Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Belföld - A bács-szerémi esperességből

18í> s eltekintve attól, hogy lemondásaik megrovással vétettek tudomásul s leveleik további eljárás végett az egyetemes gyűlésnek adattak ki, kvalifikálhatlan eljárásuk döntó' befolyással volt arra, hogy az alkotmányozó bizottságnak az arányosításra vonatkozó s kezdetben, lehet mondani, általános visszatetszést keltó' javaslata — mint a körülmények által indokolt — később mégis nagy többséggel elfogadtatott. A jelentések meghallgatása után Zsilinszky Mihály, mint alkotmányozó bizottság elnöke, benyújtotta a bizottságnak az egyházkerületek arányosítására vonatkozó javaslatát, melynek szorosan az arányosításra vonatkozó 9 §-ba összefoglalt tartalma a következő : A dunáninneni kerület kötelékében megmaradnak a inosonyi, pozsonyvárosi s megyei, nyitrai s trencséni egyházmegyék, hozzá csatoltatika bányai kerületből a barsi, honti és nógrádi egyházmegye s a dunántúliból a fehér-komáromi egyházmegye Komárom városával együtt. A dunáninneni kerületből kikebeleztetik és a tiszai kerülethez csatoltatik az árvái és liptói esperesség, ez utóbbi azon hozzáadással, hogy mig az ez időszerinti püspök ott lakik, Verbicza Szt.-Miklós a dunáninneni kerület kötelékében marad a pozsonyvárosi esperességhez beosztva. Turócz a dunáninneni kerületből kikebeleztetve a bányai kerülethez csatoltatik az ezen kerület kötelékében megmaradt szomszédos Zólyommal együtt. Egyebekben a kerületek érintetlen maradnak. Az arányosítással járó egyébb viszonyok rendezéséről szóló szakaszokat a bizottság az egyetemes bizottság szövegezésében fogadta el s terjesztette elő. A bizottsági javaslat előterjesztése után, Győry Elek előadó alapos, a kérdést minden oldalról megvilágító beszéde után megindult a 6 órán át tartó, elejétől végig higgadt s komoly mederben folyó szenvedélymentes általános vita. Elvül kimondatván, hogy a zsinat az esperességek szétdarabolásába nem megy bele, a vita kiválóan azon kérdések körül forgott: megmaradjon-e a Dunáninnen eddigi állapotában s csak ujabb esperességek hozzáadásával törekedjünk ellensúlyozni az ottani esperességek többségében folyó aknamunkát, vagy pedig ezek az egyházmegyék a bizottság által javasolt módon meglegyenek osztva? Az első terv mellett szólt az, hogy keresztülvitele kevesebb rázkódással jár, ellene szólt azoknak aggodalma, kik a felvidéki — főkép a csatolandó — egyházmegyék nemzetiségi viszonyait ismerve, csupán uj egyházmegyék csatolásával nem látták a czélt — a magyar érzelmű esperességek túlsúlyának biztosításával a zavartalan közigazgatást — biztosítva. A bizottság javaslata mellett felhozatott, hogy meg lesz törve az az erős szövetkezet, mely már évek s évtizedek óta annyi bajt okozott az egyházban, ellene az, hogy szétviszszük a tüzet három kerületbe, hogy megszaggatjuk a százados kötelékeket csak igen kétes valószínűségért s ujabb fegyvert adunk az izgatók kezébe, hogy megtépjük a kerületek egységét s ez által a közigazgatást ne hezítjük meg. A tárgyalás folyamán minden képzelhető kombináczió kimeríttetett s végre is szavazás döntötte el a kérdést, melynél a bizottság javaslata meglehetős többséggel általánosságban elfogadtatott. A nagy, messzeható elv — a kerületek részbeni fel. darabolása és uj beosztása — ki lévén mondva, a 9-diki ülés tárgyát képező részletes tárgyalás gyorsan és simán folyt le. Nagyobb vitát csak Fehér-Komárom, Turócz és Zólyom sorsa keltett, de végre is az elsőnek Dunáninnen részére áldozatul kellett esni azon módositás kedvéért, Liptóból necsak Verbicza Szentmiklós maradjon a dunáninneni kerületnél az ez időszerinti püspök ott laktáig, hanem az egész liptói esperesség, Turócz pedig — a megmaradó Zólyommal együtt — igen kelletlen ajándékképen a bányaihoz csatoltatott. Az egyetemes bizottság által készített törvényjavaslat letárgyalása után napirendre tétetett az egyetemes gyámintézet, melyet Perlaky Elek előadó ismertetése és indokolása után eddigi szervezetében továbbra is fentartandónak ismert el a zsint, s czéljául oly egyházi czéloknak önkéntes adakozás utján való istápolása tüzetett ki, melyek a közalapból nem támogattatnak. Tehát megtartatott a gyámintézet charitativus jellege. Mint ilyen intézmény a az egyet, közgyűlés közvetlen felügyelete alatt áll, mely szervezeti szabályzatát megerősíti és működésében ellenőrzi. Harmadik, szintén Perlaky Elek előadó által beterjesztett és indokolt javaslat az egyetemes nyugdijin tézetre vonatkozott, melyre nézve a következő elvek állapíttattak meg: 1. A magyarországi ág. hitv. evang. egyház egyetemes nyugdij intézetet alapít s azt a zsinati törvény 305. §. d. pontja értelmében fentartja. 2. Ezen nyugdíjintézet a rendes lelkészeknek, önálló vallástanitóknak és énekvezéreknek (kántoroknak) továbbá: a theologiai és önálló vallástanároknak munkaképtelenné válások esetére nyugdíjat, elhaltuk után pedig özvegyeik és árváik részére ellátási díjat biztosít. 3. A nyugdíjintézet fentartásához a közegyház, a fentartó testületek és az érdekelt tisztviselők szabályrendeletileg megállapítandó arányban kötelesek hozzájárulni. 4. Ezen nyugdíjintézet berendezésére, kezelésére és felügyelésére nézve, úgyszintén a felvételre és nyugdíjaztatásra vonatkozó részletes intézkedéseket az egyetemes közgyűlés szintén szabályrendeletileg állapítja meg. 5. Ezen nyugdíjintézet 1897. január hó 1. napján lép életbe. Ezen fontos törvények meghozatalával bezárul a zsinati törvényhozásnak működése. — Adja a kegyelem Ura, hogy e nagyfontosságú és mélyreható törvények hazai evang. szentegyházunk felvirágzására szolgáljanak. A bács-szerémi esperességből. Azon panaszok, melyek a legutóbbi, május hó 16-án tartott esperességi gyülésünk alkalmával úgy egész nyíltan e gyűlésen magán, mint azon kivül felhangzottak, késztetnek ezúttal e sorok Írására. Kezdem a legfontosabbal. — A zsinati törvények értelmében egyházmegyénk a filiák- és fiókegyházaknak az anyaegyházakhoz való viszonyát szabályozandó, illetőleg azoknak az anyaegyházakba való beosztását rendezendő, 1893. nov. 9-én tartott gyűlésében többek közt az eddig Kovil-Szt-Ivánhoz tartozott Zsablya filiát a tiszakálmánfalvi missiói központhoz csatolta. Zsablya meglehetősen jövedelmező filia (ca 200 frt.), s igy ezen intézkedés a szegény tiszakálm. missiói lelkész anyagi helyzetén nagyon is segített volna; de ép azért, mert oly jövedelmező, viszont a kovilszt.-iváni lelkész úr sem akarta oly könnyen kibocsátani kezei közül. A miért is utóbbi az említett esp. határozat