Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Irodalom - A világosság czímű ev. napi lap 1996 évi augusztusi számából

205 ajánlotta és a hivatolt nagykéri s geresdi szerződéseket jegyzőkönyvében melléklet gyanánt felvette. Az előadott szempontok voltak döntők arra nézve, hogy az albizottság az ev. ref. egyházzal a testvéri viszony fentartására utasítást szedjen paragrafusokba, melyek a nagvkéri s illetve geresdi szerződéseknek és az ujabb országos törvények idevágó szakaszainak, lehet mondani, szószerinti másolatai. Az államhatalom segélyének és eljárásának igénybe vételéről szól a zsinati törvény 6. 7. 8. és 440-§-a Általánosan elmondják ezen szakaszok, hogy mily esetekben, ki által s melyik állami közegnél veendő igénybe az államhatalom segélye s eljárása; de nem jelelik meg közelebbről a módot, mely mellett ezen segély és eljárás igénybe vehető ; nem jelelik meg az eljárást, melynek előbb az egyház körén belül kell foganatositva lennie, mielőtt az egyház segélyt és eljárást a maga körén kivül keresne. A kérdés sokszor odiosus, de mindig kényes és fontos. Érinti az egyház autonómiáját, a lelkészek és tanítóknak, az egyháznak és hiveinek anyagi, erkölcsi érdekeit. Ezen érdeknek óvatos figyelembe vételével készült az albizottsági javaslat, az utasítás az állam hatalom segélyének és eljárásának igénybe vétele tárgyában ! Az egyházközségek anyásitása — affiliálása s exfiliálása körül követendő eljárás szabályozásánál egyházi rendszerünk igen fukar volt az intézkedésekben. Ennek folyományakép aztán a hány eset előfordult, a hány esperesség volt, annyiféle eljárást láttunk. És az egyházkerület sok esetben volt kénytelen visszaadni az ügyeket ujabb ellátás, jobb előkészítés végett. Erre való tekintettel, de tekintettel a zsinati törvények 28. és 329. §-aira, melyek szerint, az anyásításnál, ex- és affiliálásnál keletkezhető vitás kérdések közigazgatási uton az egyházmegyei, egyházkerületi, az egyetemes gyűlés elé, törvénykezési uton az egyházi bíróságok elé kerülhetnek, okvetlenül szükséges az egyházhivek, az egyházközségek elválásának, elválasztásának, egyesülésének, egyesítésének ügyét, s módozatait részletesebben szabályozni, hogy az eljáró hatóságoknak kezében biztos vezérfonál legyen, melynek alapján határozhassanak, Ítélkezhessenek. Ezen „utasítás" szabványai egyébiránt részint a dunáninneni, részint a tiszai rendezetből vétettek. Fentebb említettem, hogy az albizottság kebelében kérdés támadt, mely eddig eldöntve nincs, váljon munkálatába felveheti-e javaslatul a lelkipásztorokról szóló szabványokat. (Emlékezetből irom a következőket, tévedés nincs kizárva). Az albizottság kérdést intézett a rendkivüli kerületi közgyűléshez, vájjon ezen kérdést nem kellene-e az egyetemes gyűlés által rendeztetni. Az egyházkerület viszont ily kérdést akart intéztetni az egyetemes gyűléshez: A kérdés ez utóbbi helyen elmaradt ; válasz sem adathatott. Egyéni nézetem, hogy jól van éz igy; egyéni nézetem, rendezze ez ügyet maga az egyházkerület. Az egyházkerület legjobban tudja a maga, egyházközsége, s egyházhivei lelki szükségeit. Az egyházkerületek közt kisebb-nagyobb eltérés van az ünnepek megtartására, az isteni tiszteletek módjára, szertartások külsőségeire, anyakönyvek nyelvére stbire nézve. Nehéz lenne e különféleségeket egységesíteni, vagy oly általánosságokban kellene mozogni, melyek mellett minden kerületnek ide vágó külön rendszabályokat kellene hoznia. Azután az egyházkerület a maga alkotta utasításait szükség adtán könnyebben is módosíthatja, egyetemes határozat módosítása sokkal nehezebben megy. A zsinati törvények és az albizottságnak máielfogadott javaslatai semmit se, vagy édes keveset szólnak a segédlelkészeknek, helyettes lelkészeknek alkalmazásáról, jogairól, hatásköréről, semmit se, vagy édes keveset foglalnak magukban a lelkészek lelkipásztori parocliiális jogairól, kötelmeiről, a lelkipásztor teendőinek tág mezejét a zsinati törvénynek 63 §-a öt-hat sorban jeleli meg! A dolgot részletesebben szabályozni mindenesetre kell. És ha a kidolgozandó szabályzatok ily szakaszokkal megbőviilnek, akkor e szabályrendeletekben a zsinati törvények kapcsán oly biztos útmutatót fogunk birni, melynek fonalán mindenki megtanulhatja a maga leczkéjét, az egyházhivek megtudhatják, mit várhatnak méltányosan az egyháztól, az egyház tisztviselőitől, különösen az egyházi belhivatalnoktól, és viszont ezek és az egyház is megtudhatják, mit várhatnak jogosan az egyházhivektől, az egyház községektől. Isten koronázza sikerrel a szabályozás munkáját Dunántul és mindenütt, hogy az egyházban mindenek ékesen a jól renddel folyjanak. Kund Samu. fáüii, A „Világosság" czímű evangelikus napilap 1996. évi augusztusi számából. (Vége.) Most az előadói székbe lépett Dr. Zsolnay, szarvasi lelkész, hogy a száz év előtti zsinatról felolvasást tartson. Mivel a felolvasás úgyis külön füzetben lát napvilágot, itt csak a főbb eszmék közlésére szorítkozom. Felolvasó vázolja előbb a zsinat létrejöttének nehézségeit. Ezen nehézség két oldalról támasztatott : azok részéről, kik a rendes egyházi adózás behozatalától féltek, (mert még mindig voltak a nemesi korból való szűzvállas egyének, kik az egyház fentartásához eddig nem járultak); és a tót nemzetiségiek részéről, a kik az egyetemes egyház megerősödésétől tót aspiráczióikat féltették (kétkedő mosoly). A régi dunáninneni egyházkerület jegyzőkönyvei ennek világos tanúbizonyságai, melyek még tót nyelven Írattak, (meglepetés.) Ezen két ellentétes irányzat daczára a zsinat megtartása sikerült és pedig épen az utóbbi irány leküzdése vágyából. De a zsinat azon kánonai, melyek a régmúlthoz képest haladást képeztek, évek