Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Csernyei papválasztás

212 pénzdevalválás szegény korszaka véget vetett a keriiieti segélyezésnek, az osztályok száma háromra, a tanároké kettőre leszállíttatott. 1858-ban ismét 5 osztályúvá lett s maradt 1881. évig. 1881-ben az akkor vajúdott legújabb középiskolai törvény hatása alatt egyházunk az 5-ik osztályt beszün­tette s azóta iskolánk, mint négy osztályú algymnasium létezik a törvény szabta tanári számmal, t. i. 5 tanárral, a vallástan, ének, torna és rajz tanárain kívül. Igen tisztelt ünneplő közönség ! E sokat hányatott régi ev. gymnasium, Beszterczebánya város és vidékének ezen évszázadokon át volt egyetlen felsőbb tanintézete és legfőbb társadalmi tényezője számára épül e hajlék, mely­nek alapkövét itt elhelyezve szemléljük. Hadd ápolja benne s terjeszsze továbbra is híven ezen becsületes és kipróbált szolga a tiszta, evangyéiiomszerű hitéletet, az önzetlen hazaszeretettől el nem választható protestáns tudományosságot. Igenis, tisztelt közönség! Protestáns tudományos­ságot! mert ez hitfelekezeti tanintézet lészen továbbra is. Azon hitfelekezeté, mely bár távolról sem úgy vélekedik, mintha a tudomány nem volna közös kincse az emberiség­nek minden valláskülönbség nélkül, de mégis, valamint készséggel vallja ama apostoli szót: „Nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát" — úgy nem szégyenli állhatato­san vallani Krisztus egyik nagy apostolának azon szavát sem: „Más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus" ; — azon hitfelekezeté, mely ezen alapkőhöz : a Krisztus szelleméhez ragaszkodik, s egyedül arra épít minden tekintetben ; azon hitfelekezeté, melynek — mint a testnek — vannak ugyan megcsontosodott részei, mint minden társaságnak megálla­pított szabályai, meghatározott elvei, hitczikkei, vagy — hogy az épen napjainkban oly gyakran emlegetett kifeje­zéssel éljek, dogmái; ámde ezek között egyike a legfőbbek­nek : a szabad, s emberi tekintély által nem korlátozható vizsgálódás még a hit terén is, kifejezve ama Krisztusi szavakban: „Tudakozzátok az írásokat" — sa másikban: „a betű öl, a lélek elevenít", s egyik nagy apostolának ama szavában: „Mindeneket megpróbáljatok, s a mi jobb, meg­tartsátok"; azon hitfelekezeté, melynek egyik vezérelve lévén ugyancsak a Krisztus szava: „Adjátok meg a mi a császáré a császárnak, és a mi Istené az Istennek" — és „Minden lélek a felső hatalmasságnak engedelmes legyen" — mindenkor nem csak összeegyeztetni tudja és kész hit­beli, vallási kötelességeit polgári tartozásaival, az állam rendjével és törvényeivel, de sőt ezeket megszenteli, s igazi kenetet ad nekik amazok által s el tudja találni, mikor áll a szó : „Inkább illik engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek"; —azon hitfelekezeté, mely a maga nézeteit, elveit, hitczikkeit, vagy ha úgy tetszik — dog­máit helyesebbeknek, jobbaknak tartja ugyan más felekeze­tek tanításánál, de nem cselekszi azt amaz evnngyéliomi farizeus önhitt kevélységével, mely lenéz, elitéi másokat, nem zár ki másokat a tökéletességből, az üdvből, nem csalhatatlankodik, hanem egyik fődogmájaként alázatosság­ban ugyanazon nagy apostollal vallja: „Nemhogy immár elértem volna a czélt, avagy hogy immár tökéletes volnék, hanem igyekezem, hogy