Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Nekrologok - Korossy János

164 nyert rendes tanárokra a vallástanitást már nem bízhatjuk. Azonban addig

1 is, míg az az óhajtott prot. tanárképzés létre jönne, talán volna módunk, némileg segíteni magunkon. Ma a mily nagy a tanárhiány, ép oly nagy a lelkész bőség. Legalább Dunántúl nagyon sok a lelkészi pályát végzett egyén, kiknek a segédlelkész! czim is csak titulus sine vitulo. Gondolom nem egy menne ezek közül szívesen egyetemre s rászánná még azt a törvénytől követelt két évet a tanári diploma megszerzésére. Sőt már többen vannak is, kik megtörték az utat, többen pedig készülnek a jövő évben. Segítsük elő, a mint lehet, ezt a törekvést. Mivel pedig legtöbbnél a kérdés megoldása anyagi eszközök hiányán fordul meg, nem kis segítséget nyújtana az, lia pl. a budai és pesti ág. hitv. evang. egyházközségek a kebelükben meglévő vallástanitói állásokkal tudnák e kérdést kombinálni. Ha pl. a bndai ág hitv. evang. egyházközség ép most hirdetett pályázatát is (lásd e lapok 18. és 19. számát) úgy hirdetné, hogy a javadalmat s kötelezettséget ketté választaná, akkor mehetne oda egy helyett két segédlelkész. — Az 500 frt. valahogyan biztosítaná megélhetésüket, a heti 11 órái vallástanítás mellett pedig még beiratkozhatnának az egyetemre s két év alatt elvégezhetnék választott szaktárgyaik hallgatását s igy 2, esetleg 3 év múlva nyernénk rendes tanárokat, kik egyúttal lelkészek is, tehát feltehető, hogy egyházunk érdekeit szivükön viselik s kik, mivel az egyház segítsége tette lehetővé diplomájuk megszerzését, erkölcsileg kötelezve éreznék magukat egyházukat az államért még esetleges ki sebb előnyök mellett sem hagyni cserbe. — Igy tehetne a pesti ág. hitv. evang. egyházközség is esetleg megüresedő katechetai állásaival. — Elismerem, hogy nem kis terhet vennének magukra a vállalkozók már az egyes iskoláknak egymástól való esetleges távolsága miatt se, s volnának egyébb nehézségek is, de ügyes órabeosztással talán nem legyőzhetlenek. S ha valakit az ambiczió is, meg a szükség is kényszerit, az bizonyára nem mulatni s időt tölteni megy Budapestre. — A budai és pesti ág. hitv. evang. egyházközségek pedig igen nagy szolgálatot tennének egyházunknak, elősegítvén a tanárhiányból származó bajok orvoslását. Hogy az itt elmondottak az illető egyházközségek szempontjából mennyiben kivihetők, annak részletes kifejtésére nem érzem magamat hivatottnak, de ugy hiszem, nem kivihetetlen. Hogy azonban ez is csak palliativ, csillapító szer s „gyökeres orvoslást" egyedül a tanári fizetéseknek az államiakkal összhangba hozása, sok helyen egyenlősítése nyújt, az, bármennyire kerülgetjük is, kétséget nem szenved. Holczliammer János. c <X> » I

Korossy János 1818-1894. Máj. hó 12-én d. e. órakor hunyta le örök álomra szemeit Korossy János a járeki(Bác3-Bodrogh m.) ág. hitv. evang. gyülekezet lelkipásztora, lelkészkedése 52-ik, élete 76-ik évében. A megboldogult született Járeken 1818-ban hasonnevű apától Korossy János és kecskeméti származású Horváth Terézia szüló'ktől ; atyja ugyanitt lelkészkedett. A szülők, bár földi gazdagságban szegények, mégis oly kincset adtak s hagytak hátra neki, melyet, a ki bir s megszerzett, gazdag az, ha földiekben szűkölködik is, t. i. az élő hit s igazi vallásosság kincsét. Elő hittel fölruházva s azt korán már szivébe plántálva, bocsátották el a szülői házból felsőbb iskolába, előbb Szarvasra, később Sopronba. Tanulmányai befejezése után Járekre szóló kápláni meghivatás alapján 1842-ben Szeberényi János, akkori bányakerületi sűperintendens által lelkészszé szenteltetett s itteni rövid ideig tartó s lelkészkedés után édes atya nyugalomba lépésével a gyülekezet csakhamar őt jelölé s választá egyhangúlag lelkészének. S ezen első szerelemhez hű maradt mind halálig s habár több tekintélyes gyülekezet igyekezett őt különösen fiatalabb korában lelkésznek megnyerni, ő ezen első gyülekezetét el nem hagyta ! 1848-ban lépett házassági frigyre szive választottjával Korossy Máriával, akihez Il-od fokú vérrokonság is füzi. — Érdekesnek tartom itt megemlíteni, hogy az esketéshez szükségelt dispensatiót Kossuth L >jos irta alá s adta m«g, a kit csak nem régiben kisért a nemzet, a nemzetgéniusának fáklyája mellett impozáns megvilágitás9 megnyilatkozással utolsó útjára. A 48 ikí események folytán ugy saját maga s szerettei, öreg szülői is nála élték le a nyugalom s öregség napjait mint pedig gyülekezete a megpróbáltatás nehéz napjaira viradt ! Az időközi nemzeti kormány Járeket c?ak roppant erőmegf-szitéssel s nagy áldozatok árán lett volna képes erődíteni s védeni s miután stratégai tekintetből ennél sokkal fontosabb pozicziók is voltak, azt föladta s igy a község kiszolgáltatva a császári hadseregeknek s a nemzeti törekvések elleneseinek, a ss^rbeknek, annak lakói kénytelenek voltak vándorbotot kezükbe véve, ki erre, ki arra, ki a hogy tudott, elhagyni lakóhelyüket, s odahagyva minden vagyonukat, elbújni, hogy életüket a vér és ádáz boszu szomja elől megmenthessék! Elszórva a nyáj, bujdosott messze tőle a pásztor, míg 1849. év tavaszán az isteni gondviselés a szabadságharcs lezajlása után ismét összehozá a gyülekezetet lelkészével megfogyva bár számban vagyonban s erőben, de hatványozva s öregbedve hitben s szeretetben! Mennyi sóhaj ; mennyi ima szállhatott föl az egek Urához, a ki a nemzetek valamint az egyes emberek sorsának intézője, ezen idő alatt a hü lelkipásztor ajkairól! S meghallgatá szolgája hű imáját az Ur s visszaadá a pásztort nyájának s a pásztornak a nyájt ! 52 évig