Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - A VI. szab. kir. városi esperesség

293 ő, előbb is mint esperességünk jobb keze, utóbb mint alesperese ügyes bajos dolgait. Örömmel, készséggel, mi lehetünk annak tanúbizonyságai, hordotta ő zúgolódás nélkül 8 n

ahéz, háládatlan igát betegeskedő testével és azért hála és köszönet neki az esperesség, az elismerés hervadatlan emléke bajtársai és collegái, különösen pedig a tanitói kar részéről, kinek oly meghitt, oly igazán őszinte, ha néha szigorú is, de mindég atyai szeretettel szigorú jóakarójuk, gondnokuk volt. De mind ezen esperességi hű sáfárkodásáért találja meg kárpótlásul legközelebbi kedveseiben, családjában, egyházában, de meg majd egy szebb és jobb és háladatosabb közösségben, hol szenvedély és félreértés nem zavarja a harmóniát, a hű munkást méltóan megillető jutalmat. Úgy legyen ! Elfogadta hát esperességünk indokainál fogva lemondását, el, egyrészt azon biztos tudatban, hogy szükség esetén mint közlegény azért továbbra is istenadta kitűnő képességeit az esperesség rendelkezésére bocsájtandja és másrészt mint függetlenebb ember annál jobb kedvvel fog az irodalomnak, — de különösen a sajtóban, melynek régóta szakavatott tudósítója, — egyházának szolgálni. Kötelesség összeütközést nem akart továbbra is támasztani az esperesség önönmaga és családja mint legközelebb valója iránt tartozó szeretete között. 50 frt irodaáltalány nyal még a papiros is alig van kiutalványozva ezen hivatal számára, jól tudjuk, dehát elvégre mi tevő legyen az esperesség? Igaz, hogy elvben a 250 írtnyi dijaztatást elfogadta az esperesség, meg is akarja próbálgatni előbb a gyülekezeteknél a kétes szerencsét, majd a kerület illetőleg az egyetemnél az államsegélyt, legvégén reményteljes várakozással, hogyha a készítendő szabályrendeletekkel a hivatalok ügyköre is szabatosabban és szorosabban lesz körülhatárolva és meghatározva, hogy a gépezet megindithatásához és fennakadás nélküli funktionálásához a szükséges alapot is talán csak ki fogják szolgáltatni a nagyreményű közalappal vagy az idők teljességében a modern államdotátióval, mely egészen az esperességekig lebatoland, mint a megyéknél administrationális költségeiknek fedezésére a minisztériumból nyújtott segély és aztán tüstént folyosíttatja is alesperese részére a fenti évi tiszteletdijat, — de addig biz, — a szavazás elrendeltetvén — szolgálja immár egy fiatalabb erő is, ép oly önzetlenül és lelkes tűzzel alcsperesi hivatalát, mint elbúcsúzott elődje 50 frtért. Tudjuk, hogy bizony nehéz szívvel nyújtotta hosszú időn át bajtársának, derék felügyelőnk is lemondó jobbját ; közös lelkesedéssel intézték sokszor együttesen esperességünk jóvoltát és immár az egyik már teljesen kidűlt, a 2-ik elnöktársa kórágyon fe&szik és helyettes elnöktársa lemond, de biz ő, mint a lelkes vezér és jó katona csudálatra méltó szívóssággal daczol a korral járó bajaival, el nem hagyja a csatatért, ínig csak holtan el nem viszik. Példát tőle, egyházunk többi Mózesei ! Fájós lábbal bár és sántikálva, mégis közibénk jött és bár jobb kenyéren lehetett volna saját szállásán a vendégszerető ház szivjóságából, el nem fogadta azt, hanem mint jó vezér övéi között kívánt lenni, velünk együtt óhajtott szenvedni, velünk együtt enni a kaszárnyai kommis protuntot. Következett a pénzügyi bizottság