Evangélikus Egyház és Iskola 1894.

Tematikus tartalom - Nekrologok - Dr. Samarjay Károly

141 pedig, a mit egy túlzókatholikus kormány iskoláinkkal a fentemlített esetben tehetne, az államsegély megvoüása, mely ugyancsak egyértelmű volna középiskoláink bezárásával. Még államsegélylyel sem tudjuk tanárainkat ügy fizetni, mint az állam; hát államsegély nélkül mily szegényesen fizethetnénk őket? Akkor ugyan majd kötéllel sem tudnánk középiskoláinkba tanárt fogni. Arra kell tehát törekednünk, hogy tanáraink ellen a kormánynak kifogása ne lehessen. Ezt kétféleképpen érhetjük el. Vagy tanárképzéssel, vagy vallástanárok alkalmazásával. — A tanárok képzése még a messze jövő feladata. Mig e feladatot megoldani sikerül, addig mi nem várhatunk ; ha magunkon egyéb módon segíteni nem tudunk, addig iskoláinkat még be is zárhatják, vagy el is vehetik tőlünk. Nekünk rögtöni segélynyújtásra van szükségünk. Csak rögtöni és gyökerss segély tarthatja fenn iskoláinkban az életet. A szükség égető. Most kell középiskoláinkon segíteni, nem a messze jövőben. — Ezen halasztást nem szenvedő ügyön rögtön egyedül vallástanárok alkalmazásával lendíthetünk. Vallástanárt kapunk eleget. 1200 forintos vallástanári állásra lelkészeink 90°i

0-a szíves örömest eljönne. Válogathatnánk az erőkben kedvünkre s nem volnánk kénytelenek vizsgátlan, sőt mi több, nem volnánk kénytelenek evangelikus középiskoláinkban nem-evangelikus és vizsgátlan egyéneket alkalmazni s a mi legfőbb, nem volnánk kénytelenek a kishirdetéseket igénybe venni s kéréssel, könyörgéssel alkalmazni tanerőket, csakhogy középiskoláinkat bezárni kénytelenek ne legyünk. A vallást tanítsa szakember, mint más egyéb tantárgyat is szakember tanítja. Igy eddigi rendestanáraink eddig vallástanitásra fordított idejüket saját szaktárgyuk tanítására fordíthatnák. Ezen ujitással egy tanerőt nyernénk meg, anélkül, hogy az állam ezen tanerőmegtakarítást kifogásolhatná és egy, hogy úgy fejezzem ki magamat, világi tanárt teszünk feleslegessé, vagy még jobban és még világosabban kifejezve a dolgot, a nehezen és bajosan, sokszor egyátalján nem kapható világi szaktanerő hiányát nem fogjuk oly igen érezni. — A másik, a mit vallástanár alkalmazásával nyerünk az, hogy a vallástanár szükség esetén görögöt és latint is taníthatna, mint olyan tárgyakat, melyekkel ő hivatására való készülésnél folytonosan foglalkozott. Ily módon egyelőre egy másik tanerőt is nélkülözhetővé tehetnénk, addig mig tanárképzéssel vizsgázott tanerőket állíthatunk középiskoláink élére. Nem kellene akkor a kishirdetések már nem szokatlan utján járni, nem kellene könyörögnünk, nem kellene aggódnunk, hogy kit alkalmazunk középiskoláinkban tanárokul, hanem az üresedésben levő tanári állásokat betölthetnénk saját és kipróbált embereinkkel. Igy középiskoláinkat az állam által megkövetelt színvonalon meg is tarthatjuk, de középiskoláinknak tiszta evangelikus jellegét nemcsak megőrizhetjük, gyarapíthatjuk, sőt hatalmasan fejleszthetjük. Ez a mi véleményünk. A ki jobbat tud nála, álljon vele elő s hallassa a jobb véleményt, hadd gondolkozzunk felette, mig van idő ! Buzgó evangelikus. Dr. Samarjay Károly f. szül. Rév-Komáromban 1821. ápril 6., meghalt 1894. ápr. 27. A pozsonyvárosi egyházmegyét, a pozsonyi evangelikus egyházközséget ápr. hő 27. mély gyászba borította közszeretetben és tiszteletben álló felügyelőjüknek, Dr. Samarjay Károly, kir. tanácsosnak halála. Ügy egyéni kiváló tulajdonságai, mint az egyházi és közügyekben elfoglalt állása, kifejtett munkássága oly nyomokat hagyott közéletünkben, hogy az utána maradt ür teljesen jogosulttá teszi minden jóravaló egyháztagnak s különösen a vele együtt munkálkodóknak bánatát. Samarjay Károly született Hév-Komáromban egyszerű iparosszülőktől. Gyermekkorát atyjának korai halála után a leggondosabb anyának szeretetteljes vezérlete mellett töltötte el oly gyermekkori barátok között, mint hazánk koszorús költője Jókai Mór. Tanulói pályáján a kiválók között foglalt helyet, s tanárainak szeretetét, ifjúsága társainak őszinte ragaszkodását bírta. A jogot Pozsonyban végezte s 1840-ben, midőn Wesselényi Miklós raboskodása után Gräfenbergben keresett gyógyu'ását befejezve Pozsonyba jött, társainak megbízásából és az általuk rendezett fáklyásmenetnél Samarjaynak kellett tartani az üdvözlő beszédet. A fáklyásmenetet betiltotta ugyan a rendőrség, de a beszédet megtartotta, mi miatt kizáratással fenyegettetett s csak társainak szolidáris fellépése folytán maradt meg a jogi akadémián, melynek elöljárósága melégedett az egyszerű dorgatoriummal. Az ügyvédi vizsgálatot 1843. évi márczius 14-én tette le kiváló sikerrel. Minthogy azonban önképzését folytatni akarta, Karácsonyi László, torontálmegyei főispánhoz ment titkárul és gyermekeinek nevelőjeül. 1843-ban mint futárt küldte főnöke István nádorhoz, hogy elmondja neki a ráczok által Kikindán és környékén elkövetett mészárlásokat. 1852-ben a művelt külföldet utazta be, hogy megösmerkedjék Európa népeinek társadalmi és jogi életével. 1854-ben Pozsonyban megnyitotta ügyvédi irodáját, mely a legelőkelőbbek egyike volt és maradt egész addig, mig fel nem hagyott az ügyvédkedéssel. Munkásságának kezdetén a jogi akadémiában is előadta a magyar magánjogot és a polgári peres és peren kívüli eljárást. 1860-ban megnyerte a doktori czimet. A polgártársak bizalmából is kivette részét. 1867-ben polgármesterré jelöltetett, 1870-ben a szabadelvű párt országgyűlési képviselőnek léptette fel. Az egyházi élet körében is elismerést vívott ki magának. 1857—1878-ig a pozsonyi egyházban mint egyházi ügyész és jogtanácsos mozdította elő egyházának érdekét. 1863-ban az iskolai tanács tagjává lett s 1873-ban ezen, iskolai életünkben nagyjelentőségű testületnek elnökévé választatott és 1886-ban a pozsonyvárosi esperesség és