Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Czikkek - Ami egyházpolitikánk (Trszténszky)

! 146 biztosítékait a vallásszabadság- czimén megvonják tőlünk: be fog állani az az idő, a mikor a proselytacsinálás révén nem egy család fog elvonatni tőlünk, s odavezettetni vagy az egyedül üdvözitő római anyaszentegyház karjai közé, vagy pedig a szekták, sőt hitetlen tömegek martalékává válik. Nem akarom én ezzel a czélzott törvények megalkotását rosszallani, de kivánom azt, hogy tisztán lássuk a veszélyt, mely a törvényekből a fennálló viszonyok következtében egyházunkra háramlik. Végre nem lehet kicsinyelni azt az ellenséget sem, mely a társadalmi rend átalakításainak kisérleteiből, különösen a szoczializmusból származhatik. Az igazi szoczialista az Istent, vallást, egyházat, mint minden igazi erkölcsi rendnek alapját elveti, Isten igéjét gúnyja tárgyává teszi, az Úr szolgáját, mint jólétének ellenségét, gyalázza, üldözi ; neki a vallás oly békó, melyet szabad cselekvősége érdekében szét kell törnie. Igaz, hogy nálunk még csak helylyelközzel mozdultak meg ez ádáz ellenségeink ; de hát olyan ez, mint a hógörgeteg, ökölnyi nagyságban indul meg, megnövekedve városokat temet maga alá. Igen jól tudom, hogy a szocziális kérdés igazságos és komoly megoldásra vár, melyet akár méltóságos gőggel lenézni, akár erőszakkal agyonütni nem lehet; de azt is tudom, hogy ez oly nehéz kérdés, melynek megoldásához nemcsak a társadalmi élet legjobbjainak erőfeszítése kívántatik, hanem sok idő telik abba, mig csak némi megnyugtató eredményt bir a nemes törekvés is felmutatni. E munka hosszú tartama alatt elvérezhetik hazánk is, egyházunk is. Nem féltem én Krisztus evangyéliomát, mert az Isten hatalma, melylyel ember nem bir; nem tartok én attól, hogy az igazság fejedelmén győzedelmeskedhetik e világnak fejedelme ; meg vagyok arról győződve, hogy mennél erősebben fognak verni az élet tengerének hullámai, annál többen fognak menedéket keresni azon a sziklán, mely is a Jézus Krisztus, s melyen széttörnek a szenvedély viharától felkorbácsolt habok. De mennyi alkotása a hosszú, kitartó munkának, hány nemes czélu intézmény, nemesebbre hivatott emberélet sodortatik bele a tátongó örvénybe? Ez aggasztó gondolatok nyomása alól mily jól esik menekülni oda, ahol mindnyájan egyakarattal valának, mert mindnyájan várták a megdicsőült Krisztus Ígéretének teljesítését, mindnyájan készek voltak Isten Lelkének elfogadására, mely leszállt az ő lelkökbe, hogy megszentelje az Urnák tanítványait világszabadító, erős küzdelemre. E Lélekben érezték a tanitványok az ő Uruk és Mesterüknek jelenlétét ; e Lélekben bizonyosak voltak, hogy az ő segedelmével abban a juhoknak a farkasokkal vivott egyenetlen harczban mégis ők lesznek a győztesek; e Léleknek birtokában tudták azt, hogy Istennek országán meg kell törnie a világ hatalmának. Igen, csakhogy e Lélekben hitüknek ereje fakadt, melylyel Krisztusban a tizenkét halász apostol biztosította Isten fiainak örökségét. Ha valaha, úgy e Pünköst ünnepen kérjük a minden kegyelem Istenét és Atyját, kérjük a mi Urunkat és Üdvözitőnket, hogy adja nekünk az ő Szentlelkét s ebben nyújtsa az egyakaratnak áldását az ő országáért s annak felvirágzásáért folyó harczban. Legyen esdő imánk benső és igaz, s az Úr meghallgatándja azt ! Dixi. A mi egyházpolitikánk, (Válaszul Dunántúlinak.) I. Nagybecsű „nyilt leveleiért" fogadja a nyilvánosság előtt őszinte köszönetemet! Az ügy beható felfogása és tárgyalása mellett jól esett az a meleg érdeklődés, sőt benső ragaszkodás evangyéliomi egyházunkhoz, mely leveleinek minden során elömlött, s némely helynek sajátos merengő színezete oly jól illett a szívet rágó aggodalom kiemelésére ! — Ha szivem vágyát követhetem vala, rögtön közzé teszem válaszoló gondolataimat; de hát szegény ember dolgát boldog Isten birja s nekem várnom kellett, mig nyugodtabb pillanathoz jutok, hogy nemcsak az udvariasság és hála, hanem egyházam iránt tartozó kötelességemnek is megfelelhessek. Mielőbb tovább mennék, szükségesnek látom kijelenteni, hogy habár egyben-másban s kivált személyi vonatkozású felfogásában el is térek véleményétől : mégis ugy vagyok meggyőződve, hogy fejtegetései nagyon is megérdemlik a komoly megfontolást, s ez okból nemcsak közöltem azokat, s most igyekszen méltatni ; hanem nagyon sokra venném, ha igazán égetővé vált helyzetünk tisztázására mennél többen, — pro et contra, — fölvennék a tollat. — A tárgylagos gondolkozással lehütjük a szenvedélyt s mig a gondolat az agyból a szivén s kezen át a tollba szűrődik, világosábbá s cselekvéssé jegeczülésre alkalmasabbá lesz. De menjünk a dologra! Hazai evang. egyházunk, mióta a nemzetiségi kérdés, mint valami élősdi növény benne gyökeret vert, ennek pedig már több mint 50 esztendeje, folyton fokozódó convulsiv életre van kárhoztatva s most már oda jutottunk, hogy nem merül fel nálunk oly vallási, egyházi, egyházközi vagy egyház és államközi kérdés, mely tisztán saját keretében maradna, hanem vagy hozzácsatoljuk a nemzetiségi kérdést, vagy a nemzetiségi törekvések függelékeképen bánunk el velők. A vallásban, jobban a theologiában a magyar szabadelvű, a tót orthodox; az egyházi beléletben a magyar czentralizál, a tót deczentralizál ; az egyházközi ügyek felfogásában a magyar szemben áll a római katholikus egyházzal s közelit az ev. ref. egyházhoz, a tót ódalog az ev. ref. egyháztól s jobban megtűri a róm. katholiczizmust ; a magyar államban pedig a magyar az állam érdekét még áldozattal is kész szolgálni, a tót az államban a zsarnok magyarság intézvényét látja, melyet gyöngíteni s igy a terhes iga alól menekülni szent és igaz, istenileg s emberileg jogosult feladatának ismeri.