyházkerületi elnökség, nem tekintve arra, volt-e valaki zsinati tag vagy sem, jelen van-e az egyetemes gyűlésen vagy sem, csupán a szakavatottságra nézett s előszólította a rejtettség homályából kerülete legnagyobb statisztikusát, az ország minden tájának tüzetes ismerőjét, az ujmalomsoki lelkészt, az öreg Szigethy Dánielt, a hozzá hasonló és méltó társakkal: addig a bányai egyházkerület képviselőiül e bizottságba ép azok nem voltak beválasztva, kik a panszlávokat jól ismerik s a kik a gyűlésen jelen is voltak. Ilyenek : egy Geduly Elek, lónyabányai pap, a ki egész a sajtóperig polemizált velük ; a zólyomi pap, Thébusz, a pánszlávizmus könyvének megirója; Margócsy, ez idő szerinti losonczi pap, a ki egyházmegyénkben, irsai pap korában arról volt köztünk nevezetes, hogy nála az egyházi hírek távsürgönyei összefutnak, aki mindenoldalú levelezésben állván és minden tót lapot járatván, a pánszláv mozgalmakat és azok intézőit álneveik után is ismerte. Ezek megmondták volna a bizottsági gyűlésen azonnal a Pulszky-féle tervre : ne akarjátok Alsó-Hontot a Felső-Honttói elválasztani, hisz akkor Felső-Hont egyházainak illetve lelkészeinek pánszláv esperességet fog alkotni. Erre figyelmetessé tehette volna a bizottságot azonnal Hontnak főesperese. Miért hallgatott? ha szakértő és ha ő is részese lett a bizalomnak, mely a panszlávok szerteosztása czéljából kiküldetett. Az általam említett férfiak megmondták volna, hogy nem szabad ez idő szerint Alsó-Nógrádot sem a Felsőtől elszakítani; mert ott csak 2—3 éve szoríttatott le veszedelmes szereplése teréről RZj cl ki folyton a panszlávok legyezgetését tartotta szem előtt s a ki rögtön visszanyeri Antaeusi erejét, mihelyt FelsőNógrádot elszakítva érzendi magától. Ezek előrebocsátása után és a futólag említettek folytán : ne fogadjuk el a Pulszky-féle indítványt,