ha elértem-é, melynek okáért is megfosztottam a Krisztus Jézustól". Tisztelt közönség ! Ez az a protestáns tudományosság, melyre hivatkozni bátorkodtam. Tiszta erkölcsi hit- és sze­retetteljes életben való folytonos előretörekvés, haladás, szabad lelkiismeret az „írások szabad tudakozása' 1 mel­lett ; szabad- és emberi tekintély által — még ha az dogmákra hivatkoznék is — nem korlátolható haladás az ismeretek, tudományok, emberi törvények mezején a Krisz­tus szellemében, azaz : építve az emberiség közboldogsá­gának, üdvének magasztos épületét csak is és kizárólag azon fundamentomra, mely egyszer vettetett, melyen kivül más nem vethető, mely a Jézus Krisztus. És, igen tisztelt közönség ! midőn ezen gyenge emberi szavam a mindenható Isten áldását kéri ez alapjára a rajta emelendő épületnek, midőn mindnyájan esdünk 0 Szent Felségének, engedné meg : miszerint rajta sokáig, igen sokáig, biztosan s rendületlenül nyugodhassék a hit és tudomány csarnoka, a beszterczebányai ág. h. ev. gymnasium; midőn Isten áldását kérjük mindnyájunkra, a többi hitfelekezetekkel való testvéries viszonyra, s tan­intézetünknek az övéikkel való nemes versenyre, áldást szeretett magyar hazánkra s koronás királyára, áldást az összes keresztyén egyházra: ugyanakkor azt hiszem, hogy be nem fejezhetem,— s be nem fejezhetjük máskánt s meg­felelőbb módon ezen áldáskivánatainkat, mint eme szívből fakadó fohászszal: Isten, kegyelmes menyei Atyánkiadjad, kérünk min­den igazságra vezérlő Szent Lelked ereje által, hogy valamig az ezen látható alapkőre épített tanintézet fenálland : legyen az abban hirdetendő tudomány és bölcseség éltető gyökere, alapja a Te szent Fiad tiszta tudománya, legyen annak láthatatlan, de ereje eredményeiben hatalmasan nyilvánuló s mindennél szilárdabb talpköve az 0 szelleme, mert más fundamentomot senki sem vethet azonkívül, a mely egyszer vettetett, a mely a Jézus Krisztus 1 Amen. MiJcler Sámuel, lelkész. A csernyei papválasztás ügye. Nem annyira érdekes s nem is annyira jellemző, mint inkább elrémítő dolog az, a mi most a csernyei ág. hitv. ev. egyház kebelében tör­ténik. Egy község, a mely már abban a stádiumban volt, hogy csaknem teljesen magyarnak lehetett nevezni, ügyet sem fordítva múltjára s jelenére : nyíltan kezdi hangoztatni Hurbánnak ilyenformán módosított jelszavát : „Ezután lutheránusok és tótok leszünk!" Egy félszázad nehéz munkájának eredményét így egy csapással megsemmisíteni, nem borzasztó-e ez? Nagyon igaz a nyilatkozat, a melyet a felvidéken papot kereső csernyei négy egyháztag kijelentett, hogy nekik nem tetszik az, hogy őket teljesen meg akarják magyarosítani s hogy iskoláikba behozták kizárólag a magyar nyelvet! De nem igaz az, hogy ők, az a négy előkelő egyháztag (?), az egész gyülekezet megbízásából jöttek. Lehet-e küldöttségnek tekinteni azokat, a kik csak a saját egyéni akaratukból, sőt a többség akarata ellenére, gyülekezeti közgyűlés hatá­rozatán kivül, indulnak el papot nézni, saját szájuk ize szerint valót; fennen hangoztatván, hogy saját kerületük­ben nem találnak az ő igényeiknek megfelelő lelkészt. Nem ám ! Olyanokat semmi esetre sem, kik az ő hazafiatlan törekvéseiket elősegítenék avagy támogatnák. S lehet-e általános hangulatnak tekinteni azt, a melyet

Next

/
Thumbnails
Contents