Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Zsinatunk utolsó ülésszaka

Tizenkettedik évfolyam­22. sz. Pozsony, 1894. évi Junius 2-án. EVANGELIKUS EGYHÁZ ES ISKOLA e r Előfizetési ár : Egész évre . . 12 kn. félévre 6 » negyedévre. 3 « Egy szám ára : 24 flr. V J /A EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó hivatal : Pozsony, Konventutcza 6. sz. a. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 11 flr. többször közölve 10 flr. Bélyegdij : külön 60 flr. Tartalom : Zsinatunk utolsó ülésszaka. (Dixi.J — A 108-ik §. (Hurtay György.) — Középiskolai ifjúságiink vallásos nevelése. (Katecheta.) A Tanárhiány kérdéséhez. (Minimus.) — Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. Zsinatunk utolsó ülésszaka. 1891. decz. 5-én kezdte meg zsinatunk nagy munkáját s megalkotta egyházunknak az 1893. évi már­czius hó 18-án legfelsőbb jóváhagyást s királyi meg­erősítést nyert alkotmányát. — Éreztük mindannyian, hogy bármily nagy s mélyreható a végzett munka, mégis csonka s kiegészítésre vár. — Az egyete­mes papi nyugdíjintézet, az egyet, gyám­intézet törvényhozási intézkedéseket követelnek; mert biztos alapot kell vetnünk, hogy rajta kormány­zati uton tovább építhessünk. — Ám a dunáninneni kerületben lefolyt események egy uj s valamennyinél sürgősebbnek tartott kérdést hoztak a felszinre : „az egyházkerületek arányosítását.* Amint most állanak a dolgok, én is sürgősen elintézendőnek tartom ez ügyet ; mert a kedélyek ez irányban nagyon fel vannak zaklatva; mert végét kell szakítani a nemzetiségi torzsalkodásnak ; mert mindaddig, mig e kérdés függőben van, legalább is két kerületben a zsinati törvények keresztülvitele, a szükséges szabályrendeletek czélszerű elkészítése le­hetetlen : mindamellett, ha a zsinat csakis ezt végezné s a fent említett két intézkedést elhagyná vagy messze időre halasztaná, nagy hibát követne el. Ugy tudom, hogy mind a három ügy az elő­készliltség egyeulő stádiumában van, s ha a megfe­lelő zsinati bizottságok tárgyalásain átmennek, a törvényhozás minden további fennakadás nélkül a javaslatokból törvényt alkothat s legfelsőbb szente­sítés alá bocsáthatja. — Buzgóság és jóakarat kell hozzá csak, hogy az ige testté váljék ; — még az idő rövidsége sem képezhet nehézséget, ha beszélő és módosító kedvteléseinknek határt vetünk. Különösen a papi nyugdíjintézet mielőbb szer­vezendő. — Az anyagi helyzet sürgős kényszerét mellőzöm, ezt mindenikünk tudja, ki el nem látott családot lát maga körül s a bizonytalan jövőbe aggodalommal kénytelen tekinteni; de egyházi éle­tünk tekintetébén nagy fontossága sőt hivatása van a nyugdíjintézetnek ép ugy, mint a gyáuiintézetnek. Semmi se hozza oly közel az embereket egy­máshoz, mint a közös baj és nyomor s a közös véde­kezés szükségérzete. — Egyházunkban igen sok a bomlasztó, huza-vonát támasztó tényező, sőt a pro­testantizmus jelleme az egyéniség érvényesítésével nem enged oly feltétlen fegyelmet, nem tür oly rideg egységet, mind azt a róm. katholiczizmusban meg­testesülve bámuljuk. — Jelen viszouyaink között pedig a kiélesedett nemzetiségi kérdés és a vele kapcsolatba hozott kerületek rendezése uj válaszfalat, emel a hitsorsosok közé, sőt ez a műtét talán hosszá ideig sajgó sebet üt egyházunk testén, mely csak lassan fog gyógyulni a testvéri szeretet melegének balzsama alatt is. — Ha egyházunk közvéleménye szerint, a közegyház jövőjének, békés fejlődésének érdekében szükség van reá, a bölcseség megköveteli az összeforrasztó tényezők keresését s erősítését. — Ki tagadhatná, hogy a papi nyugdíjintézet, melyben testvérének jobbját nyújtja a testvér, bogy segélyt nyújtson és vegyen: a kölcsönösség vonzó erejével fogja összehozni a más téren egymással szemben álló, küzdő feleket. — A psychologiai örök, keblünkben élő törvény hatalma előtt meg fog hódolni a muló viszonyok által létre hozott jelenség. — Cselekednünk kell tehát, cselekednünk gyorsan, határozottan. Zöld asztalaink nem kedveznek egyházunk belső építésének. — A többség és kisebbség rideg szemben állása, amaz a diadal biztonságával, emez a legyő­zetés fájó fulánkjával távol tart egymástól, — amaz hatalmának tudatában nem enged, nem alkuszik, emez következetes akar maradni önmagához s gyá­vaságnak tartaná a közeledést: mindkettő megfeled­kezik arról, hogy az igazságot a szeretetben kell és szabad csak valósitanunk. — De a nyugdíjintézet körén belül egymásnak terhét hordozzuk s ugy tel­jesítjük Krisztus parancsolatját. Sajnos, számolnom kell e téren is azzal az es­hetőséggel, hogy akadhatnak egyesek, kik a testvéri

Next

/
Thumbnails
Contents