Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - A 108. §. (Hurtay György)

170 szeretet intő szavát félreértve vagy félremagyarázva, I hatalomra törekvést vagy lekötelezési szándékot látnak fentirt soraimban. — Lehetnek ilyenek, mert a gyauusitás igen kedvelt, bár a legnemtelenebb fegyver s ép azért az efajta emberekkel nem vitatkozom, teljék saját leikök szennyében örömük! Ha egyházi életünk erkölcsi épségére s egységére nézve nagy horderejű a papi nyugdíjintézet megalkotása: még fontosabb s nagyobb jelentőségű az egyetemes gyámintézetnek szilárd alapra helyezése, a hivatalos egyházhoz (legyen szabad e szót használnom) való viszonyának szabatos meghatározása s működési keretének oly megállapítása, hogy midőn egyrészt fennállása biztosíttatik, másrészt szabad fejlődése gátolva ne legyen. — Ez, meggyőződésem szerint, csakis zsinati törvényhozás utján történhetik. Tagadhatlan tény, hogy mint minden, ugy a vallás is csak annyiban bir jelentőséggel, mennyiben az ember valódi szükségérzetét kielégíti; a nép, a gyülekezetek pedig csakis annyi súlyt fektetnek a vallásra, mennyi hasznát tapasztalják. — Kit a vallás felemel, megszentel, erősít, vigasztal, az életelemének veszi, melyhez ragaszkodik, melytől megválni nem tud. — A közönséges miveltségű ember kevés érzékkel bir a szellemi érdekek iránt, sőt az úgynevezett miveltek is szellemi, erkölcsi javaikat könnyen feláldozzák anyagi vagy társadalmi előnyökért: ha pedig a valláshoz és egyházhoz való hűség még áldozattal is jár, vagy épen sokszorozza a jelenkor gyermekének vállára nehezedő ugy is nagy terheket, bizony könynyen és sokakban feltámad az a kérdés : nem lehetne-e kisebb árát szabni az üdvösségnek? De az is áll, hogy kivált a gyöngéket s a közegyház zömétől távolesőket nem egy hivogató szó csábítgatja, mindnyája azzal a biztatással : mi nemcsak biztosabban védetünk a mennyországba, de e földi élet terhét is hordozni segítünk. Ha e szépen hangzó Ígéretet akár a csengő érez bája kiséri, akár az egyház szükségleteire nélkülözhetlen fillérek megtarthatása kecsegteti: szívesen engednek a csábításnak. Azt sem szabad felednünk, hogy időnkben a nép boldogítóknak se szere- se száma s az aranyfüst, habár értéktelen is, bűvös hatást gyakorol a jobblét után vágyódó népre. — Megesik ugyan, hogy a félrevezetett nép a lidérezfény után indulva posványba kerül,, belevész; de hát ez nagy csapás a Krisztus egyházára, mely elmulasztotta a nyáját megvédeni, az Ur drága vérén megváltottakat Isten országának megtartani. Végre még egyet. — Tény az, hogy a visszavonás üszke már falusi egyházaink s földnépünk kebelébe is be van dobva, — Hallottuk, olvastuk, hogy a kerületek arányosításának hivei meg akarják fosztani a népet nyelvétől és vallásától s előbb magyarosítani azután kalvinizálni akarják. — Ezt nemcsak mi halljuk, de hallja folyton s hallotta Trencsénben a nép is. — Hogy ez ráfogás tudjuk mi, talán magok az álpróféták is, de nem tudja s lelki atyjának elhiszi a nép. — Ha azonban látni I fogja az a nép, mert szavunk nem ér hozzája, hogy a közegyház a szeretet karjaira veszi nyelvkiilömbség nélkül minden gyermekét, hogy nem kérdi zsidó-e vagy samaritanus a szükséget szenvedő, hanem enyhitő olajat önt sebeibe s bekötözi azokat; nem hiszem, hogy e tett ne győzné meg arról, hogy nyelve támadásnak kitéve nem lehet azoktól, kik anyanyelvén tartott istentiszteletét lehetővé teszik, kik kizárólag az Ő szellemi, vallásos s egyházi jólétéről szeretettel gondoskodnak. — Tudom, hogy e hatást is meg lehet bénítani, sőt a gyűlölködés fokozására használni; de csak mi vessünk az Ur nevében, meg nem restülvén, s a maga idején, mikor az Ur akarandja, aratni fogunk békességet s boldogságot. íme ezek az okok, melyek engem arra késztettek, hogy a zsinat utolsó szakán tartandó ülések programmjába fölvétetni ajánljam a papi nyugdíjintézet s az egyetemes gyámintézet ügyeit is. — A testvéri szeretetnek, a hitélet fejlesztésének, az összetartozás hatalmas tényezőinek állandó szerveket kivánok ezekben egyházunknak s ez csak törvényhozásilag tartom kivihetőnek. Díxi. k 108-il §*) A mióta a zsinati törvények meghozattak, talán egyetlen egy §. sem lett annyiszor idézve, magyarázva, mint épen a 108-ik, a mely a kerületek uj beosztásáról rendelkezik, és tegyük hozzá mindjárt, igen sokszor helytelenül idézve és alkalmazva. A közgyűlések zaja és. szenvedélye nem igen alkalmas az ilyen kérdések tisztázására, azért jó lesz mindjárt kezdetben, itt a nyilvánosság előtt kihámozni és megállapítani a zsinati törvények különösen azon szakaszainak értelmét, a melyeknek egymástól eltérő, sőt egymással homlokegyenest ellenkező magyarázata előfordult. Némelyek s ezek főként a Pulszky-féle javaslat pártolói, ugy magyarázzák e szakaszt, hogy a kerületek uj beosztásának kérdéséhez sem az egyes egyházmegyék hozzá nem szólhatnak, gyűléseiken nem tárgyalhatják, s a mennyiben tennék, helytelenül cselekesznek, mivel a 108-ik §. szerint ennek tárgyalására csak is a kerületi és egyetemes gyűlések lettek felhatalmazva. Ez a magyarázat erősen volt hangoztatva és vitatva nemcsak az egyházmegyei, hanem a kerületi, sőt magán az egyetemes közgyűlésen is. A többség azonban, a mely e kérdés tárgyalásánál meglehetős gyengén viselte magát, azon álláspontra helyezkedett, hogy e kérdés nagyon is tárgyalható, sőt fontosságánál fogva tárgyalandó is egyházanként és egyházmegyénként — ugyancsak a fenti §. értelmében. Ennek a nézetnek igazolására szeretnék röviden némelyeket elmondani. Hogy a kerületek uj beosztásának kérdéséhez, *) A szerző véleményét mindenben nem osztom ngyan, de a hozzászólás érdekében közlöm. Szerkesztő.