Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - Csernyei papválasztás

212 pénzdevalválás szegény korszaka véget vetett a keriiieti segélyezésnek, az osztályok száma háromra, a tanároké kettőre leszállíttatott. 1858-ban ismét 5 osztályúvá lett s maradt 1881. évig. 1881-ben az akkor vajúdott legújabb középiskolai törvény hatása alatt egyházunk az 5-ik osztályt beszüntette s azóta iskolánk, mint négy osztályú algymnasium létezik a törvény szabta tanári számmal, t. i. 5 tanárral, a vallástan, ének, torna és rajz tanárain kívül. Igen tisztelt ünneplő közönség ! E sokat hányatott régi ev. gymnasium, Beszterczebánya város és vidékének ezen évszázadokon át volt egyetlen felsőbb tanintézete és legfőbb társadalmi tényezője számára épül e hajlék, melynek alapkövét itt elhelyezve szemléljük. Hadd ápolja benne s terjeszsze továbbra is híven ezen becsületes és kipróbált szolga a tiszta, evangyéiiomszerű hitéletet, az önzetlen hazaszeretettől el nem választható protestáns tudományosságot. Igenis, tisztelt közönség! Protestáns tudományosságot! mert ez hitfelekezeti tanintézet lészen továbbra is. Azon hitfelekezeté, mely bár távolról sem úgy vélekedik, mintha a tudomány nem volna közös kincse az emberiségnek minden valláskülönbség nélkül, de mégis, valamint készséggel vallja ama apostoli szót: „Nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát" — úgy nem szégyenli állhatatosan vallani Krisztus egyik nagy apostolának azon szavát sem: „Más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus" ; — azon hitfelekezeté, mely ezen alapkőhöz : a Krisztus szelleméhez ragaszkodik, s egyedül arra épít minden tekintetben ; azon hitfelekezeté, melynek — mint a testnek — vannak ugyan megcsontosodott részei, mint minden társaságnak megállapított szabályai, meghatározott elvei, hitczikkei, vagy — hogy az épen napjainkban oly gyakran emlegetett kifejezéssel éljek, dogmái; ámde ezek között egyike a legfőbbeknek : a szabad, s emberi tekintély által nem korlátozható vizsgálódás még a hit terén is, kifejezve ama Krisztusi szavakban: „Tudakozzátok az írásokat" — sa másikban: „a betű öl, a lélek elevenít", s egyik nagy apostolának ama szavában: „Mindeneket megpróbáljatok, s a mi jobb, megtartsátok"; azon hitfelekezeté, melynek egyik vezérelve lévén ugyancsak a Krisztus szava: „Adjátok meg a mi a császáré a császárnak, és a mi Istené az Istennek" — és „Minden lélek a felső hatalmasságnak engedelmes legyen" — mindenkor nem csak összeegyeztetni tudja és kész hitbeli, vallási kötelességeit polgári tartozásaival, az állam rendjével és törvényeivel, de sőt ezeket megszenteli, s igazi kenetet ad nekik amazok által s el tudja találni, mikor áll a szó : „Inkább illik engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek"; —azon hitfelekezeté, mely a maga nézeteit, elveit, hitczikkeit, vagy ha úgy tetszik — dogmáit helyesebbeknek, jobbaknak tartja ugyan más felekezetek tanításánál, de nem cselekszi azt amaz evnngyéliomi farizeus önhitt kevélységével, mely lenéz, elitéi másokat, nem zár ki másokat a tökéletességből, az üdvből, nem csalhatatlankodik, hanem egyik fődogmájaként alázatosságban ugyanazon nagy apostollal vallja: „Nemhogy immár elértem volna a czélt, avagy hogy immár tökéletes volnék, hanem igyekezem, hogy ha elértem-é, melynek okáért is megfosztottam a Krisztus Jézustól". Tisztelt közönség ! Ez az a protestáns tudományosság, melyre hivatkozni bátorkodtam. Tiszta erkölcsi hit- és szeretetteljes életben való folytonos előretörekvés, haladás, szabad lelkiismeret az „írások szabad tudakozása'

1 mellett ; szabad- és emberi tekintély által — még ha az dogmákra hivatkoznék is — nem korlátolható haladás az ismeretek, tudományok, emberi törvények mezején a Krisztus szellemében, azaz : építve az emberiség közboldogságának, üdvének magasztos épületét csak is és kizárólag azon fundamentomra, mely egyszer vettetett, melyen kivül más nem vethető, mely a Jézus Krisztus. És, igen tisztelt közönség ! midőn ezen gyenge emberi szavam a mindenható Isten áldását kéri ez alapjára a rajta emelendő épületnek, midőn mindnyájan esdünk 0 Szent Felségének, engedné meg : miszerint rajta sokáig, igen sokáig, biztosan s rendületlenül nyugodhassék a hit és tudomány csarnoka, a beszterczebányai ág. h. ev. gymnasium; midőn Isten áldását kérjük mindnyájunkra, a többi hitfelekezetekkel való testvéries viszonyra, s tanintézetünknek az övéikkel való nemes versenyre, áldást szeretett magyar hazánkra s koronás királyára, áldást az összes keresztyén egyházra: ugyanakkor azt hiszem, hogy be nem fejezhetem,— s be nem fejezhetjük máskánt s megfelelőbb módon ezen áldáskivánatainkat, mint eme szívből fakadó fohászszal: Isten, kegyelmes menyei Atyánkiadjad, kérünk minden igazságra vezérlő Szent Lelked ereje által, hogy valamig az ezen látható alapkőre épített tanintézet fenálland : legyen az abban hirdetendő tudomány és bölcseség éltető gyökere, alapja a Te szent Fiad tiszta tudománya, legyen annak láthatatlan, de ereje eredményeiben hatalmasan nyilvánuló s mindennél szilárdabb talpköve az 0 szelleme, mert más fundamentomot senki sem vethet azonkívül, a mely egyszer vettetett, a mely a Jézus Krisztus 1 Amen. MiJcler Sámuel, lelkész. A csernyei papválasztás ügye. Nem annyira érdekes s nem is annyira jellemző, mint inkább elrémítő dolog az, a mi most a csernyei ág. hitv. ev. egyház kebelében történik. Egy község, a mely már abban a stádiumban volt, hogy csaknem teljesen magyarnak lehetett nevezni, ügyet sem fordítva múltjára s jelenére : nyíltan kezdi hangoztatni Hurbánnak ilyenformán módosított jelszavát : „Ezután lutheránusok és tótok leszünk!" Egy félszázad nehéz munkájának eredményét így egy csapással megsemmisíteni, nem borzasztó-e ez? Nagyon igaz a nyilatkozat, a melyet a felvidéken papot kereső csernyei négy egyháztag kijelentett, hogy nekik nem tetszik az, hogy őket teljesen meg akarják magyarosítani s hogy iskoláikba behozták kizárólag a magyar nyelvet! De nem igaz az, hogy ők, az a négy előkelő egyháztag (?), az egész gyülekezet megbízásából jöttek. Lehet-e küldöttségnek tekinteni azokat, a kik csak a saját egyéni akaratukból, sőt a többség akarata ellenére, gyülekezeti közgyűlés határozatán kivül, indulnak el papot nézni, saját szájuk ize szerint valót; fennen hangoztatván, hogy saját kerületükben nem találnak az ő igényeiknek megfelelő lelkészt. Nem ám ! Olyanokat semmi esetre sem, kik az ő hazafiatlan törekvéseiket elősegítenék avagy támogatnák. S lehet-e általános hangulatnak tekinteni azt, a melyet