Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Vallástanítás a kath. nagygyűlésre (Bognár Endre)

Tizenkettedik évfolyam. 4. sz. Pozsony, 1894, évi Január 27-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. f A Előfizetési ár : Egész évre . . 12 kn. félévre . . . 6 „ negyedévre. . 3 „ l Egy szám ára: 24 flr. J JA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom s Viszhang a katholikusok nagyülésére. (Bognár Endre.) — Tanítók és papok. (Quidam.) — A kerületek felosztása. I. (—y.) — Belföld. — Vegyesek. Viszhang a katholikusok nagygyűlésére. A magyarországi római katholikusok f. év január 16-án Budapesten nagygyűlést tartottak, hogy tiltakozzanak a magyar kormány ismeretes egyházpolitikája ellen. A nagy sokadalomban, minőre példát a római katholikus egyház kilenczszázados múltja hazánkban felmutatni nem tud, Vaszary Kolos herczegprimásé volt az első szó. O adta elo az egyház tiltakozását. 0 fogalmazta meg ázon kívánalmat, hogy a katholikus egyház sem többet sem kevesebbet nem kiván, mint a mennyi szabadságot a protestánsoknak az 1790/91. évi 26. t.-czikk 3. pontjában a katholikusok adtak; de annyit a maguk számára is megkövetelnek. A főpap által elmondott tiltakozásnak szerkezete sokban hasonlít Pázmány Péter dialektikájához, csakhogy Vaszary Kolos mégis nem Pázmány, azzá sem lehetne, ha mindjárt akarna is. Mert e század korszelleme, akár miként állítsa is a primás a római katholikusok nevében, hogy ők „az előtt meg nem hajolnak" mint aféle Cherub a maga lángpallosával útját állaná. De hát mi is lehet az a kiváló szabadság, az a felemlegetett jog, mit a protestánsok az említett törvényben ezelőtt 100 esztendővel, nem is a római katholikusoktól, azoknak kegyéből — mert bizony akkor is voltak köztük, kik e törvény- ellen hangosan tiltakoztak — hanem kapták az országgyűléstől, melynek tagjai tudvalevőleg nemcsak római katholikusok, és az uralkodó igazságszeretetéből. — Mi lehet az a törvényben lefektetett jog, melylyel állítólag a római katholikusok eddig nem birtak, de most 100 esztendő után ugyanazt és ugyanannyit maguknak is megkövetelnek? Hát biz az se nem több, se nem kevesebb, minthogy : „Mindkét protestáns egyház békekötéseken alapuló és törvények által biztosított jogait, vallását e hazában szabadon gyakorolhatja. (1. pont.) Tarthatnak nyilvános istentiszteleteket. (2.) Az evangélikusokat megillető szabad vallásgyakorlatuk következtében vallásukkal ellenkező cselekvényre senki nem hajtható. (3.) A vallás dolgában csupán vallásuk felsőbbségeitől függjenek. (4.) Iskolákat szabadon állíthatnak. (5.) Katholikus papoknak és tanítóknak párbért nem fizetnek. (6.) Saját hitvallásuknak betegeit lelkészeik meglátogathatják. (7.) Közhivatalokat protestánsok is viselhetnek. (8.) Eskütételnél a kath. esküforma alól felmentetnek. (9.) Alapítványaik semmikép el ne vétessenek, ha netán elvétettek volna, azok tüstént visszaadassanak. (10.) Házassági ügyekben saját maguk által összeállított egyházi törvényszékeik ítélkezzenek. (11.) Az alapítványoknál a jelen birtokállapot vétessék fel zsinórmértékül. (12.) Senki ne merjen semmi római katholikust bármely módon édesgetni az evang. hitvallás elfogadására. (13.) E jogok csak Magyarország határain belül érvényesek. (14.) Vegyes házasságok csak római kath. lelkész előtt lesznek kötendők és e házasságból született gyermekek, ha az atya római katholikus, mind a római kath. vallást kövessék, ha pedig az anya római katholikus, atyjuk vallását csak a figyermekek követhetik. (15.) A vegyes házassági ügyek a római kath. szentszékre tartoznak. (16.) A római kath. ünuepeket megtartani nem kötelesek a protestánsok. (17.) Ez az a nagy jog, mit a primás oly előszeretettel emleget. Ez az az aranyszabadság, mit a római katholikusok a maguk számára is megkövetelnek. Ebből az alkalomból eszünkbe jut az evangyéliom (Luk. 16. 19—31.) s olybá tűnik fel előttünk a római katholikusok esete, mintha ott nem a koldus feküdnék elvettetve s kivánna megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak a gazdag asztaláról, hanem megfordítva a gazdag panaszolkodnék, ki bíborban és bársonyban öltözik és minden napon vigan lakik vala. Eszünkbe jut Aesopus, a nagy mesemondó.