Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Beszterczebánya

Hallgasd meg buzgó esedezésünket, az Úr Jézus nevében kérünk ! Ámen. „Elvész a nép, mely tudomány nélkül való". — Ezen réges-régi szentírási szavakban foglalt örök igazság érzete gyűjtött most össze — igen tisztelt közönség ! e helyen bennünket. A beszterczebányai ág. h. ev. egyház e helyen (felhagyott temető), mely eddig a maga lakóival, halotti csendjével, némaságával az enyészetet, a halált oly hangosan hirdette, egy szerény hajlékot készül emelni, hogy abban a tudomány még hangosabban életet tanítson, örökkévalóságot prédikáljon. Régi az intézet, mely majd az itt emelendő épületben folytatni fogja életét; a legrégibb, legelső protestáns tanintézetek egyike szeretett hazánkban ez a beszterczebányai — bár jelenleg csak 4 osztályú, szerény evang. gymnasium, mely most itt keresi jövendő látható hajlékát. S mert oly régi, azért sok viszontagságon is ment keresztül, kivált azon szomorú idők kezdete óta, a mikor megszűnt tulajdona, édes gyermeke lenni magának az akkor összeségében protestáns vallású Beszterczebánya városának, s csak a nyomott, üldözött s ezért folyton kevesbedett evang. hívek pártfogoltjává lőn. Azonban beszéljenek erről néhány rövid szóban magok a történeti tények, mint azok városunk levéltárában följegy ezvéb. A beszterczebányai evang. gymnasium csaknem egykorú a reformáczióval, minden esetre pedig azon idővel, midőn a város összes lakossága csaknem kivétel nélkül protestánssá lőn, a mi az 1537. évre tehető, ekkor hivatván meg e tanintézet igazgatójává Siegler János, Luther és Melanchton növendéke. Tudta e város, hogy a kié az iskola, azé a jövő, s a milyen amaz, olyan lesz ez. A városi hatóság gondoskodása alatt ezen intézet nemsokára örvendetes virágzásnak indult. Már 1538-ban Révay két fiát Mihályt és Pált itt iskoláztatta. 1567-ben az intézet már azon fokra emeltetett, mely a mostani gymnasiumnak megfelel. Keletkezésétől 1605-ig 16 külföldi születésű tanár működött benne s a gymnasium a némethoni intézetek szakasztott mása volt ; külföldi tanulók is látogatták. 1605-ben Bocskay átvonulásakor épülete rommá tétetvén s tanítványai elszéledvén, hanyatlás állott be, de már 1625-ben az intézet új virágzásnak indult. Duchon János, császári babérkoszorús költő működése idejében a beszterczebányai gymnasium egyes tanítványai egyetemi tanulmányok nélkül is nyertek lelkészi vagy iskolai hivatalt. 1637-ben az eddig 6 osztályú iskola már 7 osztályúvá lett. Növendékei kitűntek a némethoni egyetemeken értekezéseik által. Az 1674. évi válságos időben a beszterczebányai gymnasium városi intézet örökre megszűnt lenni. Beszterczebányáról, hol a 16-ik század közepe óta — tehát mintegy 130 évig katholikus istentisztelet sem tartatott, mert nem is volt senki, a ki számára az tartandó lett volna, az evang. lelkészek száműzetésbe küldettek, Stürtzer Mátyás és Stetler Tamás igazgatók pedig Pozsonyba idéztettek, az iskola bezáratott, épülete lefoglaltatott. Tököli szabadító seregének köszönhette a prot. lakosság, hogy templomaival együtt visszakapta a lefoglalt iskolai épületeket s minden egyházi s iskolai jövedelmeit is. 1683-ban az intézet régi épületétől megfosztatván, magánházban helyeztetett el. 1688-ban máj. 27-én megjelent gróf Erdődy György, kir. biztos egy bizottság élén, megfosztotta egyházunkat az eddig használt két templomától, az evang. lelkészeknek és az evang. iskola igazgatójának megtiltotta, hogy a város falain belül lakjanak s az építendő ev. imaház és iskola számára a fürdői kapun (Baderthor) kivüli külvárost jelölte ki helyül. E külvárosban az ev. egyház az u. n. Lovcsányiféle telket, azt, a hol most a templom, paplak és a gymnasium áll, szerezte meg, leginkább önkénytes adakozásokból gyűjtött pénzösszegen. Az 1693-ban igazgatóul megválasztott Pilárik János és Burius János segédigazgató alatt az iskola nagy virágzásnak indult s 1699-ben bölcsészeti tanfolyammal is bírt. Azonban csakhamar, királyi leirat folytán be lett tiltva a bölcsészet előadása. Az intézet így tovább létezett s ugyanekkor oly jeles férfiú került ki belőle, a minő Bél Mátyás volt, nem sokkal későbben pedig a következő superintendensek növekedtek fel benne : Pilárik, Záborszky, Hruskovits éa Perlaky. 1709-ben az iskola élére egykori jeles növendéke, Bél Mátyás állíttatott, ki alatt a beszterczebányai evangelikus gymnasium nagy virágzásnak indult. A legfelsőbb osztálynak bölcsészeti, sőt theologiai tantárgyak is adattak elő, ezen osztály növendékei tógát viseltek és nyilvános prédikácziókat tartottak. Rákóczynak köszönheté az ev. egyház, hogy egy ideig az összes ev. egyházi és iskolai személyzet a város által fizettetett s az ev. iskola régi épületében volt elhelyezve. De már 1710-ben Bél a Lovcsányi-féle telken felépített faépületben volt kénytelen előadásait tartani. Elmenetele után az iskola egy ideig még 5 osztálylyal birt. Végre 1756-ban a helytartótanács e gymnasiumot c?ak a grammatikai osztályig engedte meg. Hiába folyamodott az ev. egyházközség Mária Terézia királynéhoz, hivatkozva arra, hogy Beszterczebánya lakosságának 4/

5-öd része protestáns, az evang. iskola a jezsuita rendnek, az ev. iskola halálos ellenségének felfüggesztéseig grammatikai osztályokra megszorítva maradt. II. Lipót trónraléptével 1790-ben a tanügyben a felekezetiség elve juttatván ismét uralomra, az időközben Beszterczebányán az ev. intézet ellensúlyozására felépített katholikus, azonban egy ideig épen ekkor felekezetiség nélküli állami jelleggel birt gymnasium újból katholikus jellegűvé válván, ennek egyik tanára, Lovich Adám — a későbbi superintendens — mint protestáns eltávolíttatott s 1791-ben az ev. gymnasium igazgatójává választatott. Lovich az iskolát újjá szervezte. 1798-ban a fából épített iskola összeroskadással fenyegetvén lerontatott s beszterczebányai ev. egyház körében gyűjtött pénz és ingyen munka segítségével szilárd anyagból felépíttetett s a paplakkal összeköttetett, úgy a mint az most áll. E század elején gymnasiumunk egy ideig a bányai ev. egyházkerületé volt 5 osztálylyal és 4 tanárral, de a