Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Keressétek először Isten országát (Sass János)

Tizenkettedik évfolyam. 29. sz. Pozsony, 1894. évi Julins 21-én. EVANGELIKUS EGYHÁZ es ISKOLA. Előfizetési ár : Egész évre ... 12 kn. félévre ... 6 „ negyedévre . 3 „ Egy szám ára: 24 flr. fA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 14 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Keressétek először Isten országát. (Sass János). — Szerep csere. (Hurtay György). — Sziikséges-e az úgynevezett gyermekistentiszteletek meghonosítása ág. h. ev. ker. gyülekezeteinkben. (Rájter János). — Belföld. — Vegyesek. — Pályázatok. „Keressétek először Isten országát". Az emberben lakozó isteni szikrának egyik nyilatkozása az, miszerint lelkünk az ő működésének minden terén végetlenségre törekszik. Ez az erő a rugója az egyszerű természeti ember tudásvágyának, vagyonszerzési ösztönének és vallásosságának épugy, valamint ugyanezen tulajdonunkban van forrása azon körülménynek, miszerint akár a hatalomra való törekvés, vagy a dicsőség utáni vágy, akár a tudományszomj, a vagyonszerzés, vagy az élvezetek hajhászata mind olyan hatalmak az ember kebelében, melyek semmiféle korlátot, semmi törvényt nem ismernek, megnyugvásra soha nem vezetnek, sokat megnyerve még többet óhajtanak s a legtöbb esetben bukás örvényébe hajtják, ki szolgájukká szegődött. Ez az oka annak is, hogy minden eszmét, melyet az emberiség történetének egy-egy korszaka felszínre vet, rendesen végletekig vive torzalakká fejlesztünk. Igy változott a keresztény buzgóság tűzzel vassal hódító világhatalommá; a világ epikuri örömeinek megvetése sivár ascetismussá, a szeretet vallása minden emberi érzést levetkőzött nemtelen kegyetlenséggé. A század elején Francziaországban feléledt szabadság igy csapott át előbb féket vesztett rakonczátlanságba, utóbb a nagy Napoleon alatt mindent leigázó zsarnoki kényuralomba. Minden fölébredő eszménk, mig egyrészt az emberiség folytonos haladásának ujabb lökést ád, másrészt a természet és emberi élet örök törvényeinek bilincseit is igyekszik letördelni és ezzel önnön bukását idézi elő. Ez az embernek folyton megujuló tragédiája, melyet a történet minden korszakában minden eszménkkel végig játszunk. Pedig ez a végtelenség utáni vágy még egy másik czél felé is ösztönzi a halandót: végetlen boldogságra. Ugyanazon isteni erő, mely határtalan és a megnyugvás pontját nem ismerő pályára űz, egyszersmind a béke, megelégedés és boldogság vágyának kiolthatlan szomját gerjedezted kebelünkben. Boldogságra vagyunk teremtve, ezt érezzük lelkünk mélyében, és mégis bármely térre szánjuk erőinket, mindenütt a végtelenség beláthatlan pályája nyilik meg szemeink előtt. Nincs oly hatalom, melynél még nagyobbat nem óhajtanánk, nincs oly magasság, melyet elérve még magasabbra nem vágynánk, nincs a föld kerekségének annyi milliója, mely vagyon utáni törekvésünket kielégítené. - És még ha mindig elérhetnők legalább azt a közeli czélt, melyet pályafutásunk kezdetén magunk elé kitűztünk. De hányszor megtörténik, hogy a természet kíméletlen erői és az életviszonyok vak forgatagai az ember legbuzgóbb törekvéseit teljesen meghiúsítják. „Te számszerint tudod fejünk hajszálait s hogy boldogak legyünk, a létet ugy adod ! Ezernyi köny, nyomor mégis honnét van itt .... ! ? Uram, nem é'thetem a te akaratod !" mondja koszorús költőnk gyermeke sírján keseregve. De megadja e nagy kérdésre a megnyugtató választ is: „Nem gyógyíthat meg más, mint ki megsebhetett." Istenben találunk tehát törekvéseink harczán megnyugvást, szenvedéseink közt gyógyulást, jó és balsors közt minden időn boldogságot. Ki az ő törvényei szerint él, azok parancsa előtt fiúi tudattal, hitteljes örömmel meghajol, kötelességeit, mint ember, mint honfi és egyháztag lelkiismeretesen teljesiti, azt nyugodt lélekkel áldja meg az Atya a sorscsapásai közt, megmenti a kétségbeeséstől az ő törekvései végtelenségének tudatánál ; ugy hogy a halandó minden elért czélponton, mely a végtelenség uj mezejét nyitja meg szemei előtt, Isten mindenhatóságát imádva leborul s kebelében nem a kielégithetlen vágy elégedetlenségét, hanem kimagyarázhatlan, végetlen boldogságot érez. Boldogságra vagyunk teremtve s csak önmagunktól függ, hogy azt el is érjük. „A legmesszebb és legközelebb, legnagyobb és legparányibb alakban, egyenként és egyetemleg lehetetlen czélra sietést és