Evangélikus Egyház és Iskola 1894.
Tematikus tartalom - Belföld - Egyet. rendkívüli gyűlés
legeltette a nyájat a hit örök élet forrásához! Példányképe maradt szive utolsó dobbanásáig a szeretet s türelemnek ! Túlságos biblikus irányú beszédei a mai világ s korszellem fiainak sem voltak igényükre ! Szerénysége s nyájas modora azonban lekötelezetté tett mindenkit, a ki vele csak érintkezett, s a ki derült, mindig mosolygó arczát csak egyszer is látta, soha nem feledi ama boldogságot s szelídséget, mely szemeibó'l kisugárzott s arczán honolt! Kitüntetésre nem vágyott! Emberi dicséret nem kellett neki! Autonomikus jogainktól megfosztott időszak alatt egyizben egy magasrangu egyéniség tisztelte meg látogatásával s legfelsőbb megbízatás folytán fölajánlott neki superintendensi állást, ő ezt szerénységénél fogva ildomos módon visszautasitá ! Hite oly nagy volt, hogy érte bármily nagy csapás, emberfeletti megadással tűrte s nem zúgolódott soha az isteni megpróbáltatások ellen ! Életében mióta csak emlékezni tud — mint mondá — nem sirt. Elveszté áldott jó nejét, a kivel legboldogabb házasságban élt, elrablá a halál egy felnőtt férjes leányát viruló korában, nem zúgolódott. nem ejtett érettük könyet! Egy Jobbal mondá: „Az Úr adta, az Úr vette, áldott legyen az Úrnak neve!" Halála előtt huzamosabb ideig gyomorbajban szenvedett s ez okozta halálát is. Utolsó szavainak egyike ez volt: „Atyám, a te kezeidbe ajánlom lelkemet-" Krisztusi élő hitszáruyain szállt fel 76 évet élt porhüvelyéből megtisztult lelke Ahhoz, a ki azt belélehelte s kinek igéje volt belcsőtől koporsóig tartó utján lábainak szövétneke, s szent akaratának teljesítése szivének s vágyainak főöröme s gyönyörűsége, s bizonyára elnyerte immár a nemes harcz megharczolása után az Üdvözítő kezéből az örök élet hervadhatlan koronáját ! Temetése halála után 3-ad nap, máj. hó 14-én tartatott meg nagyszámú gyászbözönség kíséretében. Az udvarban holtteteme fölött az újvidéki esperességi káplán imádkozott, a templomban főtiszt. Belohorszky Gábor újvidéki lelkész, bács-szerémi főesperes szokott ékesszólásával gyönyörű beszédben méltatta a megboldogult hithűségét. Nt. Bierbrunner G. ó-kéri és Polereczky t.-kátyi ev. lelkészek a temetőben áldoztak emlékének! Isten veled, immár megdicsült lélek ! Fogadd bucsuzóul gyermeki hálámat, mely élni fog szivemben, mig az dobogni meg nem szűnik, ama atyai szeretetért, melylyel házadban 3 l/ 2 évi'káplánságom alatt elhalmoztál! Emiéked legyen áldott! Áldott legyen a hely, a hol pihensz, s könnyű a föld, mely betakar! Pihenj csöndesen a feltámadás boldog reggeléig ! Isten veled ! Czipott Áron, rokuszi ev. lelkész. -«-t s» ftfiFiltt. Rendkívüli egyetemes gyűlés Budapesten május hó 23. és 24. napjain. Hosszas vajúdás, sok küzdelem s végéig majdnem lázas izgatottság előzte meg rendkívüli egyetemes gyü165 lésünket. Az egyháznak minden híve érezte, hogy a kerületek uj beosztása, vagy mint későbben nevezték, arányosítása, életbevágó kérdése egyházunknak, melynek szerencsés megoldásától függ nagy részben egyházunk jövő felvirágzása, valamint a megoldás nem sikerülése esetén biztos feloszlás örvényébe sodortatunk. Mindazon sok javaslat, kísérlet, terv, a mely az ügygyei foglalkozók agyában született, már különféleségénél fogva is, felébresztette az ügy fontossága mellett a nehézségnek tudatát, kivált midőn az ellentétek kiélesülése után láttuk, hogy mind az őszinte jóakarat, mind a megfontolni s higgadtan mérlegelni kész tárgyilagosság hiányzik. Mindnyájan bizonyos aggodalommal tekintettünk a gyűlés tartásának határideje elé, annál is inkább, mert a mint a kerületek tárgyalásánál is kitűnt, kevesen birtak annak tudatával, hogy tulajdonképen itt nem lehet egyébről szó, mint a zsinati törvények 108. §-ában foglalt eljárás, t. i. az érdekelt egyházkerületek s az egyetemes közgyűlés meghallgatásáról vagyis az illető testületek véleményadásáról, s miután az egyetemes bízottság által egybeállított javaslat szerint mind a négy kerület volt érintve, tehát mind a négy kerületet meg kellett hallgatnia az egyetemes gyűlésnek s az egyetemes gyűlés a négy kerület véleményéhez csatolandó volt a saját a magáét is. Pedig sokan úgy képzelték, hogy a kerületek szavazatuk többsége alapján mond majd határozatot ki az egyetemes gyűlés. S ez a zavar, mely az egyetemes gyűlésen volt némileg tisztázva, bizonytalansággal töltötte el a lelkeket, mely már a 22-iki értekezlet hangulatán is tapasztalható volt. Azonban térjünk át magára a gyűlésre: Május hó 23-án, ugy a mint azt az elnöklő egyetemes felügyelő úr megállapította, délelőtt 10 órakor istentisztelet tartatott, melyen nagy tiszt. Farbaky József egyetemes egyházi főjegyző ur mondta el buzgó imádságát és olvasta fel a hangulathoz nagyon illő szent igéket Efez. 4, 1—6. Istentisztelet végeztével a pesti evang. egyház dísztermében vonult fel a közönség, s azt majdcem minden zugában betöltötte. Majd br. Prónay Dezső egyetemes felügyelő és főtisztelendő Karsay Sándor, hivatalára nézve legidősebb püspök, elfoglalták elnöki székeiket, és az egyetemes felügyelő rövid, szivből fakadó üdvözlettel nyitotta meg a gyűlést, üdvözletében rámutatva a történelmi igazságra, hogy hazánk alkotmányos élete s evangelikus egyházunk fejlődése oly szoros viszonyban állanak egymással, hogy a kölcsönhatás kétségtelen. Ha kedvező hazánk alkotmánynak állapota, megérzi azt virágzásában az egyház is, de ha gyászos napok következtek be a hazára, osztozott vele a szomorúságban egyházunk is. A közelmúltban nagy gyász borult a nemzetre, ujabbkori történelmének egyik legkimagaslóbb alakjának, Kossuth Lajosnak halálából. Nem beszél itt a nagy férfiú politikai pályájáról ; nem ecseteli ama nagy veszteséget, mely a hazát érte; de azt hiszi, hogy a hazai alkotmánynyal kapcsolatban van Kossuth Lajosnak azon elmulhatlan érdeme, hogy a miért az ev. egyház évszázadokon át küzdött, létesítette az 1848: 20. t.-czikket, és ezzel biztosította a vallási szabadságot, jogegyenlőséget és viszonyosságot, s igy az egyház kötelességének tartja, hogy e dicső férfiú haláláról mély kegyelettel megemlékezzék. Az általános helyesléssel fogadott bevezető s igaz,