kimerítő jelentése, mely sz összes pénztárakat a legszigorúbb rendben találta és a pénztárosokat a szokásos óvás fentartásával fel is mentette. Ezen jelentés tartalmából legnevezetesebb, hogy a tanárok nyugdíj alapja 8632 frt 92 krral ez évben 939 frt 23 kr. szaporulatot mutat és Marhauszer tanár indítványára a m is sió, a nálunk valóban parlagon heverő mező czéltudatos, kitartó, energikus administratiójára, valamint v.allásoktatási és egyházmegyei közigazgatási czélokra az egyetemes 1894. évi közgyűlés 5-ik pontjával kapcsolatosan összesen 2000 frtot kér esperességünk számára számításba venni olyformán, hogy a) a missió gyámolitására Dunaföldvárnak 300, Slatina-Grabocznak 200, Pécs, Maráza, Szentmiklós és Kaposvár 100—100, összesen 1000 frt, b) vallásoktatási czélra Bonyhádnak 600, Pécsnek 100 frt. c) az egyházmegye administrationális költségeire 300 frt, összesen szintén 1000 frt jusson. Az iskolai nagybizottság jelentéseinek tudomás vételével azonban, melynél algymnasiumunkban a református tanulókkal felváltva és vegyesen történő vallásoktatása és istentisztelete szolgáltatott anyagot némi vitára, az első nap munkája véget ért. Másnap. .A népiskolai bizottság jelentése, mely iskoláink minden tekintetben való kiválóságáról tanúskodott, örvendetes tudomásul vétetett. Ezzel kapcsolatosan tárgyaltatott alesperesünk kitűnően szerkesztett é3 alaposan indokolt kérvénye a vallás és közoktatásügyi miniszterhez, hogy a tanítók nyugdíja alapjául szolgáló fizetésük, a kiadott utolsó miniszteri rendelet daczára, méltányosabb végrendezés tárgyává tétessék, köszönettel és elismeréssel fogadtatott és felterjesztetett. A gyámintézeti bizottság jelentése tartalmából említésre méltó, hogy ez évi gyűjtésünk és adakozásunk főösszege 229 frt 99 kr. Az esperességet illető 3-ad részből segélyt kaptak : Gadács 21 frt, Szedres 10 frt és Maráza is 10 frtot. A kérvények sorából a borilletmény megváltási ügye képezte az eszmecsere tárgyát és jóllehet főesperesünk indítványt is terjesztett elő, hogy e néhány egyházakra nézve is, a hol a megváltást megtagadták, vagy a szerződő felek eddig egyezkedni nem tudtak az itozénkénti 10 kros megváltás mondassék ki in principio ; mégis csak az esetről-esetre és a körülmények és viszonyokhoz mért egyezkedési megváltás határoztatott el ujolag, oly formán, hogy a hol az hiábavaló kísérletezésnek bizonyulna, ott (Esp. gyül. jkv. 1893. 47 p.) hatóságilag intézkcdtessék. Jövő gyűlés helyéül Gyönk tűzetvén ki és a gyűlési jegyzőkönyv hitelesítésével Wiesner és Graf lelkészek, valamint Gyalog igazgatótanár bízatván meg, a gyűlés az elnökség frenetikus éltetésével véget ért. —ch —r. A VI. szab. kir. vár. esperesség augusztus hó 14-én tartotta ez idei rendes közgyűlését Bánó József felügyelő, országgyűlési képviselő és Sztehlo János főesperes kettős elnöklete alatt. — A gyűlést megelőző napon értekezlet tartatott, melyen a fontosabb tárgyak előkészítettek, s 14-én reggel gyámintézeti istentisztelet tartatott, mely alkalommal Homola István az oltári functiót magyar nyelven a szósz-íki beszédet Zsid. 13, 16 vse alapján Altmann Gusztáv kis-szebeni lelkész német nyelven végezte s az istentiszteletet ismét magyar nyelven imával és áldással Sztehlo János főesperes úr fejezte be. — Közbe a csecsei egyházi vegyes kar egy sikerült szép chórust énekelt. — Ezután