Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Zsinati törvények életbeléptetése Dunántúl

közt; mert az egyéniség elve által megbatározott lelkész tudja azt, hogy a vallás is, mint a mely a .személyiséget, az egyéniséget kell, hogy áthassa az életben is mindég egyéniesül s így szükségszeruleg mindég összeforr a nemzeti szellemmel is; hazánkban annyival is inkább, mivel a magyar nemzeti génius éppen vallási téren is a történet tanúbizonysága szerint — az igaz tolerantia, az egyéni szabadság és szellemi szabadulásnak szellemeként érvényesült. De bármily biztató mind ezek alapján evang. egyházunk jövője hazánkban : tény az, hogy éppen ezen feladat, mely nevezetesen lelkészeinknek jutott nehéz, fölötte nehéz. — Korunk materialistikus iránya és a lelkészi karban is mindinkább érvényesülő azon felfogás, hogy állásukat nem az Isten által való hivatás, hanem az emberektől nyert hivatal szempontja alá helyezik s így oly könnyen megnyugodnak a kényelmes traditio és törvényszerűség párnáin, ezek azon veszélyes ellenségek, a melyek akadémiánkból kilépő és a gyakorlati élet terére lépő theologusokat fogadják s nem egyet, a kiknek személyiségéhez jogosult remények fűződtek, éppen a szent munka terén elejtenek. Az isteni kegyelem azonban gondoskodott arról, hogy azok is, kik akadémiánkat elhagyják lelkesítő szó helyett magában az életben találjanak indító példákat arra, hogy mikép kell a gyakorlatban a felállított eszményt megközelíteni; feltámaszt egyházunkban is kiemelkedő férfiakat, a kik igazán ezen isteni szeretet szellemének szolgálatában megszentelt személyiségük teljes odaadásával hirdetik Istennek igéjét; kik kit és mitsem kicsinyelnek, kik híveik egyéniségével, minden ügyeivel szeretettel foglalkoznak, kik egyházukat igazán szeretve annak is minden ügyét, egyéniségével adott minden czéljait — időt, munkát nem kiméivé feláldozólag fejlesztik s előmozdítják; kik személyiségük által hódítanak az [egyház számára, s kik mint valódi lelki atyák a gyülekezet sziik körén túl — az egyházegyetemnek válnak feltétlen szeretet és tisztelet által környezett jatriarchai alakjaivá. Egyetemes egyházunk ily kiemelkedő férfiúira tekintsenek Önök, kedves pályatársaim, midőn kilépnek az élet küzdő terére s a üizdelemben el-el csüggednek! Ok azon prophéták, a kiket az isteni kegyelem nékünk, egyházunknak is támaszt minden egyes korszakban; s kiknek isteni küldetése éppen abban érvényesül, hogy általuk, személyiségük által azon éltető forrásra utaltatunk, a melyből ők is merítettek életet, erőt hivatásuk betöltésére. — Istenhez, Istennek Jézus Krisztusban megnyilatkozó üdvözítő erejéhez folyamodjunk minden időben esdő imánkkal ! S ha az ima szárnyain felemelkedtünk a természet és történet, külső életkörülményeink és belső elhivatottságunk Urához : űgy az isteni szellem erejében győzedelmeskedünk minden nehézségek, minden bajok fölött; mert önmagunkban újra meg újra felleljük azon isteni czélgondolatot, mely hivatásunkkal, személyiségünkkel összeforrasztja s így személyiséglinket a végesség és mulandóság köréből kiemeli, felemeli Isten országának szerves egészébe. Ha ezen most letűnő tanév, a melynek végső órájában - a halálnak kérlelhetlen szava oly hathatósan hirdeté minden emberi ero végességét, személyi belső értékünk végtelenségének kutatására, s tellelésere indít; s ha az indítás következtében Önök, kedves pályatársaim — akár kilépve a gyakorlati élet terére, akár visszatérve akadémiánk csarnokaiba — személyiségükkel egybeforrott isteni hivatásuk tudatára felemelkednek: úgy e tanév nem volt a mulandóság éve! Lelkükben egy végtelen kincset őriznek; személyiségüket egy isteni erő hatja át; birják lelkükben, életükben azon emléket, a melyet akadémiánk búcsúzó hallgatóinak kiván és kivánt nyújtani ! Ez emlékben birjuk további közösségünk zálogát ! Adja Isten, hogy ily értelemben áldott legyen ez év mindnyájunkra nézve, s általunk szeretett egyházunkra, magyar hazánkra nézve ! Ez áldás kivánásával búcsúzunk s zárjuk be ezennel az 1893/94. tanévet ! : A zsinati törvényeknek életbeléptetésére vonatkozó intézkedések a dunántuli egyházkerületben. Érdemleges határozata ezen egyházkerületnek a zsinati törvények életbeléptetésére vonatkozó intézkedésekről tulajdonképen kettő van. Az egyik az 1893. évi közgyűlésről felvett jegyzőkönyv 115. pontjában, a másik 123. pontjában foglaltatik. Az első ekkép hangzik : „az egyházkerület az egyházi rendszernek mindazon intézkedéseit, melyek a zsinati törvényekkel ellenkezésben nincsenek, egyelőre átmeneti intézkedésül mind addig érvényben tartja, mig nem ezen intézkedések szabályrendeletek által pótolva leendenek." A második ekkép szól: „A zsinati törvények végrehajtására a kerületi gyűlés bizottságot küld ki .... a bizottság a kerületi elnökség elnöklete alatt végzi működését, kidolgozza a kerületre vonatkozó szabályrendeletet .... minta gyanánt az egyházmegyék és községek részére is készít normativumnak tekintendő szabályrendeletet, s végre eljárásáról, ejtett intézkedéseiről a jövő évi kerületi gyűlés elé kimerítő jelentést terjeszt be." Elvileg kimondotta tehát, az egyházkerület azt, hogy eddigi egyházi rendszerét, de az egész, teljes rendszert a zsinati törvényeknek megfelelően átdolgozni kivánja, kihagyni abból mindazt, mi a zsinati törvényekben foglaltatik, módositani mindazt, mi a zsinati törvényekkel ellenkezésben van, szabályokba foglalni mindazt is, mi a rendszerben a zsinati törvényekkel ellenkezésben nincs. Elvileg kimondotta tehát, hogy szabályozni kivánja az egyes tisztviselők hatáskörét, utasításokkal ellátni őket, utasításokkal ellátni névszerint a lelkészeket a lelkipásztorkodás gyakorlására is. (Egyházi Kendszer 154 s következő §§).